[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Pár napja csak, hogy húgával egyetemben megérkezett ebbe a kis Paradicsomba. A munkanapok idáig,nem nyújtottak nagyobb kihívást számára, de az utazás és az egyéb szokatlan dolgok, kifárasztották...Kellőkeéppen. A nap végére való tekintettel úgy döntött, kikapcsolódás gyanánt, hódol nagy szerelmének és futni indult. Az idő kellemes volt, noha kicsit meleg...Felsőtestét megszabadítva a megfelelő ruhadarabtól, félmeztelenül indult nekia "nagyvilágnak". Gyors tempót diktált, ahogy mindig is tette.Kicsit fura módja volt ez ugyan a városnézésnek, de hát John már csak ilyen fura fickó volt.Izmos, kidolgozott testén hamarabb meglátszott a munka, mint ahogy megszokhatta, talán az éghajlat mássága miatt... Lába vitte, mígnem, megállásra kényszerült. Igen... a tengerpart... Nem bírta ki hogy ne álljon meg és ne gyönyörködjön akár csak egy pillanatig is a szeme elé terült képben.*
-Tyű, amindenit!- * ámult el. Ez a látvány, mondhatni"levette a lábáról".*
|
*Tudta, hogy nem fogja elfogadni Alice az ajánlatát. Hogy miért? Kiskorától a fényképezés szerelmese volt, s fotósnak tanult. Viszont hasonló jellemű volt, mint ez a lány. Nem akarta elfogadni azt amelyet rá kiszabnak, hogy beállított képeket kelljen fotózni. Számára azok nem élvezhetőek, s nem is lenne megelégedve az egésszel. Viszont ahogy abbahagyta megértette a tanárai mondatait. Miszerint nem lehet megélni majd azokból a képekből, amelyeket ő szeretne majd eladni. Alice is nyílván kevés élettapasztalattal rendelkezik. Majd egyszer rájön, hogy azokból a képekkel amiket most csinál, nem fog mindig megélni, legalábbis nem úgy ahogyan például Stella él. Természetesen sokra fogják tartani, ezzel nem lesz gond. De Stella mindig is a maximumra hajtott, s nem bírná elviselni ha nem lenne meg mindene amely most van. Hiszen csak megkell nézni, hogy egy hétköznapi fotós és ő milyen helyen lakik. Melyik ember lakik szívesebben egy olcsó családi házban, mint egy hatalmas villában? Mondhatják, hogy nem kellene nekik egy akkora villa. Mégis csak a szívük mélyén irigyek arra, amelyet a lány megtudott már csinálni és elért az életben. Viszont ehhez nagyon sok munkára, s tapasztalatra volt szükség. *
-Majd egyszer rájössz, hogy nagy adományt szalasztottál el!- *Suttogta hallkan a szavakat a levegőbe majd felállt. Hamar változnak a döntései, így inkább már beakart menni az élvezhetőbb klímájú helyiségbe . Túl sok volt a melegből, s Alice úgyse ment volna el tőle. Tipikusan ragaszkodó ember, aki keresi a kihívásokat. De nem baj, ez csak az előnyére vállhat néha... Viszont Stella ennek a teljes ellentéte, mert nem szívesen kapaszkodik bele az emberekbe. Felkapta a cuccaimat majd még utoljára körbe pillantottam. Nem voltak sokan a tengerparton, ezért örült amiért ilyen eldugott ez a sziget és csak az igazán kiváltságos emberek lehetnek itt. Így nem kell félnir az esetleges fotósoktól, akik tele nyomják az újságot a botrányaival, már ha valami olyat tesz. Végül inkább csak intett a lánynak, s elindult vissza a szállodába*
|
*Mosolyogva figyelte, ahogy Stella elfogadta a fényképezőt és a képeit, hogy megnézze azokat. Alice a térdén könyökölve kíváncsi tekintettel fürkészte a lány arcára ülő minden reakciót, amit a képek nézegetése közben kimutathatna, viszont nagyon meglepte az amit a lány mondog, először is nem tudta hogy reagáljon, ezért csöndben a tengert kémlelte pár pillanatig aztán elvette a visszatett fényképező gépet és újra a nyakába akasztotta*
-Köszönöm, ez igazán kedves gesztus, de nem hiszem hogy élnék vele, mivel úgy gondolom hogy az ilyen előre vagy akkor beállított képek elvesztik az értéküket és lassan az emberek lelke is eltűnik a képekről... így csak nézni lehet őket és igaz szépnek találja mindenki, de az érzelmek hiányoznak, mert olyan előre beállított érzelmek, hogy őszinte legyek nekem csúnyák. Így inkább maradok az ilyen spontán képeknél...azt hiszem ez az én világom...*magyarázta először kedves mosollyal az arcán, majd ahogy a témára ért elkomorodott, mivel ő valóban így gondolja és éppen ezért volt megannyi vitája az iskolai tanárokkal, mivel ők nem fogadták el az ő nézőpontját, de a végére a mondandójának ismét kedves lett Alice hangja*
-Lehet hogy ezt most így furcsának tartod mint mások...tényleg értékelem a gesztust és hálás vagyok, de remélem nem haragszol amiért elutasítom az ajánlatot...*mondta Alice már jóvan halkabb lágyabb hangon, mint ha félne attól hogy nekifog rontani a lány, amiért olyat mond, ami neki nem tetszik. Nos igen azért ilyen félénk a visszautasításba, mert többször rámorogtak eléggé csúnyán, így kicsit tart hogy mit fog mondani neki a lány*
|
*Fél szemmel a lányra pillant. Nem hitte volna, hogy még mindig ilyen barátságosan bír felé közelíteni valaki. Ráadásul ez a lány nem is akarja elátkozni vagy éppen menekülni se bír. Nem is akar ezen gondolkozni, mert nincs nagy kedve hozzá. Vékony ujjait a drága gépre helyezi majd megfogja, s lassan elveszi az asztalra. Miért rándul görcsbe a gyomra? Hiányzik neki... Utálja ezt az érzést. Mindig is rátör, legalábbis amikor meglát egy profi fotóst, akikkel sajnos minden egyes nap találkozott. De nem tehet semmit, nem ér rá már arra, hogy fényképezzen. Sajnos sok dolga akadt, amely jobban leköti. Pedig imádna újra a szenvedélyének hódolni. Próbál nem az érzésre koncentrálni, hanem inkább a képekre, amelyek lenyűgözik Stellat. Csodálatos képeket készített Alice. Igazi tehetség. Nyílván később is ezzel akar majd foglalkozni. Most mit tegyen? Van pár igen híres és jó fényképész ismerőse. Segítsen neki majd?*
-Ismerek pár embert, aki szívesen dolgozna együtt egy ilyen tehetséggel! *Ajánlotta fel végül amit eredetileg is akart. Talán az eddigi legkedvesebb dolog ebben az évben amit tett. De ezzel együtt ki is égett belőle minden, többet nem akar segíteni. Bár... Kitudja, hogy mi lesz? Alice egy furcsa lány, aki furcsa érzéseket vált ki Stellaból.*
-Úszás? Lehet majd róla szó...- *Mondta valamivel kedvesebb hangon, de még így is lehetett hangjában hallani a komorságot és a tartózkodást. Végül vissza tette az asztalra a fényképezőgépet és egy halvány mosolyt engedett meg Ali felé, ezzel is jelezve, hogy tetszettek neki a képei.*
|
-Nem vagy valami beszédes...megnézed a képeket amiket csináltam, bár nem vagyok itt hosszú ideje, de azt hiszem sikerült pár jó képet lőnöm...*mondta őszintén Alice amit a lányról gondol, aztán leakasztotta a nyakából a fényképezőt és a lány fele nyújtotta, bár nem tudta, hogy elveszi-e vagy sem ezért hogy ne zsibbadjon a keze a közöttük lévő kis asztalra letette a gépet és elfeküdt ő is a napágyba és az eget kezdte el kémlelni és úgy mélyült el a gondolataiba* ~vajom miért vágott olyan keserű arcot, lehet zavarja hogy ilyen vagyok hm, mondjuk nincs kedvem elmenni úgyhogy lehet hogy most szegénynek az idegeire fogok menni és ellenséget szerzek, de azért remélem nem is így történni~ *gondolta magában Alice, majd hirtelen felült, mert eszébe jutott hogy tiszta homok a lába és nem kellene összekoszolni annyira az ágyat ezért ismét letette a földre.
-Akár később úszhatnánk egyet, nagyon jó a víz...*szólalt meg ismér Alice egy újabb ajánlattal a fénykép nézegetésen kívűl, bár azt elfelejtette közölni hogy régebbi képek is vannak a gépén, főleg iskolai munkák, szóval akadnak ott emberekről portré képek, meg a természetről is képek, de mind olyan random kép, szóval Alice mindig a pillanatot kapja el, ami tetszik neki, ezért is látszik a képeken hogy egyáltalán nincs beállítva, de minden képe képes valamilyen érzelmet kiváltani az emberekből*
|
*Akármennyire is töri magát, egy keserű mosoly tűnik fel az arcán. Hogy miért? A lány folyamatos beszéde furcsa neki, mégis viccesnek találja az egész helyzetet. Bár örül annak, hogy nem kell beszélnie, mert más mondja a mondandóját helyette. Bár részben kicsit furcsálja is az egészet. Nem nagyon szoktak felé közeledni. Részben már arcáról leolvasható, hogy nem az a kedves fajta. De Aliban úgy látszik felkeltette a kíváncsiságot. Érdekes egy lány...*
-Gyönyörű hely!- *Fejezi ki magát röviden. Nincs nagyon mondanivalója, ő csak pihenni jött ide. Nem azért, hogy beszélgessen vagy éppen barátkozzon. Neki kell a nyugalom, a csend és pihenés lehetősége. De így nem nagyon tud bármit is csinálni csak hallgatni a lányt. Bár ha belegondol, akkor nem mondaná idegesítőnek, inkább csak fiatalnak és hiperaktívnak. Fiatal? Hiszen Stella is az volt, bár ő inkább viselkedett kellő képpen felnőttnek. Nem volt szinte gyerekkora se, hamar felkellett nőnie. Amelyet nem is bánt meg a mai napig. Örül, hogy nem az a tipikus ember lett belőle. Nem szeretett volna soha hétköznapi lenni vagy élni egy megszokott életet. Bár az utóbbival lehetne veszekedni, hiszen szinte mindig ugyan abból állt az élete. Felkelt, elment fotózásokra és végül hazament. Ezt csinálta szinte minden nap, annyi különbséggel, hogy más-más helyszínen. *
|
*Ahogy hallotta hogy visszaköszön neki a napágyon pihenő lány kicsit közelebb ment hozzá, bár így lábára teljesen rátapadt a finom homok a partról, viszont ez Alicet nem zavarta, sőt eléggé kellemesnek találta a dolgot. Leült a lánytól kicsit távolabb lévő ágyra és őt figyelte, ahogy Stella is végignézett rajta ő is ugyanígy tett, mint fotós, akinek teljesen más világa van, sajnos nem tudta eldönteni magában, hogy tetszik-e neki a lány külseje vagy sem, ezt nagyon furcsálta, de fel is keltette az érdeklődését*
-Alice Lin vagyok örvendek...de elég ha csak Ali-nek hívsz, bár ahogy neked jobban tetszik Alicet és az Alit is szeretem...*mutatkozott be a lánynak, bár ő kedvesebb hangon, viszont nem zavarta hogy a Stella ilyen komor hangot ütött meg, ráadásul a lány zöld szemeiből ridegség tükröződött, viszont Alice ennek teljes ellentéte, az ő szeméből inkább a kedvessék és a kíváncsiság látható. Viszont nem zavarta hogy a lány így viselkedik, mondhatni megszokta a fotós pályája során, meg úgy van vele, hogy biztosan okkal ilyen így nem szólja meg a dolgot*
-Ahm, mielőtt elfelejtem, nem fényképeztelek le csak hogy tisztázzuk, így előre, mert volt aki már majdnem rámvetette magát mert azt hitte lefényképeztem. Én a tengert fényképeztem...nagyon szép hely, ugye? Mondjuk most először vagyok itt mégis megbabonázott...*monta Alice kicsit elgondolkozva, bár a szavak csak úgy dőltek belőle mint ha muszáj lenne beszélnie.
|
*Hirtelen egy lány tűnt fel neki, aki a vízben hűsítette a lábait. Gyönyörű volt, még így messziről is, legalábbis Stellanak ez volt a véleménye. Hiába is, a múltja elkíséri őt és nem tud szabadulni a fotózástól. De ahogy látja a lány se nagyon, hiszen szintén fotós. Amint észreveszi a lány kezében a fényképezőt, ismételten csak egy elhaló mosoly tűnik fel az arcán. Milyen régen is ért már a fényképezőgépeihez... Amióta elkerült Franciaországba folyamatosan csak őt fotózzák, mint modell. Ebből kifolyólag a szeretett országában, amelyet már otthonának kell hívnia, se lehet túl sokat. Folytonosan úton van, hiszen a modell szakma megköveteli ezt tőle. Mit tegyen? Nem mondhatja azt, hogy nem megy sehova. Megtehetné, hogy nem dolgozik. Azonban szereti a munkáját, s szívesen utazik is. Hirtelen a lány már előtte tűnik fel, s Stella csak azon töri a fejét már is, hogy miként rázza le magáról. *
-Szia!- *Próbál kedves lenni, de ez nem az ő világa, így tekintete a megszokott ridegséget tükrözi. Méregzöld íriszeivel végig néz alaposan a lányon. Nem érdekli, hogy feltünik-e valakinek vagy sem. Sőt, próbál nagyon is tolakodó lenni, hogy hamar elüldözze magától a hivatlan vendéget.*
-Stella Roderick Pandora vagyok!- *Mutatkozik be végül komor hangján, melytől kirázza az embereket a hideg. Ha már idejött akkor jegyezze meg annak a lánynak a nevét, akit messziről el kell kerülnie. Stella már csak így gondolkodik... Sajnos a kedvesség és bármi hasonló érzés kihalt belőle. Nem szeretne barátkozni, nem akar ismerni senkit. Éveken át elvolt, s csak a munkájának élt. Most miért lenne más az egész?!*
|
*Már akkor mikor letette a lábát ezen a gyönyörű helyen teljesen a szépség hatása alá került, mint fotós mindenre figyelt, természetre, állatokra és emberekre egyaránt. Minden tetszett neki és ez nagyon ritka, mivel eléggé válogatós, ami a fotózást illeti, de ez a hely teljesen magába szippantotta és nem akarja elengedni őt, viszont ennek Alice nagyon is örül, hogy végre talált magának egy olyan helyet, amire azt mondhatja, hogy egyszerűen tökéletes és nem változtatna meg semmit. Azonban mivel a szállodában kicsit unatkozott úgy döntött lemegy a tenger partra, ezért felvette a bikinijét, majd egy vékony hosszú nadrágot is magára öltött így indult el a kiszemelt helyszínre. Ahogy odaért a gyönyörű kék végtelen tengerhez, levette a cipőjét és feltűrte térdig a nadrágját, majd belement a hűvös vízbe, addig hogy a nadrágját éppen hogy elérje, aztán előkapta a vízálló fényképezőjét és szinte amögé bújt el, mivel alig lehetett látni hogy kikukucskál mögüle. Onnan figyelte a tengert és az apró halakat akik kimerészkedtek a sekélyebb vízbe, majd mikor körbenézett megpillantott egy napozó lányt, ezért letette a gépét, bár lehet későn és azt hiszi majd a lány hogy őt is lefényképezte, ezért leengedte a nyakába a gépet és mosolyogva integetett a lánynak, bár nem ismerte őt, de mivel mindketten itt vannak Alice gondolta miért ne kezdjen beszélgetést valakivel*
-Szia...-szólt a lány felé, miközben a napszemüvegét felrakta a feje tetejére, hogy szemkontaktust tudjon létesíteni.
|
*Halk léptekkel vonul végig az idevezető úton, miközben a természetet csodálja. Szereti ezt a helyet, már akkor megfogta benne valami megmagyarázhatatlan, amikor először járt itt. Szerencsére a nyári 'túrája' most egész végig itt lesz, s nem fog sehova menni. Már-már lehet, hogy túlságosan is szereti a helyet. Furcsa... Semmihez és senkihez nem kötődik, csupán csak ehhez a szigethez. Kissé megmagyarázhatatlan, s mégis furcsa egyben. Mikor már meglátja a tengerpartot egy halovány mosoly fut végig az arcán, amely egyből el is tűnik. Mégse mutathatja a kedves és mosolygós lányt a külvilág felé. A személyzet megszokhatta már, hogy ennyire bunkó és rosszindulatú. Hiszen évek óta ha teheti akkor eljön egy kicsit pihenni ide. A vendégek meg majd úgyis rájönnek, ha mernek közelíteni hozzá...*
-Végre...- *Suttogja magának a szavakat, amint letud feküdni az egyik napozó ágyra, amelyekből számos van a parton elhelyezve. Jelenleg nem volt nagy kedve fürdeni, majd ráér később is. Inkább csak kicsit pihenni akar. Hiszen csak fél napja van itt és eddig nem nagyon pihent. Folyamatosan csak papírok után rohangált, s a telefonja is szinte megszakítás nélkül csörgött. Így is döntött annál, hogy kikapcsolja inkább a készüléket, s majd a pihenése után ráér foglalkozni a munkával. Végülis nyaralni jött, nem azért, hogy itt is folyamatosan hajtsa magát. Haloványan megrázza a fejét, szinte észrevétlenül, de ki kell vernie a fejéből ezeket a gondolatokat. Szőkés tincseit összeköti, mert rájön, hogy túlságosan melege van ahhoz, hogy a hajtömeg rajta legyen a testén. Ráadásul napozni jött egy kicsit. Nem a legmegfelelőbb időpontot választja, ez való igaz, mégis kiakarja használni az erős sugarakat. Szerencsére még a szállodában bekente magát erős faktorszámú naptejjel, így védve a hibátlan bőrét. Mégse lenne a legszebb látvány ha rákvörösen tengetné a következő napokat.*
|
 - Ééérteem... Ha nem lesz holnap dolgom, akkor ha akarod, ott ülökhetek majd a közeledben, hogy tartsam benned a lelket. -*vigyorog, majd amikor a fiú beleegyezik, még szélesebben mosolyog.*- Oké. Akkor, a teniszpályán találkozunk.És persze, megtanítalak, de nem nagy kunszt. Én még felugrom a saját cuccaimért. - *mosolyog kedvesen* - De aztán ott várjál nem ellógni! -* emeli fel a bal mutatóujját fenyegetően, de semmi fenyegető hatást nem tud kellteni, mivel vigyorog. *- Sietek-* teszi még hozzá, majd gyorsan a cuccai felé veszi az irányt, onnan meg a teniszpályára.
// Folyt.Köv. Teniszpálya//
|
 *A lány szavaira elneveti magát.*
- Nem napozni... úgy értem, egész nap melóznom kell majd. Lebetegedett a társam, aki este szokott lenni. De szerencsére ma már nem kell bemennem
*Mosolyog tovább, a teniszes ötletre elgondolkozik.*
- Nem tudok teniszezni
*Vallja be hősiesen, aztán sietve elrakja a telefonját, ami eddig a kezében maradt. Sophiet fürkészi.*
- Dee... ha nagyon szeretnéd, veled tarthatok. Esetleg megtaníthatsz rá
*A teniszre. Elgondolkozik. Ha jobban belegondol, kiskorában teniszezett párszor, de alig emlékszik rá. Arra meg végképp nem, hogy jól csinálta-e. Valószínúleg nem. Arra emlékezne. Egy sóhajjal beletúr a hajába, megigazítja a szemébe lógó tincseit és úgy néz ismét a szőkeségre. Egyébként, Sophie egy eléggé szemrevaló leányzó.*
|
- Bizony -*bólogat mosolyogva. *- Hoy hogy napoznod kell majd? - *kérdi értetlen arckifejezéssel. Hunyorogva fölpillant a napra. Először a tenisz jut az eszébe, aztán rosszaságokon kezdi törni a fejét. *- Figyu, ha már így lehűtöttük magunkat, elmegyünk teniszezni?-*kérdi kiskutya szemekkel. *- persze, nem erőltetem, nem muszáj, ha nem akarod...-* Sophie a zavarában elpirul, lehajtja a fejét, e hogy ne álljon ott, mint valami hülye, elkezdi fölvenni a cipőit.*
|
*Szóval Sophie nem rég érkezett. Akkor ezért nem látta eddig. A fintorgást látja, bár nem érti, mi a baj. A szavait meghallva sóhajt.*
- Lehet. De legalább most már ismerjük egymást
*Töpreng el, aztán körbenéz. Ekkor csörren meg a telefonja, így előhalássza a zsebéből. Még jó, hogy nem ázott el... a kijelzőre pillant, majd egy sóhajjal feláll és felveszi. Vált pár szót a főnökével, csak aztán rakja és tér vissza a lányhoz.*
- A főnök volt... holnap egész napoznom kell majd
*Sóhajt egy unott arckifejezéssel.*
|
*Ő a vízbe guggol, még mindig, majd föláll, hogy kinyújtsa elzsibbadt végtagjait. A kérdésen újra gondolkodni kezd.*
- Hát... nem rég érkeztem. Nagyrészben még pakoltam, sétálgattam, felfedeztem a helyet. Ahogy megláttam a partot, már jöttem is ide. -*vigyorog. Andy "elkerülted volna a figyelmem?" kérdésén, amit a srác inkább talán magának tett fel, elfintorodik. Majd a fintorából mosoly lesz, és megvonja a vállát.*
- Nem vagyok feltünő. - *mondja, a teljesen... nos... inkább a félig igaz, félig hamis állítást.*
|
*A szeme sarkából végig figyeli a leányzót, aztán elmosolyodik.*
- Szóval sültkakas. Végül is...
*Azon kezd gondolkodni, mi lehet az a privát dolog, amin az előbb agyalt a lány. De nem gondolkodik sokáig, inkább élvezi a locsolást, vagyis ahogy hozzáér a víz. Aztán gondol egyet, feláll és a homokig hátrál, majd leül, de a lábait belemártja a vízbe.*
- Ahh, így sokkal jobb...
*Pillant el először a lány felé, majd előrehajolva a karjait kezdi bevizezni. A végén tényleg elmegy úszni, annyira jól esik neki ez a hideg.*
- Mióta dolgozol itt? Mert még nem láttalak... elkerülted a volna figyelmem? De az lehetetlen.
*Gondolkozón Sophiet kezdi fürkészni.*
|
- Bizony. Még a végén a sültcsirke mellett, lesz egy sült kakas is! -*vigyorog, majd felnevet. Most már két kézzel megy a fröcskölés, vagy is dupla adag víz kerül a fiúra. Fura lesz, hogy két csuron vizes alkalmazott, visszaballag...*
- Igen, privát -* bólogat mosolyogva. Amikor Andy lemossa az arcát, Sophie nem túl feltűnően elnéz az ellenkező irányba, ne lehessen észrevenni az a halvány pírt, ami kiült az arcára. Kezeit belemártja a sós vízbe, és a most már hideg kázfejeit a homlokának nyomja, hogy lehűtse magát.*
|
*Mosolyog a válaszra, aztán ahogy visszakapja a vizet, felnevet.*
- Legalább lehülök én is
*Jegyzi meg, aztán ismét lefröcsköli a lányt, de azért óvatos. Nem tudja, meddig mehet el például. Amúgy alapvetően kedves és cuki srác, könnyen barátkozós. Ez most meg is látszik. Sophiet kezdi fürkészni.*
- Na, és mi az a sok minden, amin gondolkodtál? Vagy privát?
*Vigyorodik el, majd gondol egyet és a tenger vizében megmossa az arcát. Kicsit a haja is vizessé válik, így az arcára tapad, de nem foglalkozik vele. Hamar visszapillant a lányra, hogy a válaszát hallja és, hogy ne érezze Sophie elhanyagolva magát.*
|
*A kérdésre újra gondolkodni kezd, hogy frappáns választ tudjon adni.*
- Sok mindenen... -*kezdi, de ekkor Andy lefröcsköli a lábát. az alsó ajkába harapva mosolyog, vagyis próbáll mosolyogni,miközben nézi a lábán lefolyó vízcseppeket. Kihúzza a kezeit a farzsebéből, lehajol, és ő is lefröcsköli a srácot. Játékosan kinyújtja rá a nyelvét, jelezve, most visszakaptad. Ő is leguggol, hogy egy szinten legyen Andrewval. Ujjaival a vizet kezdi birizgálna, állát a térdeire támasztja.*
|
*A szavakra kénytelen felnevetni.*
- Sültcsirke? Az igen finom
*Mosolyog tovább, a bemutatkozásra sietve felegynesedik és közelebb lépve kezet fog a lánnyal.*
- Andrew Knightner, koktélbáros srác.
*Mutatkozik be ő is, aztán visszahúzza a kezét. Ismét leguggol a vízhez, hogy hűsölni tudjon kicsit. Aztán a lányra pillant. Látja, hogy valamin gondolkozik, vagyis, nem tudja, mit csinál. De így első pillantásra aranyosnak gondolja Sophiet.*
- Min gondolkodsz...?
*Nem bírja megállni, kíváncsi lélek. A leányzó arcát fürkészi, aztán gondol egyet és lefröcskölni a lány lábát vízzel. Közben persze mosolyog.*
|
[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés