|
A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -John, soha nem bíznám már rád a testemet! Ráadásul kibírom fagyi nélkül is... - vigyorodtam el újra pimaszul, hiszen azért ugyan úgy szerettem vele csipkelődni. Már igazán el se tudtam dönteni, hogy ez az igazi énem vagy éppen az aki kedves és jószívű. Azt a személyt, aki ilyen volt már egészen régen láttam. Jó sok évvel ezelőtt... Mondjuk nem is nagyon akartam újra olyan lenni. Most mire jó a kedvesség? Az embert sajnos kihasználják, mostanra már elmondható volt, hogy ezért se bízok meg az emberekben. S szerintem nincs is olyan ember, akinek igaz barátja lenne. Lehet, hogy mindenki mondja egymásnak, hogy x és y egy igaz barát, de közben biztosan lehet tudni, hogy valamikor csak hátba fogják szúrni az illetőt. De most nem is akartam nagyon erre kitérni a gondolataimban, mert itt volt előttem egy férfi, akire már így is szemet vetettem. Bár egészen fura, s tudom is, hogy nem kapom meg. Bár azért nem vakultam meg, annak ellenére, hogy soha nem lesz az enyém, attól még nézhetem őt.
-Én?- kissé hirtelen jött a kérdés. Azt hittem, hogy inkább lerázna magáról, s nem is fog már hozzám szólni. Nem vártam sokat, a múltkori után, amely igazából érthető is volt. -Én csak bejöttem körbe nézni itt is. Már túlságosan untam a szállodában vagy éppen a tengerparton lenni!- vontam meg a vállamat kissé unottan, s körbe pillantottam az utcán. Imádtam ezt a hangulatot! Az emberek hangos beszéde, a pezsgő életforma. Egyszerűen tökéletes... Kár, hogy csak egy nyár erejéig élvezhetem ki.
|
 -Igazán sajnálom hogy nem leltél társaságomban örömet, de akkor és abban nem segíthettem - pillantottam Stella magas, pontosabban velem egymagas, tökéletes termetére.
-Ugyan, egy kis fagyi nem fog megártani, segítek ledolgozni!-kacsintottam rá és hívogatóan tettem egy lépést a fagyizó felé, s közben a testem Stella felé fordult.
-Hmm.. Hát őszintén szólva csak lézengek... Meg be kellett szereznem néhány dolgot.-pillantottam a nőre. Ma különösen szépnek találtam, talán mert nem volt olyan kiállhatatlan kedvében.
- És te?-pihentettem a fagyizó vendégein tekintetem. Későbbiekben visszatértem Stelláhozn. Nem értettem miért ilyen. Néha igazán tehetne kivételt, és megnyílhatna egy-két ember előtt. Nem hiszem hogy túlzott baja származna ebből. Én szívesen támogatnám ugyais érdekelt mint ember, s mint mő is de ez háttérbe szorult...
|
-Túl unalmasnak bizonyultál akkor. De a nagy szívemnek köszönhetően kaptál még egy esélyt!- vigyorogtam még mindig, közben pedig felidéztem magamban azt a délutánt amikor feljött a szobámba. Már akkor látszott rajta, hogy nem egészen van kibékülve velem, legalábbis akkor sejtette milyen vagyok. De sajnos még mindig nem bírtam ezen változtatni, nagyon senki miatt nem is tudok és igazából nem is akarok. Túl unalmasnak találok egy kapcsolatot... Pontosabban volt egy, az is rosszul végződött. Amiatt lettem most ilyen, sajnos annak a kapcsolatnak köszönhetem. Újra pedig nem akarom átélni a csalódást, s azt amely utána következik. Tudom magamról, hogy milyen vagyok szerelem téren. Ha valaki nagyon a szívembe férkőzik, akkor sajnos azt nagyon nehezen engedem el. Ezért inkább maradok az egyalkalmas dolgoknál, amelyek legalább izgalmasak is.
-Még ha lehetne...- pillantottam vágyakozó tekintettel a finom fagyik felé, majd azzal el is kaptam a fejemet, s inkább Johnon pihentettem meg a szemeimet. Valahogy sokkal jobb látványt nyújtott, mint a fagyik. Pedig mennyire szerettem az édességeket... Régebben mindig azzal voltam elfoglalva, hogy éppen milyen süteményt, vagy egyáltalán újfajta ízű fagylaltot eszek. Mostanra ez inkább hátrébb szorult a munkám miatt. Egy deka felesleget se engedhetek meg magamnak, s ígyis felhíztam már fél kilót, amelynek következménye, hogy minden egyes reggel és este az edzőteremben kötök ki. Amely bármennyire is hihetetlen, de nem szívesen teszem. Sokkal inkább lustálkodok az ágyamban, vagy éppen sütettem magam a tengerparton, de még az úszás is beleférne.
-Na és mi járatban erre felé?- kérdeztem végül, hogy a figyelmemet ne a fagyikra, s ne is annyira Johnra terelgessem, hanem valami teljesen másra. Bár valahogy a kérdéstől nem tudom, hogy mit vártam. De végülis egészen normálisnak tűnő volt, csak éppen a figyelmem még mindig a férfin ragadt meg. Hiába is... Túlságosan megnyerő külseje van ahhoz, hogy ne rajta legeltessem a méregzöld íriszeimet.
|
Vállat vontam és a nő irányába sétáltam.. vagy lyuk vagy fa..Végül a fagyizó környékén értem utol.
-Azt hittem a múltkori kis incidens elijesztett a jó öreg Johntól.-utaltam egy mosollyal szerény személyemre.
Őszintén szólva jó kedvembe voltam és még az ilyen csipkelődős játékokba is belementem volna ha úgy adódik. Egy vigyort villantottam stella felé. őszintén szólva végigmérve a nőt, sok mindenhez lett volna kedve... De nem csinálnék a világárt sem hülyét magamból, így nem lesz semmi, hisz egyszer már visszautasítottam.
-Egy fagyit?-intettem fejemmel a pult felé. Jómagam igen édesszájú emberke voltam.. : p
|
Hirtelen egy ismerős alak tűnt fel a távolban. Legszívesebben odamentem volna hozzá, azonban most valahogy a fagylaltok sokkal jobban vonzottak. Odamentem tehát egy fagyispulthoz, s nézegettem a választékot. Ekkor döbbentem rá, hogy nem nagyon ehetek ilyeneket. A modellek átka, hogy folyamatosan jó formában kell kinézniük. Elhúztam a számat a gondolatra, majd megváltam a finomságoktól, bár egészen nehezen mentek a léptek. Komolyan néha már azon gondolkozom, hogy egy egyszerű embernek mennyivel jobb élete van, mint nekem. Normális munka, amely napi rendszerességű. Az én munkámmal ellentétben, ahol folyamatosan utazgatok. Az utazással pedig van két problémám is. Először is nagyon kifáraszt. De ezen kívül még barátaim sincsenek. Talán én se lennék annyira gonoszkodó, ha valaki ott állna mellettem, akivel kitudnám beszélni a mindennapjaimat. De nem... Már megkellett és meg is szoktam ezt az életmódot. Tudtam, hogy nem változtathatok rajta, hiszen már beleszoktam a fényűzésbe, s egy átlagos munkával nem érhetem el. Nyomasztó volt ez az egész történet, így inkább haloványan meg is ráztam a fejemet, s ekkor döbbentem rá, hogy az orrom előtt volt John.
-Az én kedvenc dolgozóm a szállodában!- vigyorodtam el pimaszul, miközben végig mértem a férfit. Még mindig nem fogtam fel, hogy miért csak személyi edzőként dolgozik. Hiszen nagynevű modell lehetne, akárcsak én. De nem szólok neki, ígyis utál már, ezzel csak még jobban rontok talán a helyzetemen. Vettem egy nagy levegőt, majd méregzöld szemeimmel felvándoroltam egyenesen az arcára, azon belül is az íriszeibe fúrtam tekintetemet.
|
Le kellett néznem a városba, pár dolgot beszerezni.. Meg egyébként is már időt akartam szakítani a városnézésre.Sétára kényszerültem, de nem bántam hiszen kellemes volt. Az éghajlatot is sikerült már megszoknom, hisz több mint két hét nekem elég volt az átállásra.. legalábbis így éreztem. Tehát hamarosan a városban voltam. Tetszett Olaszország, szép hely volt, semmi kétség, bár ez is megszokandó volt. Az emberek kissé furcsák és meglehetősen hangosak voltak...
Amint egyelőre céltudatlanul lézengtem az utcákon, a főútra visszakeveredve Stellát vettem ki.
~A francba!~gondoltam, hiszen semmi kedvem nem volt összefutni vele, hacsak enm az a Stella van most főszerepben akit először megismerni véltem.
|
Jobb dolgom nagyon nem volt, így a várost támadtam meg. Kicsit már a hotelben az életet, hiszen egyfolytában vagy a tengerparton, esetleg a medencénél hűsölök. Ennél jobb programom nem volt az utóbbi egy hétben, amely sajnos eléggé unalmassá tud vállni. Szerettem ezt a helyet, soha nem volt olyan nagy gondom vele. Amúgy is ha panaszom volt valakivel, azt azonnal kirúgattam. Ha pedig valamivel, egyből a szolgálatomra álltak. Egyébként visszatérve az előbbi gondolatmenetemre, ha valami nagyon nagy bajom lenne Olaszország ezen szegletével akkor nem is jöttem volna ide ismét. De azaz 'ismét' is ott volt. Hiszen már évek óta folytonos vendég vagyok, amely azt bizonyítja, hogy egészen jó hely lehet. Gyönyörű tengerpart, csodálatos környék, emberek akikkel megutáltatom magam, de valahogy még mindig hiányzott valami az egészből. Sose tudtam, hogy mi az, s a mai napig nem jöttem rá az egészre. Az a hiányérzet a szívemben mindig megvolt, amely a mai napig nem csillapodott. De majd csak egyszer nem érzem azt a nagy űrt...
~Már csak azt kéne tudnom, hogy merre tovább...~ léptem ki a taxiból, mely elhozott a hoteltől kezdve, egészen a városig. Körbe pillantottam az utcán, amely ha jól emlékeztem akkor a főutca volt. Egy év, az egy év. Én is öregszem, s a memóriámban se ragad meg minden. Így is elég sok mindent kell megjegyeznem. Csak fáradtan sóhajtottam egyet, majd elindultam végül az egyik irányba. Olaszországban azt imádtam, hogy az emberek mindig jól érzik magukat. Most is a pizzázokból hangos szavak másztak a fülembe, s hangulatos zene szólt. A sütemények illata felkúszott az orromba. A férfiak pedig néha-néha megszóltak, persze kedves szavakkal. Természetesen az egészen csak jót mosolyogtam, hiszen itt megszokott. De élveztem is, hogy még nem mondhatom el magamról, hogy már a férfiak körében nem vagyok valami kedvelt.
|
 *Mosolyogva hallgatta a férfi minden szavát. Bár még egy napja sem tartott ez az egész, máris úgy érezte mintha oly régóta ismerné Jasont.*
-Ugyan Jason, ne légy telhetetlen!-*nevetett.*-Mit csinálsz majd az év többi napján, ha már ma mindent felfedezel?-*nézett kérdőn párjára.
Hamarosan megérleztek, s kiszálltak a szálloda előtt parkoló autóból. Mostmár azért felpezsdült az élet, ez rögtön látszott. Sokan jöttek onnan vagy épp indultak a tengerpartra. Alkonyodott már, a nap kezdett végleg eltűnni az égboltról. Holly kissé paranoiás módon vizslatta, hogy ki az aki kiszúrta őket, de nem nagyon akadt gyanús tag..*
-Nos még sosem búvárkodtam, úgyhogy nem tudom hogy szeretek-e...-*mondta mosollyal az arcán.*
// Városból el..nem tudom hová chatben majd megbeszéljük : ) //
|
|
- Hat, abban biztos lehetsz, hogy lesz meg egy par meghivasod. *nevetett es hosszan megcsokolta a lanyt.* - Erdekes. *mosolygott a fiu es kipillantott az ablakon.* - Na, mar latom a szallodat. Ugy kiszivott a nap, le vagyok faradva, de meg el akartam volna ma venni buvarkodni vagy valamit csinalni, de nem akarok otthon ülni. Tenyleg, szeretsz buvarkodni? Azt hallottam, hogy a szalloda szervez valamelyik nap melytengeri buvarkodast, de itt is lehetett az egyik partszakaszon gazdag az elövilag.
|
 *Jason kérdései ide vagy oda, Holly nem szerette volna elfelejteni a témát.*
- De nekem csak így lesz nyugodt a lelkiismeretem Jason!-*mondta, de hagyta hogy ismét az ő zsebébe kerüljön az összeg.
Nem kell őt sajnálni, nem fog éhezni, sohasem tette, nem kell nélkülöznie, pont csak annyit amennyit egy átlagembernek.*
-Egyezzünk meg abban, hogyha továbbra is szórakoztatónak tartod társaságom, akkor lesz még alkalmad meghívni egy csomó helyre.-*ajánlott egyezséget, és ismét elővette a pénzt. Kissé makacs volt a lány, habár idáig ezt a tulajdonságát nem volt alkalma felszínre hozni. Jason olyan dolgokat hozott ki belőle ami idáig nem igazán volt megszokott tőle.
Mindig is ő volt az a csendes szerény, mosolygós lány aki senkit sem zavart, hisz meghúzódott a sarokban, csak akkor beszélt ha kérdezték. Családja bizonyára meglepődnének ha ezt a csacsogós, és a megszokotthoz képest 'hiperaktív' lányt látnák.*
-Tél...-*mondta hirtelen mikor eszébe jutott Jason kérdése.*-A tél a kedvencem. Bár nehezen tudok dönteni, mert a Nyarat is nagyon szeretem. Ez a két szélsőség az ami tetszik. Vagy legyen nagyon hideg vagy legyen nagyon meleg.-*magyarázta*- A köztes állapotot-*utalt ezzel a tavaszra és őszre*- nem igazán élvezem. De tél a nagykedvencem.
|
|
*Mikor mar a kocsiban ültek, latta, hogy Holly kellemetlenül erzi magat es a penztarcajabol kiveszi az összeget, amivel az ebedjeert tartozik. Jason tudta, hogy a lanynak nem olyan könnyü a penz szerzes, mint neki, ezert nem akarta elfogadni amikor baratnöje a zsebebe csusztatta a bankjegyeket. Mar epp ellent akart mondani, mikor a lany megcsokolt. Mosolyogva visszacsokolt, közben pedig kivette a zsebeböl a penzt es mikor elengedte a lanyt a szemebe nezett.* - Holly, en... nem szeretnem hogy ezt ma kifizesd. Meghivtalak es nem engedhetem meg hogy ezt odaad. *azzal a lany kezebe tette a bankjegyeket.* - Ne probald visszaadni. Nem engedem. Szoval *terelte a temat.* Kedvenc evszak?
|
- Az túlzás, de neked is hasonlóképp kell tenned.-*nevetett, a hihetetlen bókon.A futást Holly sem vetette meg soha, azt ő is nagyon szerette, az úszás..Hát azt kevésbé, és a többi sport sem nyerte el tetszését amit Jason felsorolt. Már épp válaszolni akart az újabb kérdésre, mikor Jason az időre hivatkozva elviharzott számlát rendezni. Ez volt az amit Holly el akart kerülni.Nem szerette volna ha mindent újdonsült barátja fizet neki. Nem akarta hogy azt higgyék pénze miatt van vele.*
-Jason..-*nyökögte, mikor már a kocsiban ültek... Előbtt körülbelül annyit amennyi-remélte- hogy fedezi a mai ebédjüket. Bár nem vol túl jó helyzetben volt némi megtakarított pénzük Johnnal amit erre az útra tettek félre. *
-Ez így igazságos.-*mosolygott és zsebébe csúsztatta a pénzt.*-Fogd fel úgy hogy modern gondolkodású nővel van dolgod!-*'parancsolta'. tudta hogy a férfinek nincs szüksége az ő pénzére, de nem izgatta neki ettől nyugodt volt a lelke. S mielőtt tiltakozásba kezdhetett volna gyorsan szájára tapasztotta az övét...*
|
|
- Muszaj lesz. *vigyorgott Jason, mikor Holly megcsokolta.* - De ne aggodj, te szebb vagy mint Scarlett Johannson. *mosolygott.* - Szoval, sport. Hm. Igazabol futni futottam regen nagyon sokat a Central Parkban, de inkabb kondi terembe jarok meg. Jaj a legfontosabbat kihagytam, az az uszas. Imadok uszni barhol, barmikor. Amit meg igy nezni szeretek az a Forma-1, box, foci. Öhm, tenyleg kifogyoban vagyok. Kedvenc eszak, es miert az? *Jason az orajara pillantot, es ijedten vette eszre hogy 5 perc es itt a kocsi.* - Huha, rohannunk kell. Fizetek, egy pillanat, utközben elmondod, ne haragudj. *azzal felugrott es gyorsan fizetett az ebedert, majd sietve vagtak at a tömegen az utig, ahol a kocsi parkolt, majd beszalltak a hatso ülesre.* - Szoval. Kedvenc evszak.
|
-Háát meglehet.-*vigyorgott Holly a kedvenc színészeit illetően. Valóban mind jóképűnek számított főleg nála.*-De be kell érnem veled is...-tettetett egy kis csalódottságot, majd gyorsan közelebb hajolt hogy csókot lehelhessen Jason szájára.*
-De nekem sincs könnyű dolgom Scarlett Johansson mellett.-*mosolygott a férfira.*
-Nos ételből nem vagyok túl válogatás mindent megeszek... És nálam ez kissé hangulatfüggő... Attól függ mit kívánok meg.-*magyarázta.*
-Kedvenc sport?-*érdeklődött.*
|
|
- Szeretnek. Ha hazamegyek, lehet beszerzek egyet. De az meg sokkal kesöbb lesz, addig meg lesz idöm elgondolkodni. *Jason felnevetett, mikor Holly felsorolta a szineszeket.* - Szoval össze kell kapnom magam, ha labdaba akarok rugni. Hat, nekem igazabol akit igy szeretek szineszi teren az Neil Patrick Harris, Rob Schneider es Adam Sandler, de nök közül Megan Fox, Scarlett Johansson. Öhm, kedvenc etel?
|
-Tényleg szerethetted.-*pillantott Jasonre miközben olyan boldogan mesélt a kutyáról.*
-Miért nem szerzel be egyet, véglegesen is? Látszik hogy nagyon szeretted!-*biztatta Holly.*
-Értem.-*halgatta beszámolóját a zenével kapcsolatban. Ő is valahogy így volt vele. Bár, például a punk, és a pop még elment nála. Ettől függetlenül nála két zene létezett; Ami tetszik és ami nem. Ezek után már mindegy volt neki a többi.*
-Hmm... Színész... Háát, Johnny Depp... Tom Cruise... Colin Firth Hirtelen csak ennyit tudok. És neked?-*kérdezett vissza.*
|
|
- Okes, persze, megertem. *mosolygott.* - Ami a kutyust illeti, nagyon edes volt. Madness volt a neve, olyan kis virgonc volt, igazi kis örült. De nagyon jo csaladhoz került, imadjak ott. *elgondolkodott baratnöje kerdesen* - Hmm... igazabol nincs ilyen nagyon iranyultsagom. A punkot es a rappet annyira nem szeretem, meg a nyalas popot es a klasszikust, de a többi elmegy. Kedvenc elöadom sincsen, mindent meghallgatok, ami jön. *vigyorgott.* - Hm, kezdenek elfogni a közhelyek. Kedvenc szinesz/szinesznö?
|
- Persze, persze megértem. Nem fogom ráderőltetni, nyugi.-*kacsintott Jasonre Holly.*- De ha olyan hangulatom van, kifejezetten szükségem van arra hogy sírjak.-*vont vállat*.-Jólvan tudom hogy furcsa ez az egész de akkor is.. kell néha.-*mentegetőzött rögtön a férfi fura arckifejezését látván.*
-Ez igazán kedves tőled.-*mondta mikor a kutyás-témára terelődött a szó.*
-Ország... Nem is tudom, én igazából nagyon szeretem Angliát.- *válaszolt egyszerűen.*
-Kedvenc zene, zenei műfaj, együttes?-*pillantott a barátjára.*
|
|
- Remenykedünk benne. *mosolygott a fiu. * - Soha nem neztem romantikus, bögös filmeket. Soha nem volt olyan baratnöm, akivel meg lehetett volna nezni. Nem mintha vagynek ra, hogy egy doboz papirzsebit elhasznaljak a film alatt. *nevett.* - Kedvenc allat. Hm, kutya. Mikor gimnazista voltam, volt egy golden retrieverünk, de en tavaly ideiglenes örökbefogadtam het-nyolc honapra egy kis keverek kutyust egy menhelyröl, amig nem talaltak neki uj gazdit, mert el akartak altatni. Oke. Kedvenc orszag?
|
-Csak nem borul ki annyira.-*futott át arcán egy mosoly.*-Legalábbis remélem...-*nevetgélt zavartan. Őszintén szólva tényleg tartott egy kicsit Johntól, de azért semmiképp sem gondolta hogy esetleg elfajulna a dolog... mármnint hogy igénybe kelljen venni az izmok segítségét...*
- Közhelyeket? Alig várom!- *pillantott Jasonre kék szemeivel. A férfi arca és tekintete még mindig megbabonázta Hollyt.*
-Kedvenc film.... Hmmm ... Hát nem is tudom kettő is van ami kapásból eszembe jut...-*gondolkozott el.*-A Kick/Ass és a Ps. I love you.-*mosolyodott el.*
-Jó... Tudom hogy az utóbbi elég csöpögős és nyálas, de én azért szeretem. Ez egy tipikus sírós film.-*magyarázta.*
-Én jövök...Kedvenc állat?
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés