|
A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
- Akkor egy izompacsirtaval kell szembeneznem? Mondjuk nekem is van mit a tüzbe apritanom. *nevetett mikor befeszitette a karjat.* - Kedvenc szin. Hat. Kek es a piros. Eleg ellentmondo szinek, de mindkettöt kedvelem. Nem tudnek valasztani. *egy pillanatra elgondolkodott, mert nem tudott mit kerdezni, majd eszebe jutott egy ötlet.* - Mi lenne ha csempesznenk egy kis közhelyet a beszelgetesbe. Egy-egy kerdest felteszünk egymasnak felvaltva. En kezdem. Kedvenc film?
|
 -John?-habozott...-Hát ő is hasonló beállítottságú, mint én, vagyis nem épp táncoslábú, de ő is imád sportolni.-*mesélte.*-Egyébként szerintem csak azért jöttünk ide, mert itt talált magának olyan állást ami le is köti. Én úgy tudom végül személyi edzőként debütál.-*Magyarázta*
*Közben kihozták az ebédjüket. Holly nekilátott a Lasagnenak, bár ő kicsit több ideig elbabrált vele, mint John a levesével.*
-Melyik a kedvenc színed?-*kérdezte egy hirtelen pillanatban a lány. Nem tudta miért,és miért pont most, egyszerűen csak fel akarta tenni ezt a kérdést, s épp ezért kiszaladt a száján.*
|
|
- Öszinten? Afele menekülesi utvonal. Amerikaban nem maradhattam, de valami olyan helyet akartam, ahol meleg van. Reg usztam a tengerben, annal is regebben buvarkodtam, szoval gondoltam jo lesz itt. Am. batyad mit dolgozik? Ha megtudja, hogy együtt vagyunk tartanom kell attol hogy megprobalja letepni a fejem? *nevetett. Nagyon gyorsan kihoztak az ebedet, elöször Jason leveset, aminek mohon esett neki, hisz alig evett ma meg valamit, es elegge belpoklos volt. Hamar belapatolta a levest, majd hatradölt a szekben.*
|
 -Hát még én!-*vigyorgott a lány, és viszonozta Jason csókját.
Holly csak egy pohár ásványvizet volt képes most szomjoltóként magába 'önteni'. Ilyen melegbe más csak még szomjasabbá tette volna. Mosolyogva nézte ahogy Jason megbírkózik a sörével. A pincértől egy bizonyos 'Lasagne al pesto'-t kért, vagyis érthetőbben Lasagne Pestóval. *
(ez is pont ugyanolyan érthetetlen CX)
-Őszintén?!-*mosolyodott el Holly a kérdés hallatán.*
-John talált rá, én el sem akartam jönni. Csak ő rángatott el. Ellene voltam az egésznek.-*mesélte nemes egyszerűséggel, s közben ásványvizét iszogatta.*
-No, és te miért pont ide jöttél?-*kérdezett vissza*
|
|
- Ennek igazan örülök. *mosolygott a fiu, majd megcsokolt a lanyt* - Na, mit együnk? *az etlapot kezdte lapozgatni ami tele volt tipikus olasz kajakkal. Viszonylag gyorsan döntött, igy mikor a pincer kijött felvenni a rendelest, megvarta, amig Holly rendel valami inni valot, majd ö is valasztott egy jo hideg korso sört. Az etel valasztasban is ö volt a masodik igy hat rendelt egy Minestrone levest es Paradicsomos gnocchi. Igazan jellemzö etel volt ez a kettö itt Olaszorszagban, ö pedig mindig nyitott volt az uj izekre, igy belevagott. Mikor a pincer elment, letette az etlapot es baratnöjere pillantott.* - Miert pont Olaszorszag? Miert pont erre az orszagra esett a valasztasod mikor ide jöttel dolgozni? *vagott bele a kerdesek közepebe.*
|
-Helyes!-*mondta elégedetten és ezt mégjobban kihangsúlyozván vállára hajtotta fejét.*
-Megrontom?!-*csipkelődött.*-Nahát, ez egyre jobb!-*nevetett.
Holly nem is sejtette milyen erőszakosak is tudnak lenni a helybéliek. Mindenesetre megnevetette ahogy Jason kisebb-nagyobb sikerrel lerázza a rámenős eladókat.*
-Hát, részemről rendben van.-*mondta Holly és követte Jasont, aki már kinézhetett maguknak egy helyet, hisz céltudatosan vándorolt.*
-Nagyon jól érzem magam.-*jegyezte meg a lány egyik alkalommal mikor tekintetük összeakadt.*
|
|
- Hat, nem, persze hogy nem. Mostmar vannak olyan barataim otthon, akik nem engedik, meg am. is tudom hol a hatar. *mosolygott.* - Hölgyem, igen. Maga megront engem. *nevetett, miközben fel szemmel figyelte Holly reakciojat, nehogy kikapjon töle. Vegigjartak az apro kis varoskat, sok boltba betertek, de ha valami nem tetszett, minel korabban ki is jöttek mert az olaszok mar akaszkodtak rajuk, hogy nem baj ha nem tetszik valami, akkor is vegyek meg. Vegül volt egy normalis suvenir bolt, ahol valogatni kezdett. Szüleinek egyenlöre nem tervezett semmit venni, de a baratainak talalt par remek kis ajandekot, amit azonnal meg is vasarolt. * - Beülünk ebedelni valahova? A kocsi csak haromnegyed ora mulva lesz itt.
|
- Az a fránya fiatalság.-mondta huncut mosollyal Holly.-De azért remélem mára már nem esel szét annyira, egy-egy buli alkalmával.-pillantott reménykedve partnerére. Remélte, valóban nagyon remélte hogy már letért a helytelen útról. Bár semmi konkrétat nem tudott arról a bizonyos mélypontról, amit Jason említett korábbi beszélgetésük során, de azért az érezhető volt hogy nem csak egy-egy lerészegedés volt a háttérben.
-Talán fordítva van?-vonta fel szemöldökét tiltakozva a lány, jason hangsúlyát illetően.-Én lennék rossz hatással kegyedre?-parádézott Holly.
-Jólvan, én követlek, bárhová is mész.-mosolyodott el a lány, és kéenfogva elindultak felderíteni a várost. Elég sok butik volt, és sok helyen volt még mindig macskaköves út. hollynak nagyon tetszett az egész látvány ami eléje tárult. Ha jó helyről nézte az ember még a tenger is látható volt.
Később betértek az említett suvenir boltba, ahol Jason válogatni kezdett.
|
|
- Pontosan. Tizenkilenc eves voltam, egyfolytaban pörögtem, buliztam, sokszor ugy kellett felkaparni a földröl annyira kiütöttem magam. Aztan egy ilyen atbulizott este utan hallottam hogy anyaek beszelgetnek rolam meg a cegröl, mire rakerdeztem, es ezt a valaszt kaptam. *megvonta a vallat.* - Szoval kenguru lennek, hat köszönöm. *jatszotta a sertödötett de közben szaja sarkavban mosoly bujkalt.* - En vagyok rossz hatassal rad? Kikerem magamnak. *nevetett.* - Hat, gondoltam elöször benezhetnenk par suvenir boltba, vinnem kell majd haza valami ereklyet. Meg csak ugy körbejarjuk a varost, megnezzük mi hol merre meddig, kesöbb beülhetnenk ebedelni. *Miutan a taxi elhajtott, Jason Holly keze utan nyujt, hogy megfogja.*
|
-Ugyan.. Hidd el nekem, túl lehet élni.-*vont vállat és bátorító mosolyt villantott.Kinézett az ablakon..*
-Mit is mondtál? milyen jelzővel illettek? Mit ugrász kenguru?-ismételte meg homlokráncolva s nevetését alig bírta visszatartani. Meg tetszett neki ez a név...
-Lehet hogy van benne valami...Rám is rossz hatással vagy, meggondolatlanná teszel.-vigyorgot Jasnore Holly.
Hamarosan megérkeztek. A ány igyekezett minél ügyesebben kikászálódni az autóból, majd jasonhoz fordult.
-Merre?-mosolyodott el.-Van már pontos úticélod?
|
|
- Mondhatjuk ugy is. De nem hiszem hogy apa rambizza, hisz ahogy mondana: "Tul meggondolatlan vagy es nem kell egy mit ugrasz fiatal kenguru a cegbe." Ezt meg akkor mondta mikor elöször rakerdeztem hogy mi lesz. *vegül befogta a szajat hogy meghallgathassa Holly eletet. * - Ertem. Nehez lehetett akkor. De nagyon kedves gesztus ez töled hogy hazaküldesz penzt. *mosolygott ra Jason batoritoan, majd kipillantott az ablakon.* - Ahogy nezem lassan megerkezünk. *ezen a szigeten nem nehez gyorsan eljutni A pontbol a B-be.*
|
*Fejét félrebillentve halgatta a fiú beszámolóját.*
-Tehát te leszel a trónörökös...-*bólintott sóhajtva.*
-Nos az én gyermekkorom nem volt túl érdekes...-*hebegett egy sort, hisz valamiért nem számított a kérdésre.><
-Tudod, én második gyermekként születtem, van egy bátyám John, aki szitén Olaszországban van. Együtt jöttünk. Amikor én még nem voltam egész jól ment a családom sora.Nem olyan szörnyűek a lehetőségek Angliában. De sajnos, édesapámnak megromlott az egészsége mikor én olyan 5 évesforma lehettem. Abba kellett hagynia a munkát, anyára maradt szinte minden.Drága volt az orvos és egy fizetéssel kevesebből kellett megélnünk, és ekkor kezdődtek a nagyobb problémák. Mára már meglehetősen beleszoktunk a dologba és a víz felett tudjuk tartani a fejünket. A fizetésem egy részét hazaküldöm majd hogy ezzel is segítsem anyut, hisz neki köszönhetek mindent.-*mesélte röviden, velősen történetét. Nem tért ki a részletekre, mert ehhez semmi kedve nem volt. Nem szeretett róla beszélni.Véleménye szerint egy átlagos történetet tudhatott magáénak, sőt ha kívülállóként tekintett volna rá, biztos azt mondta volna hogy valami szappanoperából idéztek.*
|
|
*Beültek a taxiba, ami elindult mar rakanyarodott a varosba vezetö utszakaszra. Jason Hollyhoz fordult. * - Hat, igazabol apanak van egy gazdag vallalata New Yorkban, es azt akarja, hogy en vegyem at a helyet. Legalabb is addig azt akarTA amig le nem leptem ide. Nem tudom, most hogy velekedik, lehet mar reg az uj örököst keresi. Nem tudjak hogy egy evre jöttem, azt hiszik biztos valami apro kis zökkenesem es egy vagy max. ket het mulva rohanok is vissza New Yorkba. De ezt eleg rosszul hiszik. Figyeld meg, ket hetig nem is fognak hivni, varni fogjak hogy hazamenjek. Talan egy honap mulva felhivnak. Vagy nem ki tudja. *a fiu ekkor döbbent ra, kicsit sokat beszel, igy a lanyhoz fordult.* - De most meselj te magadrol. A gyerekkorodrol meg ilyenek. Alig tudok valamit.
|
-Köszönöm...Pedig nem annak készültem.-*mondta ártatlan arckifejezéssel, és hagyta hogy Jason induljon előre. Miután beszálltak az autóba felette mmégegyszer a kérdést, amire Jason bizonyára elfelejtett válaszolni.*
-Tehát, nem is mesélted még el, hogy mivel foglalkozol.-*pillantott érdeklődve a mellette ülőre.Kíváncsi volt újdonsült párjára, hiszen mondhatni alig ismerték egymást... Ugyanakkor mentségként még mindig ott volt az, hogy mindketten fiatalok, ráérnek még megfontoltak és komolyak lenni, megaztán ugyebár egyszer mindent ki kell próbáni.Míg Jason mesélt egy halovány mosoly ült Holly arcán.Nem tudott betelni azzal a sok jóval ami ideérkezése óta történt vele.*
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés