|
A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Az elkeseredett telefon hívásaim Holly számára üles fülekre találtak. Egyedül ébredtem egy hotel szobában. A fejem majd felrobbant és az egész nyelőcsövem egy korty vízért kiabált. Kétségbeesetten vonszoltam ki magam a fürdőbe, ahol vagy egy liter vizet felhajtottam. Majd az elsősegély dobozban találtam fájdalom csillapítót és csak nagyon reméltem, hogy a fejemre is hat. Nagyon lassan mozogtam és mikor a tükörbe néztem elborzadtam. A szemem alatt hatalmas, fekete karkák éktelenkedtek, a szemem fehérje vörös volt a drogoktól és a fáradságtól. A telefonomért nyúltam és fizetés nélkül távoztam, mert időközben megtaláltam Luciot és Adrianot egy másik szobában. Megbeszéltük, hogy ma este is találkozunk. Kiléptem a szálloda elé és majdnem összeestem a fáradtságtól. Alig aludhattam három órát. A telefonom kijelzőre pillantottam. Vagy 20 nem fogadott hívás anyától és Holly-tól is egy pár. Reméltem, hogy meghallgatta az elkeseredett üzeneteimet, amiben bocsánatért esedeztem. Kilenc óra múlt, anya már valószínűleg elindult a reptérre. Én, mivel fogalmam se volt, hol vagyok, leintettem egy taxit és megadtam a Limocello címét. Hosszabb volt az út, mint terveztem, a város nevét se tudtam, ahonnan elindultam. Míg a kocsiban ültem anyát hívtam.
- Hol vagy? Kihagytad a reggelit. Hollyval találkoztam, azt mondta az egyik haverodnál volt egy kis összejövetel. Remélem nem ittál sokat, tudod hogy vékony a határ a normális éned és a részeg éned között. - magamban hálás voltam barátnőmnek, hogy kimentett. ~ Ha Holly egyáltalán még a barátnőm...
- Nem, alig ittam. - hazudtam, miközben felrémlett pár esti jelenet. Megdörzsöltem az arcom. - Bocsi, hogy kihagytam a reggelit, csak későn feküdtem le.
- Hát, pedig haragszom. Mindegy, majd még jövök látogatni téged, remélem nem keveredsz vissza a sötét múltadba, tudod hogy kevés az ember, aki ki tud belőle rángatni.
- Nem fogok. - ismét felsóhajtottam. Ha anya tudná mit tettem tegnap este. - Na, szia, jó utat.
- Szia, vigyázz magadra.
Fizettem, mikor a szállodához értünk. Azt sem tudtam, merre induljak, de végül a folyosón Hollyba botlottam. Végigmértem a lányt. Fáradt, ingerült és ideges volt. Nem tudtam mit tegyek, nem mertem még meghallgatni az általa hagyott üzenetet.
- Öhm... szia. - hangom gyenge volt kiszáradt nyelőcsövem miatt.
//írsz a folyosóra? (://
|
 Értetlen képpel néztem Jasonre, és sóhajtottam egyet. Nem is voltam bizos benne, hogy valóban azzal a férfival beszélek-e akit megismertem a tengerparton, egy hónappal ezelőtt.
Szerencsétlenül álltam, és figyeltem ahogy egy csinos táncosnő elviszi mellőlem azt akit szeretek. Már nem mentem utána, egyszerűen elhagyott az erőm... Pár percig némán bámultam utána, de a tömegben már eltűntek. Sóhajtottam, majd egy kellemetlen érintést éreztem a hátamon. Gyorsan megpördültem, és egy nagydarab olasz ürgével találtam szemben magam.
-Milyen kis egzotikus darab.-vetette oda. Lehellete mely elért hozzám piától bűzlőtt.-Jól mutatnál a gyűjteményemben.-fogdosott.
-Takarodj, és vedd le rólam a mocskos kezeidet.-fújtattam és odébb próbáltam lépni. Utánam nyúlt, és simán meg is kaparintott volna, de ekkor egy táncosnő közénk lépett, illetve csak az ürgebőr szolgálatára sietett, mit sem tudva arról hogy talán az életemet mentette meg. Egy pillanata alatt tűntem el tömegben. Nem hittem volna hogy a végén örülni fogok a táncosnő jelenlétének. Letelepedtem egy kihalt sarokban, és egy darabig ott "bújtam meg". Az éjjel még sokszor indultam Jasont keresni, de már nem akadtam rá. A "jó" bulit végül egy pisztolydurranás törte derékba. Sikítozás, és viszonylag gyors reakció lépett fel. Egy réteg ott maradt és drukkolt valamely félnek, de a legtöbben a kiutat kutatták. Én is így tettem, d szerencsére az elsők közt jutottam a levegőre.egy páran ugyan fájdalmasan megtapostzák a lában, de kibírható volt a fájdalom. Jason akartam visszakapni, és haza akartam keveredni.
Szirénaszó hangzott fel, és a jelenlévők jobban megijedtek mint mikor egy golyó repült az imént. Aki tehette eliszkolt, és Jaosnt nem találtam meg. Már véglegesen eluralkodott rajtama pánikhangulat, és tetőzte hogy a pontos helyemet sem tudtam megállapítani.
Sok mindenre már nem emlékszem... Sétálni kezdtem az út mentén, és egyre csak nagyobb fájdalmat éreztem lábaimban. A rendőröket jobbnak tartottam nem megvárni, noha nekem csak segítségemre lehettek volna, de semmi kedvem nem volt reggelig bent ülni az örsön.
Már nem tudtam mit miért teszek vagy hogy mi a jó és a rossz megoldás.. Annyit tudtam hogy az éjszaka közepén egyedü sétálgatok az út szélén. Nem volt túl kellemes ezzel a tudattal lenni.
Talán, körülbelül fél órányi kavargás után ismerős terepre tévedtem, emlékeimben tisztán élt mikor pár héttel ezelőtt Jasonnel sétáltunk egyet a városban... A fő útcán voltam, ebben biztos lehettem, megörültem és telefonomért nyúltam. Taxit hívtam.
|
Az agyamig egyedül a lány neve jutott el.
- Értem. Szóval Holly. Hát jó vagy átverésben, mit ne mondjak. - nevettem.
Az egyik táncos nő hozzám lépett és a nyakamba akasztotta a sálát és elhúzott a lánytól. Az este további részében már nem mentem vissza a Holly nevű lányhoz, hanem erre arra járkáltam. Olyan három óra körül egy olasz pasas felugrott.
- Dante, mégis mit képzelsz! - hangosan kiabált, majd neki esett a srácnak. Lucio rohant hozzám Adrianoval, Paolával és Ariaval.
- Tipli van, Jason, tipli, tipli.
- Mi lesz Dantéval és Bonával?
- Semmi, megoldják maguktól.
- És a szőke csaj? Az a Holly vagy Hetty vagy ki?
- Milyen szőke csaj?
- Tudod, aki velünk volt ma egész este.
- Hagyjad már.
Hátrapillantottam. A verekedés már rég kitőrt és egy pisztoly is előkerült ami hangosan dördőlt. Lehúztam a fejem, majd kinyomakodtunk a clubból és a furgonhoz igyekeztünk.
- Na jó, keressünk valami szállást még estére. - pattant be Lucio a kormány mögé és gyorsan hajtani kezdett. Az út elég hosszú volt, a fejem pedig kezdett kitisztulni. Nem tudtam hol vagyok, kikkel vagyok itt, miért vagyok itt, mi történt ma este és a legfontosabb, hogy hol van Holly. A telefonomat kerestem, de nem találtam a zsebeimbe.
- Adriano, hol a telefonom?
Az olasz átnyújtotta a készüléket. Mély sóhaj szakadt fel belőlem, azt hittem, végleg elveszett. Nem mertem megnézni a kimenő hívásokat így csak tárcsáztam Holly számát. Nem vette fel, kisípolt a postafiók jött ki.
- Holly, ne haragudj rám. Nem tudom hol vagyok és azt se, hova megyek és mi történt ma este. Kérlek hívj fel.,
Még próbálkoztam párszor hívni, valószínűleg megtelt a postafiókja. Az utolsó üzenetem a szálloda neve és címe volt, ahol megszálltunk. Hajnali 5 körül estem az ágyba.
|
-Jason.-fordultam hozzá, mikor kiszálltunk a kocsiból. A többiek már előre mentek és alkalmas pillanat lett volna Jason memóriájának feltámasztására. Ahogy előbb is most is terelte e témát.
-Nem, nem kérek a vodkádból.-morgolódtam.- és nem, nem vagyok partíarc, és jókislány sem vagyok, és Hettynek sem hívnak. Holly vagyok, te komolyan semmire sem emlékszel?-fecsegtem. Mintha egy amnéziással beszélgettem volna. Nem tudom mire vártam de arra hogy mindezt figyelmen kívül hagyja, arra biztos nem...
Egyszerre cigizett, vedelt, és mindezt szinte a nyakamból intézte..// Na és te ezt megérted? x'D//
Mikor beértünka lepukkant helyre, elborzadtam. Most néztem körül először mióta kiszálltunk. Idáig Jasonnek szenteltem figyelmem, de mindhiába.Nem tudtam mi nála a a nyerő taktika.
Lelki szemeim előtt már ott lebegett hogy milyen ha ezeknél eldurvul a buli, meglátván a nagy olasz muksókat.
-Más fogalmaim vannak a jó helyről, de most talán a célnak megfelel.-válaszoltam...
|
- Megérkeztünk. - kiálltotta Lucio, ahogy a rozzant kisbusz megállt. Mindannyian kikászálódtunk a kocsiból. Hát nem egy luxus club volt. Konkrétan valami lepukkant, alvilági night clubbot néztem ki belőle. De amilyen állapotban voltam, nekem ez pont tökéletes volt. Megvártam az utolsónak kikászálódó Hetty-t és Luciotól pedig elvettem a vodkás üveget.
- Héj, nem iszol velem? Olyan kis csöndes vagy. Nem igazán tűnsz egy party arcnak. - nevettem, majd azzal a kezemmel, amelyikben a vodkás üveg volt, átöleltem a lány vállát. - Vagy te ilyen jó kislány vagy?
Vigyorogtam. A kezemet áthúztam Hetty válla fölött, de úgy hogy még mindig öleltem és meghúztam a vodkás üveget. //Remélem el tudod képzelni :"D // A másik kezemben pedig egy cigarettát gyújtottam, miközben beléptünk a night clubba. A hely bűzlött a cigitől és a piától és rengeteg benga állat olasz ücsörgött bent. Ahogy minden Night Clubban, ebben is volt egy pár sztriptíz táncosnő.
- Jó helyre hoztalak, mi? - néztem a szőke lányra.
|
A szórakozás számomra rémálomba fulladt. nem tudtam hová megyünk, nem tudtam mit fogunk csinálni, nem tudtam hogy keveredünk ki ebből.
kissé sértődötten néztem jasonre mikor Dantén viccelődött, majd kérdése mégjobban szívenütött.
- Ho..-torpantam meg hirtelen.-Hetty vagyok.-mondtam, magamnak is meglepetést okozva.Miért hazudtam a nevem felől? Magam sem tudom...
Míg én magamon furcsálkodtam Jason máris jobb elfoglaltásgra lelt.
Rá és az egyik kis nőcskére pillantottam, majd elhülve hallgattam a beszélgetésüket.
Akaratomon kívül is mérgesen tekintettem felé. Mégis úgy éreztem egyre mélyebbre süllyedek a kétségbeesésben. Nem élném túl ha Jason a szemem előtt cslna meg, és máris úgy éreztem megtette. Szörnyű érzés volt az látni ahogy máshoz ér. Hápogva dőltem előre az ülésben, annak reményében hogy valami értelmes is kicsúszik a számon, de nem... Levegőt kifújva dőltem végül vissza a támlának. Egy pillanatra elfordítottam a fejem és Dante őrültnek ható tekintetét találtam a magamnéval szemben.
-Ne bámulj már.-förmedtem rá. Egyre idegesebb lettem , és már nem tudtam tovább alakítani jason barátnőjjét, és védelmezőjét...
|
Figyeltem, ahogy Dante megpróbál rányomulni a szőke lányra, aki ijedtében felém csúszik az üléseken. Felnevettem.
- Látod, Dante, ijesztő vagy. - körbefutattam a tekintetem a kis társaságon, majd végül az egyre felém csúszó lányra pillantottam. - Oké, hogy velünk jössz meg minden, de mi a neved? - hirtelen egy kéz csúszott a vállamra mire oldalra pillantottam. Aria ült olyan közel hozzám, hogy arcaink között alig volt 10 centi.
- Hát de meg mi szeretnél? - nevettem és átöleltem a derekánál.
- Csak téged, szép amerikai fiú.
Ismét felnevettem.
- Majd meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. - vigyorogtam, mikor elengedtem. Mikor elfordítottam a fejemet, a szőke lány szúrós tekintetével találtam szembe magam. Oly annyira égetette a bőrömet az a mérges tekintet, hogy elfordítottam a fejem.
- Ennek meg mi baja? - súgtam oda Lucionak, aki vigyorogva megrázta a fejét.
|
 Vonszolt mint egy rossz gyereket szokás. Már előre utáltam magam amiért belementem. Megint csak a vacsorát kellett volna választanom, mint múltkor is...
-Jason,komolyan nem vagy észnél?-fordultam felé kétségbeesetten és megálltamNagyon reméltem hogy észbekap, de nem.Motyogott valamit, majdp ár másodperc múlva a kisbuszban zötyögtem, de már nem játszottam magam. Undorodtam. A füves cigi jellegzetes bűze és további borzasztó szagok terjengtek a levegőben.
Csendesen tűrtem ahogyan parancsolgat.Végigjárt a tekintetem a bemutatottakon, majd Jason italára tévedt. Már nyúltam volna, hogy megállítsam, de ekkor azt hitte hogy én is kérek belőle, gyorsan visszahúztam a karom.-Nem.-sütöttem le a szemem.
A másik oldalról izzadt testet éreztem először a ruhámon, majd a csupasz karomhoz is hozzáért. Kaján vigyor mutatkozott az előbb Danteként bemutatott férfi arcán.
Részben olaszul részben angolul motyogott pár szót és fogaitt villantotam. Tettem egy észrevétlen kis "lépést" Jason felé.
Ő biztonságot nyújtott.. Volna ha egyáltalán felismert volna...
|
- Gyere akkor. - megfogtam a karját és utat tőrve a tömegen vágtam át a parketten. - Adriano! - kiálltottam a legidősebbnek aki már terelte ki a kis társaságát a teremből. - Megyünk mi is. - azzal beültem a kisbuszba. - Ismerkedj. - bögtem oda a lánynak. - Ő itt Adriano, Dante és Lucio. A lányok pedig Paola, Aria és Bona. - mutattam be mindenkit, majd újra Adrianohoz fordultam aki átnyújtott nekem egy kis üveget. - Húzd meg, barátom. - nem kellett kétszer mondani ilyen állapotban és két jó nagy kortyot ittam belőle. - Kérsz? - nyomtam a szőke lány kezébe az üveget. Lucio pár pillanatra elvonta a figyelmemet és hangosan nevettem a vicces történetein. Mikor visszapillantottam Dante nagyon oldalazott a lány felé.
- Hé, Dante. Mit fog mondani Bona, ha meglátja amit csinálsz. - nevettem. - Hé, Bona. Megcsal a barátod!
|
~Az istenedet Jason!~ kezdtem már nagyon mérges lenni rá. Vagyishát, tudtam hogy ez nem az akit én ismerek, de gyanítom nem erőltették belé ezeket a cuccokat. Mérges voltam amiért így viselkedett, és magamra is mérges voltam amiért hagytam.
~Hogy rángatom most haza?~ ziháltam, és kattogni kezdtem. Őszintén szólva jobban örültem volna ha bepiál, mert egy idő után olyan állapotban hazarángattam volna, de így ki tudja meddig pörög ilyen abnormális módon a drága. nem nagyon volt tapasztalatom a drogok terén.(Hála az égnek)
-Pedig..-sóhajtottam és leemeltem róla a tekintetem. Még szerencse hogy legalább ilyen állapotban felkeltettem az érdeklődését, különben semmit sem tudtam volna kezdeni a dologgal.
-De, én..-már csak mondatkezdeményeket sikerült kiejetenem a számon, mert elfogott a kétségbeesés. Most gyorsan kellett döntenem mert már kezdett eltűnni a tömegben. nem hagyhattam egyedül , de még egy barátnő sem volt akinek legalább odasúghattam volna hová megyek.
-Várj.-szisszentem fel végül és utánamentem.
|
- A-a édes. Nem megyünk mi friss levegőre. - mosolyogtam. - Itt maradunk, mennyivel jobb már nem? - morogtam a fülébe és megcsókoltam a nyakát. - Am, mi áthelyezzük a bulit. - intettem fejemmel az olasz társaság felé. - Ha gondolod jöhetnél, hogy szórakoztass. - vigyorogtam és átöleltem a lány derekát. - A nevedet még nem is említetetted. - hirtelen éles füttyszó hallatszott fel a terem másik végén és arra kaptam a fejem. Az olasz intett hogy ideje indulni. - Most dönts, cica, jössz vagy maradsz, de én indulok. Remélem még látlak. - azzal elengedtem a lányt és átfurakodtam a tömegen.
|
Egy fancsari mosolyt erőltettem, Jason úgy beszélt mint egy izomagyú mikiegér. Igyekeztem tettetni tetszésem, de egyenesen elborzasztott a férfi.
Ami viszont örömmel töltött el, hogy jason mégis jön táncolni, és az olasz muksók sem mutatták érdeklődésüket.
Kissé elnehezült a fejem, de csupán ennyiben mutatkozott meg az az icipici alkohol ami ma este a testembe jutott.
A lehető legrövidebb úton furtam át magam a tömegen és az ajtó felé igyekeztem, de Jason már most megtorpant.
- Hagyd már!-szisszentem rá, végül helyesbítettem.-Van jobb dolgod is.-mondtam negédesen, de Jason csak arra a szerencsétlen kölyökre koncentrált aki véletlen beléjement.
~mekkora egy barom!~-szörnyülködtem mikor szegény srácot szorongatta, de később én is megtapasztaltam ezt az énjét.
-Csak téged.-válaszoltam egy hamiskás mosollyal, de egyáltalán nem élveztem Jasont. Szorított, izzadt mint egy ló, borzasztó volt. Már hívtam egy taxit még Jason spanglizott, így ki akartam csábítani.
-A friss levegő jót tenne.-játszadoztam mellkasán de alig vártam hogy eleresszen.
|
A lány hangja tompán ért a fülemhez. Nem is igazán tudtam kiszűrni a szavakat, csak a tánc szó ragadt meg.
- Hát, cica, soha nem tudtam táncolni, ilyen állapotban meg főleg nem. - végigmértem a lányt, majd elmosolyodtam. - Ilyen szép lány ilyen helyen egyedül. Nagy hiba.
Csóváltam a fejemet nevetve, majd elvettem az asztalról az égő spanglit és beleszívtam.
- Na, menjünk táncolni. - miután pár pillanat után kiengedtem a füstöt. Rávigyorogtam az olaszokra, akik már nem is foglalkoztak annyira velem. - Jövök egy perc.
Az egyik végül bólintott, én peidg a lány után léptem a tánctérre. A parketten ropó emberek kavalkádján alig fúrtam át magamat. Hirtelen nekem jött valami csávó. Megtorpantam és a fiú után nyúltam, majd magam felé fordítottam.
- Kérj bocsánatot. - mondtam lassan, tagoltan.
- Dehogy kérek. Engedj el.
Erősebben szorítottam a srác karját mire felszisszent.
- Azt mondtam, esedezz a bocsánatomért. - olyan erősen szorítottam a fiatalbb srác karját hogy az ujjaim bele fehéredtek már. A fiúnak is valószínűleg fájt, mert kezdett megremegni a térde.
- Jó, jó. Bocsánat!
- Nem hallom! - kiálltottam.
- Bocsánat!
- Na azért. - azzal ellöktem a fiút, aki megtántorodott, majd ijedten iszkolt el.
A lányhoz léptem és közelebb hajoltam hozzá.
- Mit szeretnél tőlem édes? - kezemet vékony dereka köré fontam és szorosan tartottam, hogyha akart volna, se tudott volna kissé távolabb menni.
|
Tehát közeleb léptem.
-Jason?!-nevettem zavartan a férfi szavain. Elsőre nem értettem mi ütött belé, majd belenéztem szemeibe. Tekintete homályos volt, apróbb izmai csak úgy pörögtek.Kellett pár másodperc míg tudatosul bennem mit is látok. Szívem hevesebben csapkodott, és az agyam is beindult. Mit kellene most tennem?
Kérdő,gyanakvó tekintettel bámultam a társaságában ülő még pár férfire, és rájöttem, hogy-bármi is történt- nem hagyhatom velük Jasont.
Pár pillanat alatt visszarázódtam a szerepembe.
-Dehogynem.-erőltettem egy vigyort arcomra, mikor Jason megint "magához tért". Sejtéseim szerint fogalma sem volt róla hogy kivel beszél, de most bnem ez volt a legnagyobb problémám.
-Épp ezért szerettelek volna elcsábítani, hátha akad aki megvéd.-mondtam és a karjaiért nyúltam.-Csak egy tánc.-kacsintottam és reméltem hogy nem kell majd elvonszolnom. Abban biztos voltam hogy ez a pár rosszarcú nem fogja engedni hogy elvigyek egy ilyen szaftos kis kuncsaftot, de épp ezért próbálkoztam be a "csak egy tánc" dumával. Hirtelen jobb nem jutott eszembe... Jobban kellett volna vigyáznom rá, hisz tudtam a mélypontjáról..Én barom..... Most látszott csak igazán mennyire nem vagyunk még összeszokott páros. Mentségemre szólson, hogy ennél többet igazán nem tudtam....Nem, mégsem erre nincs mentség.
Sóhajtottam majd ismét Jasonre néztem
-Na jössz, szépfiú?Vagy keressek mást?-húzódtam hozzá közelebb.Annyira reméltem hogy most legalább azok a bizonyos ösztönök beindulnak és nem utasítja vissza ajánlatom.
|
Ahogy a három férfi kikésrt elkezdtünk elszívni a marihuánát. A lelkem egy részén mélyen éreztem, hogy rosszat teszek, de az alkohol és a Camicaséba kevert drog, teljesen kiütött. A marihuana megtetette a hatását, és a pia még jobban érződött rajtam én teljesen bepörögötem. Felkaptam egy kint lévő fa széket, majd teljes erőből a falhoz vágtam ami apró darabokra hulott.
- Én vagyok a világ legerősebb embere! - az olaszok csak nevettek majd az egyik újból hozzám lépett, de akkor már olyan homályosan láttam és hallottam, hogy csak pár szó szűrődött át az agyamig.
- Kedves barátom. Mivel kértél még pár szert, hoztunk neked kokaint. De azt bent szívjuk fel, nem láthatják idekint.
Azzal betámogattak és a bárpult sötét sarkában szívtam fel a fehér porból az első csíkot. Ez már teljesen kiütött. Semmire nem emlékeztem ami öt perccel ezelőtt történt, arra sem miért vagyok itt, kivel vagyok itt, és egyáltalán hol vagyok. Leültettek egy asztalhoz, és hangosan nevettünk és kiabáltunk mindenfélét. Jó ideje bent lehettünk, mikor valaki a hátamhoz ért. Szó szerint alig észleltem a világot körülöttem, de nagy lendülettel fordultam hátra és mikor megláttam a szőke lányt.
- Szia te csini baba. - mosolyogtam. - Nem félsz itt egyedül?
Nevettem és rádőltem az asztalra, majd felkaptam a fejem és megráztam. Újra a lány felé fordultam. Olyan ismerős volt, mégsem tudtam beazonosítani az arcát.
|
-Ettől félek én is.-nevettem, majd Jason kezét megtalálva besétáltunk.
-Rendben.-mondtam és máris pásztázni kezdtem az esetleges szabad helyeket.Nos a tömeg hál'Istennek inkább a tánccal volt elfoglalva, így egy kis kóválygás után találtam egy helyes kis asztalt.
Kihúztam az egyik széket-történetesen azt amiről tökéletesen lehetett látni a bárpultot, ha épp nem takarták el a táncosok- és megvártam Jasont.
Viszonylag hamar visszatért, és meghozta az italokat.
- Tökéletes!-bólintottam és magam elé húztam az italt.A csók után a férfi a poharáért nyúlt, s még mielőtt az én italom a számhoz ért volna ő már túl volt a Camicaséján.
Még én a vodka-naranccsal foglalkoztam, ő maga elé bámult.
-Hát, jó de siess.-mosolyogtam vissza. és a táncparketten nyomulókra pillantottam.
Egy kis idő múlva mikor már meguntam a várakozást, úgy gondoltam ideje utánanéznem a barátomnak, nehogy még nélkülem igya le magát. Egy halovány mosollyal útrakeltem.
Először a bárpulthoz mentem, ami jó hosszú volt így részenként fésültem át. Közben igyekeztem lerázni néhány nem szomjas fiatalt akik már az orrrukig is alig láttak. Pedig még a buli sem indult be...
Elég nehezen akadtam végül Jasonre. Csak hátulról ismertem fel, látszólag társaságra tetts zert, mivel nem volt egyedül.
~Gondolhattam volna, hogy csak ennyi történt~ sóhajtottam a magamnak tett szemrehányáson, majd egy mosollyal közelebb léptem a férfiakhoz....
|
- Örülök, hogy tetszett. Készülj fel, mert ha hazamegyek, megveszem ezt a motort és mindennap el kell velem jönnöd motorozni. - vigyorogtam majd kézenfogva beléptünk a szórakozó helyre. - Hozok valamit inni, addig foglalj egy asztalt.
A bárpult felé tartottam és átverekedtem magamat a tömegen. A csapos egy nagydarab, olasz férfi volt.
- Egy Camicasét és egy vodka-narancsot. - azzal elfordultam és táncoló tömeg felé pillantottam. Rengetegen voltak, mindenki a táncparketten. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállam.
- Hé haver. Nem akarsz elfüstölni egy trompitát? - a hang irányába pillantottam. Három tipikus olasz, nálam talán két évvel fiatalabb srác rázott meg a szemem előtt egy marihuanas zacskót.
- Öh, nem kösz nem hiszem. - azzal elvettem a két italt és a Holly által foglalt hely felé furakodtam. - Vodka-narancs, remélem megfelel.
Mosolyogtam és megcsókoltam barátnőmet, majd leültem mellé és két húzásra felhajtottam a Camicasét. Pár pillanatig a pohárra bámultam, majd vissza Holly-ra.
- Lehet, hozok még egyet. - mosolyogtam.
Hirtelen felpörögtem. Az alkohol végigáramlott a testemben és ez új erőt adott. Felpattantam és ugyan nem tudtam egyenes vonalban járni, de elindultam a bárpulthoz.
- Mégegyet! - tettem az pultra a poharat. A három srác még mindig ott állt.
- Utolsó ajánlat, haver. - paskolta meg a vállamat a legidősebb. Elgondolkodtam. Éreztem, hogy valami nincs rendben, valami volt az előző Camicaséban, ezért nem tudtam többé józanul itélkezni.
- Tudod mit? Legyen. De erőset! Van valami más szeretek?
Mikor a pultos elém rakta az újabb adag italt egy húzásra felhúztam és az olaszok összemosolyogtak.
- Persze, amit csak akarsz, kedves barátom.
|
Bólintottam, és kéyntelen voltam megbarátkozni a sisakkal. Legjobb tudásom szerint, felhelyeztem, és elhelyezkedtem a kétkerekű csodán.
Hmmm..Már eleve nem voltam jóban ezzel a helyzettel de rajta ülve mégnehezebben ment a megszokása.egyenesn hideg zuhany volt mikor csak annyit hallotam "Kapaszkodj!"és már tette is a dolgát. Be csuktam a szemem és valahogy beleépültem Jason gerincébe...
~Csak ezt éld túl!Csak ezt éld túl!~mormogtam magamnak. Hogy mennyire tetszett? Hát csoda hogy nem kellett pelenkát cserélni rajtam..
-Aki tudja uralni, annak biztos nagyon csodálatosnak hat.-kászálódtam le, és örültem hogy szilárd talajt érintek.
Barátságos mosolyt villantottam Jasonre, nem állt szándékomban lehangolni.- sose lennék képes irányítani egy ilyen "dögöt."-vigyorodtam el, és puszit nyomtam arcára.
A szórakozóhely dugig volt korunkbeliekkel, de akadtak az idősebb korosztályból is.A zene dübörgött, a saját gondolataidat is alig hallottad, ahogy ez lenni szokott.
|
- Vedd fel ezt. - nyújtottam a lánynak a bukósisakot és én is a fejembe nyomta egyet. Miután felültem megvártam hogy a lány is kényelmesen elhelyezkedjen, majd berugtam a motort és elindultunk. Úgy ugrott meg a motor, hogy majdnem kiugrott alólam, de szorosabban fogtam a kormányt, és az útra irányítottam a gépet. Élveztem a száguldást, amit jó pár éve nem éreztem, és párszor keményen megnyomtam a gázpedált. A BMW vadi új volt, ezért erősen gondolkodtam rajta, hogyha hazaérünk megveszem a szállodától, mert imádtam már most.
- Kapaszkodj. - kiáltottam hátra a lánynak és reméltem hogy megértette. Megakartam próbálni valamit amire rég nem volt alkalmam. Felrántottam a motort egy kerékre és úgy mentünk pár métert, majd hagytam visszaugrani két kerékre és újra ráhúztam a gázra, mire a fekete csoda kilőtt. Gyorsabban odaértünk a szórakozó helyre, mint ahogy terveztem, de végül leparkoltam az alig zsúfolt parkolóban és levettem a bukosisakom, majd hagytam, hogy Holly is lekászálódjon.
- Csodálatos egy járgány mi? - nevettem és megpaskoltam a fém vázat. - És hogy húz.
Azzal a sisakot az ülésre tettem és lehúztam a bőrkabátom cipzárját.
|
 Amikor felemelt, a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, így mindkettőnknek kényelmesebb és könnyebb is. Kezeimet a nyaka köré fontam, s így élveztem tovább ajkai puhaságát. Részben ez is azért volt, mert kényelmesebb volt és még jobban húzhattam is magamhoz. Túlságosan közel érünk ahhoz, amelyre egyre jobban várok. Ez baj? Dehogy... Örültem neki nagyon, hogy végre nem csak vágyakoznom kell utána.
Azonban sokkal jobb terveim voltak most. Amelyekben az szerepelt, hogy kicsit kínozzam John. Hogy miért jó nekem ez? Igazából csak kíváncsi vagyok az arcára, s ahogyan egyre jobban bele fog őrülni abba, hogy nem kaphat meg. Na meg kíváncsi vagyok meddig bírja majd. Mindig csak egészen izgalmas előjátékba megyek bele, de végül az ágyig nem igazán fogunk eljutni. Tökéletes terv!
Leszálltam Johnról, legalábbis eddig a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, amelyek újra a földön voltak, s kicsit el is toltam magamtól. -Tudod... Imádom ott hagyni a férfiakat akkor, amikor már teljesen abban a hitben élnek, hogy megkaphatnak!- mosolyogtam bájosan, de közben ott csillogott bennem a ravaszság. Végig simítottam mutatóujjammal az arcán, majd nyomtam egy puszit az ajkaira. -A hotelben találkozunk...- mondtam ki a végszót, mire indultam tovább az utcán, kissé sietősen is. Hamar is fogtam egy taxit, majd azzal el is indultam visszafelé.
Stella el.
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés