[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Meghökkenve veszi tudomásul, hogy a férfi vissza mert neki szólni. Végigméri és megállapítja, hogy valamivel idősebb lehet nála, de nem is ez tűnik fel neki azonnal, hanem hogy ezt az egyént már látta valahol. Méghozzá személyzeti ruhában. Ez a gondolat megnyugtatja, hiszen talál egy olyan dolgot, amivel akár zsarolni is tudná a férfit. Feláll és csípőre tett kézzel elkezdi a mondandóját.*
-Még te vagy kiakadva? Tudod, hogy milyen sok ideig álltál ott? Van fogalmad róla, hogy mennyire megijedtem? És neked nem kéne kiakadnod, hiszen te a személyzethez tartozol. Vagy nem így van? Megkértelek, hogy menjél arrébb! Nem kéne kiakadni, hanem rögtön arrébb kellene lépni. Valami baromi nagy baj van a fejeddel, mert egészen idáig nem szóltam egy rossz szót sem!...- *Mondta egyre emelkedő hangsúlyban és amikor befejezi a füle is csengett a saját düh kitörésének hangosságától. Nem nagyon hagyja a másikat szóhoz jutni. Amikor már tényleg kiüvöltözi magát, megfordul és elsétál. Majd pár méternyire az előbbi helytől lefekszik újra a homokba. *
|
 *Tehát... hagyta hogy vigye a lába amerre csak jól esik. A nap továbbra is forrón égette a poló, s gatya nem fedte csupasz felületeket. Szörnyen nehéz volt számár az átállás.
Elég kevesen voltak a parton ahhoz képest amit tegnap látott. Egy két napozó, a szokásos lóti-futik, néhány lézengő vendég. Zsebredugott kézzel szelte a homokot a hosszú parton. Fel-fel nézett a ragyogó napra, s néha-néha a habokra tekintett. Alig várta már hogy végre megmártózhasson. nem is értette tegnap miért nem tette, vagy hogy a vendékeg miértnem teszik. Az ő helyükbe ki sem lehetne őket rángatni a tengerből.
Amint így sétálgatott, alig vete észre hogy egy fiatal lány a földön pihen.*
-Bocs.-*vette oda és már kerülte volna is ki, de ekkor megszólalt a lány. *-Hé, mondtam hogy bocsánat!-*förmedt rá. Elég ingerült volt..*-Csak nem okoz olyan hihetelenül óriási problémát, hogy egy pillanatra eltakartam a nap sugarait.-*gúnyolódott*
|
*Egyre gyorsabban sétál és pár perc múlva már elkezd funi. Igaz, nem annyira könnyű futni itt a homokban mint a füvön vagy a betonom, de így gyorsabban eltud jutni A pontból B pontba. Közvetlen úticélja nincs ezért, csak egyenesen fut. Szerencsére nincsenek olyan sokan a parton, mint máskor szoktak lenni így nem kell félnie, hogy véletlenül valakibe megbotlik vagy valaki feltartja. Ha meg neki menne valakinek, akkor a másikat hibáztatná. Azon, hogy mit mondana, nem kell túl sokat gondolkoznia, nem sokára fáradtan ül le a homokba. Majd lefekszik. Magában magát szidja, hogy volt annyira hülye és nem hozott magával semmit, igaz egy kulaccsal még nem lett volna nehéz futni, de ő egy táskára gondol, amiben van fürdőruha, víz és egyéb dolgok, amit az embereknél látott az alatt a kicsi idő alatt amíg a szálódából ide ért és amiket nem ártott volna lehoznia a partra. Kinyújtózik a homokban és miután kinyitja a szemét, veszi észre hogy valaki fölötte áll. Fintorogva ül fel és az idegen felé fordul.*
-Nem mennél arrébb? Eltakarod a napot.-*Mondja és kezével int, hogy az illető mennyen már kicsit arébb, mert egyszerűen nem lát tőle. Nem mintha nagyon szét szeretett volna nézni, de akkor is idegesíti az a tudat, hogy valaki akit nem ismer ott áll mellette és eltakarja a gyönyörű kilátást.*
|
 A délelőtt meglehetősen unalmas volt a férfi számára, Johnnak szinte semmi dolga nem akadt, úgy tűnt senki nm kívánkozik formában tartani, hozni magát. Az órájára tekintett, majd meglepetten konstallálta hogy már vagy fél órája ebédszünete,ven.
~Hát ez remek.~*gondolta unottan majd azt találgatta vajon mit fogyasszon, így ebédtájt.Végül azt a döntést hozta, hogy egyelőre nem dönt.>< Inkább sétálni indult, és ha útközben mégis megkívánna valamit... Hát, magával visz kis megtakarított pénzét. Egyébként is jót tett neki ha kiszellőzteti kicsit fejét. Ma valamiért különösen ingerült hangulatában volt. persze ezt nem mutathatta ki, főleg nem vendégek előtt, de szerencsére alig találkozott bárkivel is. Pontosan nem tudta mennyi ideje van még hátra, de egy rövid agyszellőztetés is sokat segíthetett neki.
Így hát kilépett az utcára és engedte hagy vigye lába, ahova csak szeretné ő pedig addig elgondolkozott... Hamarosan a tegnapról megismert forró homokot találta maga alatt. a tengerparta keveredett.*
|
*Cordelia nyugodt léptekkel halad a tengerpart felé. Már délután van és így a nap ártalmas sugaraitól sem kell tartania, hiszen már jócskán elmúlt dél. Egy órával ezelőtt kellt fel és nem nagyon bánja, hogy eltékozolta a délelőtt minden egyes percét. Végre kipihenheti a hosszú út fáradalmait. Cordelia türkizkék topban, egy farmer térd gatyában és egy türkizkék papucsban van, körmei is a lábbelijével és felsőjével azonos színűre vannak festve. Sminket nem használt. Haját nem rég mosta meg, így az most görögdinnye illatot áraszt. Azt sem tudja, miért jön, ide, talán egy belső hang súgta neki. De miután megérkezik, egyértelműen felszabadul. A homokon sétálva jön rá, hogy eddig szinte soha sem volt tengerparton. Semmi különöset nem talál a helyben. Víz, homok és egy csomó ember. Számára csak ezt jelenti az a szó hogy tengerpart. Belerakja a lábát a vízbe, de azonnal el is távolodik tőle, mert nagyon hidegnek érzi. Majd tovább sétál a parton, úgy hogy a lábát még véletlenül se érje víz.*
|
*Imádta ahogyan a férfi lopva rá pillantottam, s ahogyan tekintetük találkozott már kapta is el a fejét. Emiatt egy halvány, játékos mosoly ült ki az arcára, s úgy lépkedett a hófehér, puha szemcséjű homokban. Nagyon tetszett neki a környezet, ezért néha el is tekintett a tenger lassú hullámaira, vagy éppen élénk zöld fák mozdulatlan leveleire. De valahogy ez se kötötte le annyira a figyelmét, s mindig visszatért John arcára vagy éppen a kidolgozott testére.*
-Szívével, érzéseivel, testével... Nézd ahogy akarod!- *válaszolt a kérdésére. Ha már 'lebukott' akkor nincs mit rejtegetnie. Úgy is John is rájön egyszer, hogy nem szabad egy ilyen nővel kezdenie, mint Stella. Túlságosan merész válalkozás, amelyből nem szoktak valami jól kijönni az emberek. Részben ha olyan kedve a nőnek, akkor eléggé könnyen megbántja őket. A másik pedig, hogy egészen addig játszadozik a férfiakkal, míg azok szerelmesek lesznek belé, de végül majd rákell jönniük, hogy a nő csak kihasználta őket.*
-Hidd el John, hamar a kezeim között foglak tartani, s minden egyes szavamra ugrasz majd!- *vigyorgott magabiztosan a nagy világba majd a férfi felé fordult, akin csak egy magabiztos, de egyben játékos mosolyt vélt felfedezni. Ez tetszett neki, végre olyanra akadt aki lehet, hogy szeret az ilyen játékokat, így pedig el lesz vele akár egész nyáron át. Végül csak intett neki, s még egy ideig nézte a férfi távolodó alakját.*
-Imádlak Olaszország!- *suttogta maga elé a szavakat, s közben bement a hűs habokba, de éppen csak addig, hogy a bokáját ellepje a sós víz. Nem akart tovább, semmi kedve ne volt úszni. Csak leakarta hűsíteni a felmelegedett talpát, melyet a forró homok felperzselt már. Nem kimondottan fájt neki, kellemes érzés volt, már amennyire az égető érzés lehet kellemes. Körbe pillantott, hogy mennyire került ez a cuccaitól, de szerencsére nem is olyan messzire. Még pár percet állt a vízben, s közben a naplementét pásztázta zöld szemeivel. Egészen gyönyörűnek találta ahogyan a vöröses-narancsárga színek behálozzák az égboltot. Tetszett neki. Erőt vett magán, s végül a magával hozott táskájához ment, majd elindult vissza a szállodába, mert még este edzenie is kellett, s nem hagyhatja ki.*
//Stella el. Zárom a játékot.//
|
-Hát persze, gondolhattam volna.-*mosolyodott el és akaratlanul is végigfutott tekintete a mellette sétáló Stellán.*-Ez a külső kamerák elé való.-*engedett meg magának egy burkolt bókot, majd tovább sétálgattak. Kissé elmélázott azon vajon milyen is lehet bejárni a világot. Neki így elsőre azért tetszett sz ötlet. Bár nem volt nagy utazgató, azért örült volna ha ilyen lehetőségei akadnak. Persze nem panaszkodhatott. Olaszország is hatalmas kitörést jelenthet számára, az is csoda hogy ide eljuthatott.Majd egy röpke megjegyzés billentette ki gondolatmenetéből.*
-Játszadozni?-*vigyorgott huncut arckifejezéssel*-És mondja csak hölgyem, mivel szokott játszadozni? Csak nem a férfiak szívével?-*tapogatózott. Az elejétől fogva érzett már valami furát Stellában, és már szinte biztosan tudta mit takar ez a furcsaság.Mindegy... Nem akarta tovább feszíteni a húrt... hagyta a témát.
Hisz semmi köze hozzá, és jobb ha ez így is marad. Semmi kedve nincs ilyen őrültségekbe belekeverednie.
-Nos, ha kicsit formába hoznád a már egyébként is formás idomaidat-*biccentett*-keress meg nyugodtan.Állok szolgálatodra.-*mosolyodott el.*
-De ha most megbocsájtasz, sajnos indulnom kell.-*ráncolta homlokát miközben a lefele bandukoló napra pillantott.*
|
-Modell vagyok. Időm nagyrészében dolgozok és utazok, körülbelül ebből áll az életem...- *válaszolt könnyedén a férfi kérdésére. Nem igen akarta tovább feszegetni a témát, mert nem azért van itt, hogy most ilyenekről beszéljen. Pontosan azért, hogy ezt eltudja felejteni. Egyszerűen elfáradt egy év alatt, hiszen minden egyes szabadidejét repülőutakon töltötte. Talán az átlagos emberek még örülnek is ennek, hogy mennyire jó lehet utazgatni a világ minden részére, de sajnos nem olyan jó, mint ahogy hangzik. A nő utálta, hogy így kell kipihennie a fáradalmakat, így szinte nem is lehetett igazából.*
-Na meg játszadozok...- *engedtem el egészen hallkan ezt a mondatot, talán John nem is hallodta meg. Amelynek örült volna Stella, mert nem kéne a kedves nő képét lerombolni a férfi fejében. Jobb ha csak ezt látja egyenlőre, így könnyebben elcsábíthatja őt és végül az ágyában kötözheti ki. Igen, körülbelül ilyen elképzelései voltak. De abba is belegondolt, hogy egész nyáron húzza majd a férfi agyát, bár ezzel volt egy problémája, miszerint ő alig bír várni az ilyen dolgokra. Nem valami türelmes fajta, s emiatt hamar leszokott csapni mindenkire. De talán John megér annyit, hogy mutassa egy ideig a kedves képet és csak utána csábítsa el. Szerencsére meg van hozzá mindene, így könnyű lesz megvalósítani az egész dolgot.*
|
-Hát igen... Jól megy egyeseknek.-*húzódott kaján vigyor képére. Bár nem tudta mit is csinál a nő az év többi részében de nem igazán tudta sajnálni. Hisz aki egy éjszakát is megengedhet magának ebben a Paradicsomban az kizárólag jómódú lehet. Ha pedig jómódú, nem lehet túl nehéz munkája... Végigpásztázta a tengerpartot.
Egy ideig csendben sétáltak, de ez nem zavarta Johnt. Ő továbbra is a helynek szentelte figyelmét. Őszintén szólva, bár kedvesnek tűnt Stella, mégis érzett benne valami, felsőbbrendűség érzetet, ami tartózkodást idézett elő benne.*
-No, és mivel töltöd azt az időt amikor nem épp itt pihengetsz?-*kérdezte nemes egyszerűséggel, hogy megtörje a csendet.*
|
~Szóval személyi edző lenne? Akkor egész könnyen behúzhatom akár az ágyamig is, elég könnyű eset lesz ahogy elnézem...~*gondolkodott el, miközben hallgatta figyelmesen a férfit. Szerencsére a gondolatai annyira nem kötötték le, sokkal inkább a férfi kinézete. Szemeit újra végig futatta a férfin, s minden egyes porcikáját alaposabban megtekintette. Nagyon is tetszett neki a látvány, már túlságosan is. Magában nem győzte visszafogni magát, hogy ne tűnjön fel a játékos énje. Elég lesz ha csak idővel fog előbújni az a nő is, aki valójában lakozik ebben a testben.*
-Nyaralok, egészen szeptember közepéig! Azután pedig jön a jól megszokott munka...-*mondta a végét egy kicsit monoton hangon. Utált erről beszélni, pontosabban a gondolattól kirázta már a hideg. Nem volt kedve a nyaralásán a munkájáról beszélni folyamatosan, hiszen pontosan azért jött ide mert kiakarta pihenni magát. Sajnos mindenki úgy tekint a modellekre, mintha nekik oylan könnyű munkájuk lenne, pedig egyáltalán nem az. A nap felét kamera előtt töltik, s néha eléggé fájdalmas és kényelmetlen pózokat kell felvenniük. Ráadásul a sok utazás is kimeríti a szervezetüket, így Stella megtartja minden évben a nyaralását, hogy kitudja pihenni magát az év tovább részére is. Persze nagyon jól tudja, hogy vannak olyan emberek akik ennél sokkal keményebb munkát végeznek, mégis sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a nő. Dehát ezt adta az sors. Nem mindenkinek a legjobb az élete... Ő örül, hogy ilyen luxusban élhet és bármit megengedhet magának. A többi ember pedig úgy sem érdekeli őt.*
|
~Fura~futott végig agyán a szócska. *Meglepő volt hogy nem változott meg viselkedés. Nem volt érzékelhető a megvetés hangjában... Hiszen jó modúvolt, ez biztos, mégis kellemset csalódhatott benne John.
-Hááát...Szeretni szeretem..-*túrt bele csintalanul hajába*-De tudod van ami jobban foglalkoztat.-*mosolyodott el és kissé elmerült gondolataiban. Észre sem vették hogy közben sétálva haladtak a parton. John lábát néha néha megérintették a tenger habjai.*
-Személyi edző vagyok, bár ha úgy adódik taníthatok kézilabdát is, vagy csak felpezsdíthetem a medencében hűsölőket egy kis ugrabugrálós tornával.*kezdte imitálni mókásan az utóbbit, s közben magabiztos mosoly terült el az arcán.*
-És te? Gondolom nyaralsz itt Olaszországban..-*mérte végig ismét partnerét.*-Már láttalak párszor.*biccentett felé és konstallálta magában egész kedves ez a Stella.*
|
*Magában mégegyszer elmondta a férfi nevét, csak hogy jobban megjegyezze. Sajnos a neveket könnyen eltudta felejteni, viszont az arcokat mintha örökre megtudta volna jegyezni. Még mindig emlékezett arra a postásra aki segített neki, amikor kiskorában elesett. Senkivel nem tudja összekeverni azt a karakteres arcot. Így felnőtt szemmel megnézve egészen helyes volt az akkori fiatal férfi. De természetesen kislányként még nem ilyeneken agyalt Stella. Sokkal inkább azon, hogy milyen ruhát kérjen magának vagy éppen a legújabb játékon amelyet a piacra dobtak. Ilyenek jártak akkoriban a fejében, de természetesen ez mára már teljesen megváltozott.*
~Szóval edző lenne...~ *futatta végig az agyában az elmondottakat. Most nem is igazán tudja, hogy hogyan viszonyuljon a másikhoz. Először inkább csak faképnél akarta hagyni, viszont rájött, hogy túl értékes játékszer ahhoz, hogy futni hagyja és más csapjon le rá. Inkább megpróbál kedvesen közeledni hozzá, s miután megtudott pár dolgot Johnról, akkor fog lecsapni rá. Vagy éppen elidőzik vele, s lesz egy egész nyaras kis játékszere. Hiszen a nő egész nyárra kibérelte a lakosztályát, s nyílván a másik is csak akkor edző itt amikor szezon van. Van idő az egészre...*
-Edzőként? Ezek szerint szereted tanítani az embereket! Na és milyen edző vagy?-*mérte végig újra a férfi kidolgozott felsőtestét, melyen minden egyes izom megfeszült néha. Hasán szépen látszottak a kockák, melyeket nyílván a sok sportolásnak köszönhet. Egy játékos mosoly tűnt fel az arcán és végül csak újra a saját ajkaiba harapott, a férfi látványa miatt.*
|
* Kis ideig legeltette szemeit, s elveszett a nő bájos mosolyában. Hamarosan végre eljött a pillanat, mikor feltápászkodhattak. Igyekezett némileg segítséget nyújtani a felállásban.*
-John Whatman.-*mutatkozott be ő is miután az ismeretlen is így tett*
-Örvendek-*undvarisakodott tovább noha érezte hogy ez nem mehet így tovább... hisz ismeri magát, és tudja hogy nem végződne jól ha engedné kicsúszni az események irányítását kezei közül. Nos persze erre az is rásegített hogy különösen csinos nő volt Stella.*
-Nem egészen, Stella.-*vett erőt magán.*- Én itt Limoncello paradise-ban edzőként dolgozom.-* mondta. Mindeközben a nő szemeit, s reakcióját figyelte. Sejtette hogy ezután megváltozik majd a viselkedése...
|
*Tetszett neki a látvány, nagyon is. Régen látott már olyan férfit aki ennyire megfogta volna, legalábbis a külseje nagyon babonázó volt. Végül csak egy bájos mosolyt festett magára és feltápászkodott az eddig pihenésnek megfelelő személyről, amelyel szívesen kerülne még ilyen testhelyzetbe. Alaposabban felmérve az arcát, rájött, hogy nem nagyon ismeri még. Bár ezt ha úgy nézzük akkor eddig is tudta, mert nem igazán volt lehetősége eldönteni hova is tartozhat. A gazdag körbe vagy éppen az alacsony szintre.*
-Stella Roderick Pandora vagyok!-*mutatkozott be végül, mire leporolta magát. Bár még mindig volt a testén pár homokszemcse amely nyílván a naptejbe ragadt bele, de nem volt észrevehető, így nem is nagyon törődött vele.*
-Nyaralni jöttél?-*kérdezte tőle, miközben méregzöld íriszeivel a férfi szemeit leste, hogy bármit is kiolvasson belőlük. Nagy igazság volt, hogy a szem a lélek tükre. Mindent ki lehet belőle olvasni. Bármit... Akár ha hazudunk vagy ha igazat mondunk, ha örülönk vagy éppen az ellenkezője történik velünk. A nő szemeiben nyílván a játékosság és a ridegség tükröződött először. Hiszen ez a lételeme, a játék. Ha nem lenne olyan, akkor már nem is lenne méltó magához. Mintha az egy másik személy lenne, nem Stella.*
|
*A nap kitartóan égette a férfi teste minden porcikáját. Már épp végzett volna a nyújtással, mikor egyensúlyából kibillentve a földre teaszították. Hirtelen történt minden, s eléggé meglepődött mikor a forró homokban találta magát. Kellett neki pár másodperc mire felucsodott. Az imént említett nő feküdt rajta.. Ja igen, merthogy valaki épp rajta pihent.Nem tudta mire vélje.. Nevetséges talán? Vagy nevezze kitartónak? Hisz végülis kontaktusba kerültek... Nem is akárhogy..*
-Haragra semmi ok..- *nézett a nő szemébe. Meg kellett hagyni, csinos volt... De tudta hogy milyen közegből való. Egyelőre nem szeretett volna semmilyen efféle gondot okozni magának.. Hisz még pár napja volt csak itt.*
-Bár meg kell hagyni, örülnék ha ismét függőleges testhelyzetbe kerülhetnék.-* vetett egy pillantást a jelenlegi helyzetre. Egy félszeg mosoly azért megjelent az arcán.*
|
|
*a fiu a homokba lépett, majd laza, lassu mozgassal indult el a gyönyörü viz felé. Miközben lassan sétált a szemét jártatta a tömegen. Voltak egy páran ebben a kellemes, meleg délutánon. A vizhez ért es hagyta, hogy a habok elérjek a lábfejét. Egyáltalán nem volt hideg a tenger, söt, inkabb zavaroan langyos volt, mint egy kihülésben levö kád viz. Amugy sem birta jol a forroságot, ezért remélte hogy a tengerben talán uszhat egyet, de ilyen vizbe nem volt kedve beljebb menni. Gyorsan vissza is lépett, igy ujra a szinte hofehér, száraz homokon állt. Ismet körbejárt a tekintete, hátha akad valaki, akivel lehetne beszélgetni, hisz alig egy napja volt itt, de már halálosan unta a luxus lakosztaly magányát. Hirtelen megpillantott egy félig kinai lányt, kissé távolabb töle. Feltolta a Ray Ban napszemüvegét, majd lassan elindult a lány fele.*
|
*Amikor észrevette a férfi is őt, egy játékos mosoly tűnt fel az arcán. Nem tudta annyira eldönteni, hogy milyen lehet a személyisége. Pedig az első percben letudja szűrni az embereknél, a kifejezésükből, a mondataikból. Szerencsére sok emberrel dolgozott együtt, hamar kitudja már ismerni őket. Viszont nála semmit nem vett észre. De nem is nagyon érdekli, hogy milyen személyiség. Inkább csak egy játékszer, mely arra való, hogy kihasználják. Kissé rosszul eshet ez bárkinek ha mondják neki, de Stellat ez nem nagyon érdekelte. Ő mindig csak magára gondolt legelőször, s utána jöhetnek mások. Ez így volt mindig is, s továbbra is így marad. Nem fog megváltozni, senkinek. Tudja játszani egy ideig a szerepeket amelyeket fel kell néha vennie egy-egy estélyen, de éppen annyi elég is neki. Végül megrázta szinte láthatatlanul a fejét, hogy kiverje ezeket a gondolatokat amelyek a fejében keringettek. Inkább a férfit nézte továbbra is, közben pedig beleharapott az alsó ajkába. Tetszett neki, már túlságosan is. Viszont nem tudja, hogy miként viszonyuljon hozzá. Csak most látta először, s semmit nem tud róla. Nem tudja a személyiségét leolvasni az arcáról, nem tudja mi a munkája vagy hogy egyáltalán ki ő. Vendég vagy személyzeti tag? Így inkább annál döntött, hogy továbbra is csak figyeli őt, mert nem tud hozzá miként közeledni. Ha személyzeti tag akkor nem lesz vele kedves, s a szemébe mondja a tényeket. Ha pedig egy gazdag családhoz tartozik, marad a jókislány szerepében. Igaz, mindkettő vége az lesz, hogy az ágyban fogják végezni, mégis csak jobb ha megtudja ki is ő és úgy viszonyul hozzá. Inkább nem is akartam annyira foglalkozni ezzel az egésszel. A tenger most inkább jobban csábította. Felállt majd elindult a hűsítő habok felé, azonban valaki hirtelen meglökte és így a kiszemelt férfire esett rá. Nem is tudta, hogy most utálja-e az alakot aki neki jött vagy éppen sokkal jön-e neki. Mert ez volt a célja legelőször is, csak éppen nem volt rá semmi terve, hogy miként szólítsa le vagy miként viszonyuljon hozzá.*
-Öm.. Ne haragudj!-*pislogott az alatta fekvő idegenre. Közelebbről megnézve még helyesebb volt, mint messziről. De tudta, hogy ezt az egészet nem szabadna csinálnia. Bár mi akadályozta meg benne? Igazából semmi... Ez a saját élete, s azt csinál amit akar. Ha játékszerként tekint mindenkire, akkor ez van, ezzel nem tudnak mit csinálni, ő továbbra is ilyen marad. Továbbra is csak mozdulatlanul feküdt, mert nem igazán volt kedve megmozdulni és láthatóan, kissé zavarba is jött amely nem valami sokszor történik meg vele. De ez csak jó jel, legalább tényleg tetszik neki a férfi. Mondjuk általában csak olyanokkal fekszik össze, akinek van stílusa vagy éppen helyesek. Az alatta fekvő pedig valószínűleg az összes pontnak megfelelne amelyet a listáján leírt.*
|
*Amikor észrevette a férfi is őt, egy játékos mosoly tűnt fel az arcán. Nem tudta annyira eldönteni, hogy milyen lehet a személyisége. Pedig az első percben letudja szűrni az embereknél, a kifejezésükből, a mondataikból. Szerencsére sok emberrel dolgozott együtt, hamar kitudja már ismerni őket. Viszont nála semmit nem vett észre. De nem is nagyon érdekli, hogy milyen személyiség. Inkább csak egy játékszer, mely arra való, hogy kihasználják. Kissé rosszul eshet ez bárkinek ha mondják neki, de Stellat ez nem nagyon érdekelte. Ő mindig csak magára gondolt legelőször, s utána jöhetnek mások. Ez így volt mindig is, s továbbra is így marad. Nem fog megváltozni, senkinek. Tudja játszani egy ideig a szerepeket amelyeket fel kell néha vennie egy-egy estélyen, de éppen annyi elég is neki. Végül megrázta szinte láthatatlanul a fejét, hogy kiverje ezeket a gondolatokat amelyek a fejében keringettek. Inkább a férfit nézte továbbra is, közben pedig beleharapott az alsó ajkába. Tetszett neki, már túlságosan is. Viszont nem tudja, hogy miként viszonyuljon hozzá. Csak most látta először, s semmit nem tud róla. Nem tudja a személyiségét leolvasni az arcáról, nem tudja mi a munkája vagy hogy egyáltalán ki ő. Vendég vagy személyzeti tag? Így inkább annál döntött, hogy továbbra is csak figyeli őt, mert nem tud hozzá miként közeledni. Ha személyzeti tag akkor nem lesz vele kedves, s a szemébe mondja a tényeket. Ha pedig egy gazdag családhoz tartozik, marad a jókislány szerepében. Igaz, mindkettő vége az lesz, hogy az ágyban fogják végezni, mégis csak jobb ha megtudja ki is ő és úgy viszonyul hozzá.*
|
*Észre sem vette hogy már vagy perce csak megbabonázva bámulja a vízet. Csendesen állt és figyelt...Minden apró mozgást és másegyebet. Úgy pásztázott végig szeme a tájon, mintha élete múlna azon hogy minden apró dolgot felfedezzen. Miközben csak mihaszna módon tengett-lengett a parton, érezte ahogy néhány izzadságcsepp végigcsurgott testén.Kissé szemrehányó arckifejezéssel a kitartóan tűző napra tekintett. Nem volt hozzászokva, ehhez. Mivel a csodálatból kizökkentették a nap égető sugarai, kissé szórakozottan körülnézett. A nyugágyakon emberek élvezték a hely nyújtotta élvezeteket. Azok közül akik ott feküdtek kizárólag vendégeket vélt felismerni..Máramennyire eme pár nap alatt sikerült ismerkednie. Sok számára ismeretlen, -kinézetükből következtetve- pénzeszsák is elhaladt melette, nomeg a sok lótifuti akik az ő kívánságaikat lesték.Örült hogy neki mára már nincs több munka...
Fura érzése támadt miközben az emberek sokaságát pásztázta. Az a furcsa bizsergető érzés ott a tarkó környékén..Érezte ahogy valaki rátapasztja tekintetét.Hát fordult egyet, s így szembetalálta magát egy, nővel. Már látta egyszer vagy kétszer miözben egy-egy vendéggel foglalkozott. Biztos gazdag volt, ezt egyből meg lehetett állapítani, ebből kifolyólag kizárta hogy a személyzet tagja lenne... Így nem szívesen került vele kapcsolatba...Noha egy pillanatra találkozott tekintetük...
Ez idő alatt teljesen kiment a fejéből miért is jött...Pár pillanat múlva észbe kapott..Elfordult "partnerétől" és nyújtani kezdte izmait.
|
*Mivel már megivott egy jó adag epres koktélt a bárban, így gondolta, hogy most már ideje napozni egy kicsit. Mindennel meg volt a mai napra, talán csak az esti edzést kell még végig csinálnia és utána szabad lesz megint. De ehhez már hozzá szokott, hiszen minden reggel-, s este edz egy kicsit az alakja kedvéért. De most nem is erre akart gondolni, nem akar jelenleg ilyenen agyalni hanem csak pihenni. A jól megérdemelt pihenés, miután egész évben dolgozott folyamatosan. Mindössze a munkái között akkor volt szabadideje amikor utazott. A repülőutakon tudta csak kipihenni magát, különben nem nagyon volt szabadnapja Talán ezért nem is érdeklik a barátok, a szerelem és az érzések. Neki meg van egy szokott élete, s ahhoz másnak kell viszonyulni. Nem fog senki kedvéért megváltozni, s kizökkeni a hétköznapokból. Lefeküdt az egyik napozóágyra, s kényelmesen elhelyezkedett. Cuccait maga mellé tette a homokba, s miközben barnította a testét az előtte elhaladó embereket nézte. Volt köztük pár ismerős arc... Néhány a divat világából, néhány pedig a személyzet tagja volt.*
-Hmm...- *nézte a pár méterrel távolabb elfutó férfit. Megszokta nézni a férfiakat, de azért nem ennyire. Viszont aki előtte ment el nagyon is megtetszett neki. Egy újabb játékszer vagy szerelem? Ugyan... Számára nem kellennek érzelmek ahhoz, hogy lefeküdjön valakivel. Minden férfi egy játékszer, amely csak pár dologra jó, de arra a pár dologra nagyon is. Azonban az ismeretlen férfi megállt, s tekintete a tengerpartra tévedt, viszont Stella íriszei rátapadtak az idegenre. Nagyon megtetszett neki a férfi, s nagyon jól tudta, hogy megfogja szerezni magának egy éjszakára. Viszont mivel nem láttam még, nem tudja hogy ki ő. Vajon a személyzet tagja vagy éppen egy vendég?*
|
[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
