[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 *A név hallatán biccent. Érzi a bizonytalanságot a fiú szavaiban, bár nem tudja mire vélni.*
- Miranda Tyler
*Válaszol a kérdésre, majd megissza a vizet és visszanyújtja a poharat a fiúnak.*
- Kidobod nekem?
*Próbál barátságos mosolyt erőltetni magára, aztán inkább maga elé néz. Hirtelen nem tudja, mit mondjon. Talán illene végre megköszönnie, hogy megmentette. Nagy erő kell ám ehhez neki. Halkan szólal meg, alig hallhatóan.*
- Köszönöm az előbbit.
*Nem néz a fiúra, inkább összébb húzza magán a törölközőt és próbál megszárítkozni valamennyire. Ezek után a haját is újra meg kell csinálnia. Beszárítani meg minden egyéb. Oda a délutánja. Pedig az apjával kellett volna találkoznia. Úgy volt, hogy közösen együtt ebédelnek. De így inkább majd lemondja. Amint hozzáfért a telefonjához, ami az öltözőben van.*
|
*A szeme elkerekedik az összeg hallatán, még a szája is egy kicsit tátva marad. Na, most tudatosul benne, hogy ki ül vele szemben, pontosabban, hogy melyik társadalmi rétegből való Miru, s egy pillanatig nem si tudja hova tenni a dolgot, mert egyrészt magában átkozódik, hogy egy ilyen lányt bosszantott fel, másrészt a szemüveg ára akasztotta ki, ugyanis, hiába nem keres rosszul, a fizetésének elég szép részét elviszi a kis balesete. Szerencsére a viz keresés nyújtotta idő elég neki, lenyugodva várja meg, mig Miru kicsit jobban lesz.
- Galen vagyok. És neked... hogy hivak? *A szavaiban látszik meg a bizonytalanság, nem tudja pontosan, hogy az előzmények után, hogyan álljon a lányhoz, maradjon ugyanazon a szinten, vagy esetleg váltson a megkövetelt modorra. Valamiért nem megy neki az utóbbi től jól, pedig általában dicsérik mennyire jólnevelt.*
|
*Meglepődik, aztán elharad egy elég nagy összeget. Vagyis, tényleg nem egy olcsó szemüvegről van szó. Tovább ücsörög, próbálja helyrehozni a légzését. A srác kijelentésére, miszerint hoz vizet, utánapislog, majd a vízre, amit felé nyújt.*
- Nem ittam elég vizet az előbb?
*Igen, tudjuk, egy "köszönöm" elég lett volna. Átveszi a poharat, aztán néhány másodperc után belekortyol.*
- Egyébként, mi a neved?
*Pislog fel a fiúra. Egyébként, Miru próbálja elővenni a hobbik énjét, de rejtély, hogy ez mennyire fog sikerülni. Mellesleg, ahogy jobban megnézi Galen-t, egész helyes. Egyéb véleménye jelenleg nincs, a viselkedéséből nem sokat látott, csak annyit szűrt le, hogy bunkó. De megmentette az életét, szóval megérdemli, hogy emberszámba vegye. Galen arcát fürkészi.*
|
- Ha megmondod mennyi volt, kifizetem. *Pont erre a plusz költekezésre volt szüksége, és még nem is tudja, mennyibe fáj egy valószinűleg nem kis márkájú napszemüveg. Kezdi úgy érezni, ezek menekülnek előle, és inkább tönkre mennek, mint, hogy használhassa őket, vagy más tegye ezt a közelében. Legalább a sajátját törte volna össze, akkor elmondhatta volna, újabb egy napig kibirta, de nem, neki sikerült másét, méghozzá egy olyan személyét, aki egyre negativabb hullámokat küld felé, vagyis nem igazán rokonszenves neki. Pedig szerinte Miru akár még kedves is lehetne, ha nem hordaná ennyire fenn az orrát. Biztos nem a személyzet tagja, de addig még nem jutott el, hogy felfogja, mennyire más közegből való a lányzó. Akkor lehet változna a viselkedése, és "barátságos" helyett inkább "illedelmes" lenne. Nem a félelem miatt, inkább azért, mert, amikor ide jött ezt mondták neki, erre kötelezték, benne van a szabályzatban.*
- Hozok vizet *Szerencsére az öltözőknél van egy ingyenes automata, ami sima, buborékmentes vizet ad, abból szerez Mirunak egy pohárral.* - Igyél egy kicsit, attól jobb lesz.
|
*Amint megérzi, hogy valaki fogja, kicsit megnyugszik és úgy kerül a felszínre. Nagy nehezen kimászik a medence szélére és elkezd köhögni. A fejmosás jogos, így a vizet kezdi fürkészni, miközben feláll. Ekkor kapja meg a törölközőt.*
- Ha nem kötöttél volna belém, nem mentem volna be a vízbe!
*Néz a fiúra egy kicsit sértődötten, de arcvonásai most nem mutatnak határozottságot. Ekkor kapja meg az összetört napszemüveget. Átveszi.*
- Ezt ki fogod fizetni
*Dünnyögi, aztán leül a padra és a vizes haját kezdi igazgatni. Megint elkapja a köhögés, így kicsit összegörnyed.*
- Ez a nap nem az én napom...
|
*Ha a három bunkó srác nem is, ő nagyon jól látta az eseményeket, és szinte azonnal "leugrott" székből, hogy menjen Mirut kihúzni a vizből. Pillanatok alatt ott terem, félig mászik, félik vizbe veti magát, és megfogja a lányt, hogy a medence széléhez terelje a lépcső mellé.*
- Minek jöttél be ide, ha nem tudsz úszni? Meg is fulladhattál volna! Pont miattatok van a medence másik oldala!
*Sikerült kicsit kizökkenteni a nyugodt állapotból, de egy ilyen eset után csoda, ha nem lenne ideges. Addig nem nyugszik, mig ki nem tereli Mirut a vizből, de több fejmosást nem szán neki, inkább kezébe nyomja a törölközőjét (Miru töcsijét), ám ezzel újabb probléma történik, ugyanis a napszemüveget lerántja a padról. Az egyik szára megadja magát és letörik egyetlen apró ponton kapaszkodik a szemüveg többi részéhez, szegény megsinylette az esést rendesen. Galen veszi fel a földről, és visszaadja.* - Bocsánat, nem láttam, hogy ott van rajta.
|
*A sípszóra, mert az végül is az. Kicsit meg is csúszik a keze ijedtében, mivel még mindig a korlátot fogja.*
~Oké, Miru, lassan elengeded és akkor... és akkor megfulladsz. Neem, biztos menni fog. Rég úsztam, de menni fog. Azzal a barommal meg nem kell törődni. Nem ismer. Én se őt. Igaz.~
*Egy sóhajjal elnéz Galen felé, aztán sietve félre. Egyébként kb. nyakig benne van a vízben. Aztán három, fiatalabb srác indul be a vízbe, az "ő" létráján.*
- Engedj már, légyszi
*Szól rá az egyik és szó szerint alrébb löki Mirut, így a lány eléggé szívbajt kap. A víz alá is kerül és próbál a felszínre jutni, elég kevés sikerrel. A három srác pedig nem figyel rá, mennek szórakozni a mélyvízbe. Miru meg... hát, próbál életben maradni.*
|
- Hát jó, de azért azt megjegyezném, hogy te pontosan azt csinálod, mint, amit az előbb mondtál. em szabad itélkezni, tudod. *Sarkon fordul, és visszasétál a helyére. Még azért annyit mond Mirunak:* - Még biztos összefutunk.
*Hátra se fordulva int neki, miközben a mondandóját befejezi, s székéhez érve visszaül magaslati levegőt szivni. Direkt nem nézi, mit ügyködik a lányzó, inkább a gyereket figyeli, meg a körülöttük lévő szülőket, és eszébe jut az édesanyja. Két hete nem hivta fel, talán ideje lesz megejteni a beszélgetést mondjuk a holnapi szabadnapján esetleg. Igen, akkor jó lesz, délelőtt felhivja. Ezen való töprengését egy füttyszóval szakitja félbe, aminek hangját a nyakában lógó kütyüvel produkálja. A célszemélyek rá is néznek a felnőtt medence sekélyebb vizében lubickolva. Galen fejét csúválja, mert helytelen két embernek egy harmadikat úgy viz alá nyomni, hogy után sem engedik el. Mivel rájuk jobban figyel, igy feltűnik neki Miru, aki csodák csodájára a medencében van, ám olyan ijedt arcot vág, hogy hirtelen el se tudja dönteni, tényleg bajban van-e, vagy csak a viz hőmérséklete lepte meg. Egyenlőre szemmel tartja.*
|
*Mondjuk úgy, hogy a szavak hallatán méginkább megsértődik. Veszi a lapot, persze. Nagyot sóhajt.*
- Ha ennyire nem vagyok szimpatikus, egyáltalán miért jöttél ide? Senki se kért rá. Nyugodtan menj vissza és ücsörögj abban a székben, engem nem érdekel.
*Sértődötten karbateszi a kezeit és Galent kezdi fürkészni. Ő sem fél belenézni a szemébe.*
- Nem, nem akarok semmit. Mondtam. Nyugodtan menj vissza.
*Ha a fiú elindul, vagy nem szól egy szót sem, akkor ő lerakja ismét a cuccait a padra. Dacból ugyan, de be fog menni most már a nagy medencébe. Ha megfullad, ha nem. Elnéz Galen felé, majd a medence széléhez lépked, aztán irányt vált és a létrához megy. Beledugja először a lábujját, hogy megnézze, még mindig hideg-e a víz, de az semmit nem változott. Óvatosan mászik le a vízbe, de a korlátot nem ereszti.*
~Ez nagyon hideeeg... és nem tudok úszni....~
*Fürkészi a vizet, aztán elnéz Galen felé. Na, ehhez mit szól? Benne van a vízben.*
|
- Ezidáig nem érkezett panasz a viselkedésemre, barátságos vagyok azokkal, akik velem is azok, és többnyire egy egy működő rendszer. Talán most valami hiba csúszhatott be, esetleg az alapanyagok közül valamelyik hibás. *Enyhe célzás, de ha minden igaz, és, amennyire igy most kiismerte a lányt, akkor venni is fogja a lapot. Eközben Galen természetesen még mindig teljesen nyugodt, mosolyog és csak áll, néha körbe pillantva, hogy rendben mennek-e a dolgok, aztán vissza fordul Miruhoz, és nem fél a szemébe nézni, ha úgy hozza a sors, ő még mindig tök jól éri magát.* - Most vissza kell mennem, de ha szeretnél még valamit...
|
*Majd' felrobban. Ekkor érkezik meg a srác, így felnéz rá, majd a kezére. Kelletlenül, de megfogja és a segítségével áll fel. A napszemüvegét a fejére teszi, a törölközőt meg a kezében fogja. Galen szavaira csak egy nagyot sóhajt. Erre most mit mondjon? "Jajj, nem is viselkedtél bunkón, én kérek elnézést"? Na jó. Próbál normális képet vágni az egészhez.*
- Ne ítélkezz úgy, hogy nem ismersz.
*Indulna megint, de észreveszi, hogy a papucsa az előbbi esés következtében szétszakadt. Lehajol és felveszi, majd unott arcot vág.*
- Olcsó kis vacak...
*A kukához lépked, majd kidobja a papucsot. Galen felé fordul, ha még ott van - és gondolom nem ment sehová, aztán végigméri.*
- Te vagy az úszómester, ugye? *nem várja meg a választ* Lehetnél barátságosabb is *mondja ezt pont Ő, aki eléggé barátságtalanul viselkedik mindenkivel*
|
*Amint a lány feláll mellőle, érzi, hogy túlllútt a célon, és megint a nyomába szegődik, ám egy hangos kiáltás azonnal megállásra készteti. A medencék felé fordul, a szivverése felgyorsul, kész indulni, ha kell, ám az egész lármát csak két tizenéves mókás párbaja adja, ahogy egymást szeretnék lenyomni a viz alá. Lenyugodni sincs ideje, azonnal a sikoly irányába fordul, neki a legapróbb nyikkanások is eljutnak a füléig, az már mellékes mennyire alaptalan a vészjósló hang.*
- Segtihetek? *Nyújtja pár pillanattal később Miru felé a kezét, hogy felsegitse. Remélhetőleg elfogadja, de ha mégsem, és magától áll talpra, Galen akkor sem mozdul mellőle, sőt segit összeszedni a lány cuccait.* - Sajnálom, az előbb nagyon bunkón viselkedtem, tudom. Nem megbántani szerettelek volna, elhiheted.
|
*Ahogy Galen leül mellé, automatikusan állna fel, de a srác megszólal. Egy ideig tűri a csipkelődést, aztán feláll.*
- Nyugodtan befejezheted. Nem tudod, miért nem akarok bemenni a medencébe, addig ne okoskodj. Köszönöm
*Felkapja a törölközőjét és a napszemüvegét, aztán belebújik a papucsába. Nem fogja bevallani, hogy nem tud úszni. Legalábbis amíg Galen ennyire csipkelődő, addig biztosan nem. Sértődötten próbálja kikerülni a fiút, de beleakad a lábaiba, amit aztán át is lép. Köszönés nélkül indul az öltözők felé, miközben dünnyög valamit az orra alatt.*
- Mégis mit képzel magáról? Azt se tudja, mi bajom és elkezd beszólogatni.... hmphm...
*Meg is csúszik a vizes padlón, mielőtt az öltözőkhöz érhetne, így a földön köt ki egy lányosabb sikoly kíséretében.*
- A fenébe....
*A fájós combját kezdi simogatni, miközben tovább morog. Ez a nap nem az ő napja. A földön ücsörög, aztán megpróbálja odahúzni magához az elejtett cuccait. Egy kisfiú, ahogy elhalad mellette, megszólal.*
- De béna a néni... .... *aztán el is siet, mielőtt Miru bármit mondhatna*
|
*Követte, amikor a gyerekmedencéhez ment, pontosabban csak mögé állt, hogy megnézze mire készül, de, amikor Miru visszatér a cuccához, na, akkor ő oda is megy, mivel a nagy unalom közepette talált valamit/valakit, ami talán lefoglalja egy kis időre legalább. Rikitó narancssárga nadrágjában ül le Miru mellé a padra.*
- MI a baj ezzel a medencével? Talán a hőmérséklete nem megfelelő, vagy esetleg a szinével van a baj? *Hiába okos és inteligens, arra nagyon nem jött rá, hogy mikor kellene abba hagyni a csipkelődést.* - Tényleg szebb a gyerekmedence azokkal a bálna mintákkal az oldalán. Na, meg az a csúszda ott középen!
*Már megnyerte a nevetés elleni háborút, de a mosolya sosem tűnhet el.*
|
*Mérgelődik. Oké, tényleg bura ötlet volt a gyerekmedencéhez menni, aláírja. De akkor is. A gyerekek nagyon gonoszak. Galen szavaira inkább próbál nem reagálni, de az nem tetszik neki, hogy kb. nevetve mondja az egészet. A fiúra néz összehúzott szemekkel, majd sértődötten a törölközője felé veszi az irányt.*
~A gyerekek hülyére vesznek, ez az alak meg kinevet. Mi jöhet még?~
*A törölközőjéhez érve felkapja, majd magára teríti és úgy ül le. Nem veszi észre, ha Galen követi, mert nagyon nem ott jár gondolatban. Ismét a medence körül jár az esze, de ha be is megy a felnőtt medencébe... hát, sok esély van rá, hogy belefullad. De tényleg. A vizet kezdi figyelni.*
|
- Ugyan már srácok! *Vigyorogva dorgálja meg a gyerkőcöket. Egyszerűen nem megy neki a komoly, felnőttes arc, ha egy felnőttnek titulálható lány próbálkozik bejutni a gyerekmedencébe, méghozzá gyerek nélkül, mert úgy még biztosan akadna magyarázat. Mint mondjuk arra is, hogyan került oda ilyen hirtelen, és mi vezérelte az útján.* - Ne legyetek ennyire önzők, másnak is helyet kell adni.
*A lány biztosan nincs feldobva a szavaitól, főleg mivel mindezt majdnem nevetve mondja, alig birja visszafogni magát. Egy ilyen lánynak a normál medencében lenne a helye, nem is érti, hogyan keveredhetett a gyerekek közé. Talán pont ez vette rá, lemászott a kényelmes székéből, és pár lépésnyire lemaradva követte Mirut, de mindezt úgy, mintha csak sétálgatna. Aztán látta merre tartanak, és sejteni kezdte a tervet. Jól tippelt, az történt, amire számitott, leszámitva, a kölykök undokságát.*
|
*A lábán dobol. A gyerekeket nézve néha felsóhajt és a fejét csóválja. Igazából, ő mindig kerülte a kisgyerekeket. Valahogy nem ért velük szót. Elnéz az úszómester felé, a srác mosolygására érdekesen néz.*
~Mit vigyorog rám úgy ez az alak? Talán össze kéne ismerkednem vele. Amíg nem segít valaki, nem megyek vízbe. Legalábbis a mélybe nem. És itt csak az van. Meg a gyerek medence... bár... menjünk gyerekekhez haverkodni...~
*Töpreng el, majd feláll és az új ötlete hevében ballag oda a gyerekmedencéhez. Gabe biztos furán fogja szemlélni, mit csinál, de nem baj. Ezzel ő nem törődik.*
- Sziasztok, törpék! Csatlakozhatok?
*Kicsit előrehajol és úgy támaszkodik a térdeire. A kisgyerekeket szemléli, akik épp valami nagy játékban voltak és Miranda szakította őket félbe. Az egyik fekete hajú kislány felpislog rá, majd egy barna hajú kisfiú odalép Miru elé.*
- Túl öreg vagy hozzánk, bocsi
*Elkerekednek a szemei, majd összepréselt ajkakkal egyenesedik fel.*
- Oké. Nem is akartam veletek játszani.
*Legyint, majd egy sóhajjal hátrál. Na most mi a fenét kezdjen? Még a gyerekekhez se mehet be, mert leszólták.*
|
*Nézi tehát a medencében lévőket, valamint azokat is szemmel tartja, akik körülötte tartózkodnak, ki tudja, mi lesz a következő eset, aminél segitenie kell, jobb előre megnézni, honnan számithat esetleg rá. A szép lányokat, mint férfi szintén jobban megnézi a kelleténél, ezáltal Miru sem kerülheti el a figyelmét. Tekintete elidőzik rajta, majd, attól tartva, hogy esetlegesen lefülelik gyorsan a fejéhez nyúl, ahol eddig napszemüvege tartózkodott. Magában átkozódva húzza vissza a kezét, ugyanis az elmúlt napokban sorra törte szét a szemüvegeit, és a szórakozásra félre tette pénzéből már nem futotta több ilyen jellegű luxuscikkre. Szóval napszemüveg nélkül maradt, és ki kellett találnia valami megoldást, amivel nem olyan feltűnő, amikor nézelődik. Addig pedig egyszerre több felé koncentrálva szemléli Mirut, ha véletlen észreveszi a lány, akkor csak kicsivel még szélesebb mosollyal jutalmazza.*
|
*Hogy őszinte legyen, évek óta nem úszott. El is felejtette, hogyan kell. Pedig kiskorában rengetegszer ment el a szüleivel különböző luxus fürdőző helyekre. De az nagyon régen volt. Minden esetre, most egy bikiniben lép be a terembe. Első útja az egyik padhoz vezeti, ahova lepakolja a törölközőjét és a papucsát. Aztán elnéz a víz felé. Valami olyan helyet kéne keresnie, ahol leér a lába. De az max a gyerek részleg, oda nem kéne menni. Egy sóhajjal a medence széléhez lépked, majd leguggol és belemártja a kezét a vízbe.*
~Brr... de hideg. Ebbe én nem megyek bele.~
*Egy sóhajjal felnéz, ekkor szúrja ki az úszómestert. Végigméri, amennyire tudja, meg látja, aztán felegyenesedik. Talán megkérhetné, hogy segítsen neki megtanulni úszni. Megint. Vagy legalább előhívni azt a tudást, ami benne rejlik. Elgondolkozva visszalépked a törölközőjéhez, aztán leül rá. A napszemüvegét közben leveszi a fejéről és azt is lerakja a padra. Keresztbeteszi a lábait, úgy pislog el a medencében levő gyerekek és felnőttek felé.*
|
*Unatkozva heverészik magasitótt úszómesteri székében, annak karfájára könyökölve támasztja fejét az állánál. Szemléli a vidáman fürdőző embereket, mint általában ilyenkor szokta. A gyerekeket főként szemmel tartja, de semmi rossz, pedofil hajlam nem áll fenn nála, csupán az elmúlt két napban a kölykök jelentették munkájának nagyobbik részét. Folyton belekeverdnek valamibe, vagy épp a nagy játék közben elfelejtik, melyik az ő helyük, és hol kezdődik a felnőttek részlege. Szerencsére nagyobb baj nem ért senkit idáig, kisebb mentései akadtak, de ettől függetlenül rettentő nyugodtan telnek nyári napjai. Éppen ezért van ideje többször is eldúdolni a fejében lejátszódó dallamot, az viszont kimondottan bosszantja, hogy még nem jött rá, mi a szám cime, vagy legalább ki az előadója. Arcán azonban semmi sem látszik, mosolyog, mint mindig, egyrészt mert ez is a munkája része, másrészt, mert egészen jó kedve van.*
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés