[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Mikor megunja a tétlen semmittevést a szobája félhomályában, úgy dönt jár egyet. Nem igazán pazarolja az idejét, hogy rendet rakjon maga után, pedig általában nem ilyen szétszórt, de most egyetlen porcikája sem kívánja a monoton ténykedést, túl sok a feles energiája, és egyébként is ideje valakivel szóba is elegyedni ha már itt van, hisz nem az a sarokban gubbasztó típus. De ha véletlen nem is találkozna valakivel arra is van terve, abban az esetben ugyanis meglátogatja a medencét vagy felkeresi a koktélbárt. Minden percét ki akarja élvezni annak, hogy végre megszabadult a családja irányító közegéből, és végre kicsit azt csinálhat amit akar. Nem mintha otthon nem tette volna meg ugyanezt, de ad neki némi szabadságot, hogy nem tartozik számadással. Még az új környezet és a teljesen simeretlen arcok sem zavarták.
A néma, hosszú folyosokón csak a léptei zaját hallja, meg a néhány szobából kiszűrődő tompa zajt, beszédfoszlányokat, esetleg egy két szobalánnyal fut össze menet közben akik viszont sietve el is haladnak mellette. Egy pillanatig kész labirintusnak érzi helyet, így a következő kanyarban balra fordul, mert valahonnan mélyről olyan gondolata támad, mintha egy filmben vagy könyvben ezt a tanyácsot hallotta volna ilyen esetekre.* ~ Mindig balra vagy mindig jobbra fordulj? ~ *Elbizonytalanodik egy percre de nem torpan meg.*
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|