[42-23] [22-3] [2-1]
 - Csak vigyázok a vonalaidra.-vontam állat egy apró kis sértődöttséget tettetve.
A szobában Jason már otthonosan perdült-fordult s én addig levettem lábbelijeimet.A zsebemben találtam egy hajgumit,és ez most kapóra jött, nem szerettem ha zavar a hajam, ezért felkötöttem. Sminkem szerencsére ma nem volt, vagyis csak igen szolid, így nem aggódtam hogy esetlegesen elkenődhetne.
-Ezer örömest.-válaszoltam Jasonnek mikor már ő is az ágyban feküdt. Közben megszabadultam még a mellényemtől és az egyéb kiegészítőktől, így elég letisztultan szívtam be Jason fantasztikus illatát, madj lehunytam szemeim.
Mikor újra kinyitottam, már sötét volt. Egy pilanatig nem voltam tisztába azzal hol is vagyok. Tudatom akkor rendeződött vissza mikor ismét szippantottam egyet a jellegzetes illatból. Még mindog ugyanolyan összevisszaságban feküdtünk az ágyon mint mikor lefeküdtünk.
|
- Hát igen, ezért is vagyok ennyire lefogyva. Mert nem etetsz, asszony. - vigyorogtam. - Tudom. - mosolyogtam, miután Holly megcsókolt. Mikor visszaértünk a lakásba, kellemes tisztaság és hűvös levegő fogadott. Átvettem az alvópólómat majd levettem a gatyámat és belehuppantam az ágyba. - Gyere, bújj ide. - húztam közelebb magamhoz az ágyban fekvő barátnőmet és kis kifli - nagy kifli pózban csuktam le a szemeimet.
|
- Kár hogy abból a kenyérből te egy falatot se látsz!-nevettem. Majd boldogan nyugtáztam hogy Jasonnek egyelőre nincsenek hasonló vészes gondolatai.
- Jason, egy főnyeremény vagy!-folytottam egyszerűen belé a szót egy csókkal amikor a vacsorával és a további programokkal kecsegtetett.
-Gyere, én kis, szegény kimerült félistenem.-vigyorgtam és "segítettem" eljutni az egyre jobban kiismert lakásba.
Beléptünk az ajtón, majd becsuktam magunk után.
|
-Jaj, Jason ne érts félre, minden rendben, csak nem egy ilyen első találkozást képzeltem el.-Néztem végül mégis Jasonre.
-Nem fog elnyomni, esélye sincs, csak fel kell készülnöm az ilyen megjegyzésekre.. Most elég váratlanul értek.-túrtam bele szőke tincsimbe, majd ismét Jasonra emeltem tekintetem.- a reggelivel kapcsolatosan pedig csak annyit, hogy szerintem hagyjuk lenyugodni..hátha. Hagy mondja el, mit akar.-próbáltam egy halovány mosollyal biztatni a srácot, de ő rajta valami csalódottság, félét véltem felfedezni. Egy puszival elköszönt, majd elsétált.
-Most...?-elakadtam a mondatomban, elfogott a kétségbeesés. Most valami megváltozott talán? -Mindegy.-ziháltam alig hallhatóan, majd lehajtva fejem elindultam az ajtó felé, a szobámhoz.
|
|
-Holly, nem engedem hogy bántson. Tudod, a sznobok ilyenek. Lenézőek és pökhendiek. Főleg anyám. Apám jobb fejebb, legalább is néha. De csak kostolgat most. Nem szabad mutatnod neki hogy félsz, mert akkor elnyom. Ne érdekeljen, hogy az anyám, visszaszólhatsz neki. Teljesen nyugodtan. Ha nem harcolsz vele, akkor elnyom. Engem is pár éve majdnem sikerült elnyomni és majdnem szépen befésült hajú, jó fiú lettem. De ha így lenne, most nem lennék itt. - láttam a lányon hogy rosszul érzi magát a nő folyamatos marása miatt. - Kérlek gyere el. Megvédelek, nem engedem, hogy bántson, nem fog rosszat mondani. Ha mégis megpróbálja felállunk és megyünk. - Hát jó, menj csak... - húztam el a számat kissé csalódottan, majd felvettem a poharakat és felhajtottam anyám megmaradt whiskey-t. - Szia. - azzal puszit nyomtam a lány arcára. - Aludj jól. - mondtam miközben kicsoszogtam a konyhába.
|
Hmm hát igen.. fel voltam készülva az ehhez hasonló kedves megjegyzésekre, de mindenesetre azért hazavágtak. Elhúztam a szám és lesütöttem a szemeim. A hajam most az egyszer segítségemre sietett, és eltakarta az arcom. Kicsit kínosan éreztem magam, végülis nem is értem miért...
jason kedves szavai, védelmet nyújtó karja, és szavai, eltörpültek mindamaellet amivel az anyja bombázott.
Csendben hallgattam végig a két fél veszekedését, majd mikor az anyja távozott Jasonhoz fordultam és elkeseredetten bújtam hozzá...
-Ó, nem semmiképp, az kéne még... Nem szeretném hogy ennél több fül hallatára tegye azt amit az imént.-mondtam. Szemeimet még mindig nem emeltem Jasonra.
-Nem.. azthiszem mostmár le kéne feküdnöm.. Alig aludtam az éjjel.-sóhajtottam és felvettem az ágyról árulkodó ruhadarabomat. A többivel együtt összegyűjtöttem.
|
Mikor barátnőm előmászott a szekrényből akaratlanul is mosoly húzódott a számba. Úgy mászott elő a szekrényből mint a férj szeretője, mikor a feleség rájön, hogy ott bújkál a nő. Mikor köszönt anyám végigmérte, majd hozzám fordult.
- Ez a barátnőd?
- Anya két dolog. 1.: Holly is itt van, nem kell úgy beszélned róla mintha nem érte, nem hallaná amit mondasz. 2.: Nem ez hanem Ő. - azzal átkaroltam a lány derekát és puszit nyomtam az arcára. Szóval? Ellenvetés? Vagy már utazol is haza a géppel? Jól van a kicsi fiad, szaladhatsz is haza apához.
- Pff. Maradtál volna Evievel, ő legalább intelligens, szép és művelt - mérte végig a nő szemrehányóan barátnőmet. - Nem úgy mint... hogy is hívják?
- Na jó, nem mondom még egyszer el azt amit előbb mondtam... szóval, távozol?
- Ja, igen. Van itt egy szobám kettővel odébb. De jó lenne ha a kis lánykád is szedné a sátorfáját. Lehetőleg több ruhában. Holnap reggel, kilenckor. Beszédem van veled.
Azzal kivonult a szobából én pedig Holly-hoz fordultam.
- Ne haragudj rá. Tudod mit? Gyere el holnap reggel velünk reggelizni kivételesen. Kérlek, kérlek. Igérem anya meg fog kedvelni. - megcsókoltam a lányt. - És most befejezzük abban amit megzavartak, vagy rendelünk valami vacsorát a szoba szervízből és összebújunk?
|
Még elmosolyodva halottam Jason kifogásait, amiért miértnem alkalmas a mai este anyja látogatását illetően, majd arcomra fagyott a mosoly. Épp rólam folyt a szó? Honnan tudta meg? Mi történt? Csak nem egy félpár cipő..
~Jézusom~kaptam fel ijedten a fejem-be is vágva a szekrény oldalának-. ~Jason, Jason nenene!~Szorítottam össze a fogam. Hát miért kell pont most ennyire őszintén felvállalni, igazán enm haragudtam volna meg ha ma nem mutat be neki. Esteleg holnap, egy kellemesebb időpontban.
~Ne hozz ilyen helyzetbe kérlek!~ imádkoztam s a szekrényben eluralkodott a poánikhangultat. Már az is elég rémes volt hogy barátnőt említett de az ismerkedést, és nevemet hallva már végem volt. Az anyja egy hárpia, ezt minden kertelés nélkül állíthatom. És most komolyan álljak elé egy fehérneműben? Már így is egy féltávnyi hátrányból indultam, de ez még rásegített arra hogy végleg a béka segge alá süllyedjek a "Szent család" szemében.
~Bár vacsorázni mentem volna...~sóhajtottam és igyekeztem halogatni a dolgokat... Amennyire tudtam magamra húztam hosszú felsőmet. Gatyát természetesen nem igazán volt helyem, és lehetőségem felvenni.
"Lenyűgözni?! "Hát ez az ami biztos nem fog menni...
A felsőmmel legalább szerencsém volt, a kritikus pontokat egész jól takarta.
~nos az ilyen helyzetekben, hogy is kell elérni hogy az említett személyre jó benyomást tégy? Ja már emlékszem, sehogy..~horkantottam idegesen, és kilöktem az egyik szárnyát a szekrénynek. Beletúrtam hajamba s helyére próbáltam fésülni kezemmel, már amennyire a sötétben sikeredhetett.-Jó estét, Mrs. Barness.?!-Köszöntem kissé bizonytalanul-mikor a lehető legkecsesebb mozdulatokkal kikeveredtem a búvóhelyemről- s félő hogy köszönésem (egyrészt nem volt helytálló) másrészt pedig kissé kérdésszerűvé vált.
Kissé bátortalanlépéseket tettem a két személy felé, és lopva Jasonra pillantottam amolyan "Ments meg!"tekintettel.
Végigmértem az asszonyt.
|
|
- Anya, figyelj én fáradt vagyok. Jobb lenne ha elmennél. - sóhajtottam miközben megigazítottam az ágyat. A földön megtaláltam Holly könnyű, ámbár divatos szürke mellényét. Ijedten kaptam föl, és be akartam hajítani az ágy alá, de anya kivette a kezemből.
- Ez kié? - emelte magasba a lenge ruhát. - A tiéd? Meleg vagy?
- Persze anya, nyilván.
- Akkor kié? Nem kérdezem újból. Jason, mert bajok lesznek. Apád már így is idegbajt kap tőled, a te hibád, hogy rossz a szive?
- Ja, hogy miattam beteg. Értem, köszönöm kedves édes anyám. Tudod mit, elmondom kiá. A barátnőmé. A barátnőmé akivel ma együtt töltöttük volna az éjszakát, ha te kedves mód nem avatkozol bele. Ja és tudod mit, a barátnőm egy tánctanár. És sokkal jobb fejebb, mint a te nyomorék Elite barátnőid lányai. Holly kijönnél kérlek? - pillantottam a szekrény felé. - Előre szólok, vagy megismered őt, vagy azonnal ott az ajtó.
A nő elképedve hápogott, majd csípőre tette a kezét.
- Tessék, nyűgözzön le.
|
Már igazén belemelegedtünk a dolgokba, mikor váratlan fordulatot vett az este.
-Jézus.- nyökdécseltem ijedten majd igyekeztem a lehető leggyorsabban elválni Jasontól. Összeszedtem elhagyott ruhadarabjaimat, és tanácstalanul néztem körbe.
-Jason , hova?-kérdeztem halkan, mégis hisztérikusan. Ha lett volna idöm gondolkodni, bizonyára nem mentem volna bele abba hogy egy szekrényben kössek ki. Szerencsére most megfeledkeztem a józan ész használatáról és engedelmeskedtem. Sóhajtva ültem , húztam össze magam Jason szekrényében. Nem gondoltam volna, de végülis örömmel töltött el hogy még nem voltam teljesen csupasz, és apró hiányosságaimat is sikerült pótolnom miközben Jason anyja orbitális hangszintet felvéve veszekedett a kicsi fiával.
Összekuporodva hallgattam a beszélgetést, őszintén megvallom kicst vicces volt maga a szituáció, így elég jól szórakoztam,még ebben a szorított helyzetben is.
~Csak le tudja rázni...~reménykedtem azért mégis abban hogy nem ér így véget ez a mai nap.
Természetesen ebben a pillanatban amennyire ki tudtam venni a dolgokat, a nő belépett a szobába. Reményvesztetten hajtottam térdemre a fejem, de még mindig elszórakoztam magamon...
|
|
- Akkor jól van, semmi. - mosolyogtam és tovább csókoltam a lányt. Már kezdett eléggé komolyá vállni a dolog, mikor hirtelen kopogtak. Összerezzentem.
- Jason Langford Barness. Tudom hogy odabent vagy, azonnal nyisd ki az ajtót különben nem állok jót magamért.
A hangtól kirázott a hideg.
- Ez az anyám. Rohadt életbe. Nem gondoltam hogy tényleg megteszi, pedig számíthattam volna rá. Gyorsan, bújj el. Nem tudja, hogy van barátnőm, ki fog akadni.
A shortom után kaptam, majd a pólómat is felrángattam, miközben anyám az ajtón dörömbölt. Gyorsan odaugrottam és szélesre tártam azt.
- Szia... anya.
- Jason. Mégis mit képzelsz hogy van képed hozzá.
És azzal elkezdődött a kiabálás és a leszídás amit én unottan hallgattam végig.
- Befejezted? - azzal már csuktam volna be az ajtót, de ő odatette a lábát.
- Be se hívsz?
- Öh, nem nem igazán.
- Köszönöm, elfogadom az italt. - azzal belépett a lakásba és kiszolgálta magát a whiskey-ből. - Aludtál?
- Mi? Ja igen. - a nő felvonta egyik szemöldökét.
|
- Hát, ha te erre esküszöl.-mosolyodtam el, majd bólintásommal jeleztem hogy jöhet a bemelegítés. Még ő elvolt, körül néztem a szobában. Itt még nem volt szerencsém járni, csak a lakás többi részében voltam eddig. Hamarosan megérkezett Jason.Legurítottuk az italt majd újra nekem szentelte figyelmét. Igázából örültem, hogy végtére is folytatjuk, mert akkor nincs időm mindent pontosan átgondolni, agyalni, kitalálni. Jobban szerettem ha kicsit spontánabban járunk el az ilyen ügyekben.
Azután vízszintes teshelyzetbe segítettem magunkat. Hagytam hogy levegye felsőm és én részemről nem feltét lenül álltam volna meg, vagy legalábbis nem így...
-Persze, mire gondolsz?-ráncoltam homlokom mikor ismét megálltunk. Talán az járt a fejében hogy nekem ez lenne az első.. Nos, természetesen ez nem így volt. Véleményem szerint nem túl korán de nem is olyan későn adtam oda magam az előző barátomnak.. Nos nem a legtökéletesebbkánt említeném azt az esetet, de mégis csak az első alkalom volt. Mellesleg az a fiú.. A lényeg hogy hamar szétmenünk..
Mindegy is.. igyekeztem ismét Jasonra figyelni, s közben felültem kissé. A pillanat már kissé elvesztette varázsát de talán még helyrehozható volt ez a kis baleset.
|
|
- Jó, igaz... am. csak apa miatt nem tetette. Ha anyán múlva már nem lennék. De mindegy, most itt vagyok veled. - megpusziltam az arcát. - Hm, gyorsan vág az eszem. - Hollyt felcipeltem a szobáim, majd végighúztam a kártyás érzékelőt, és berugtam az ajtót, majd barátnőmet az ágyra tettem. - Egy italt? Melegítésnek. - nevettem. Azzal töltöttem magamnak egy kis whiskey-t. Majd ha a lány válaszolt a kérdésemre őt is kiszolgáltam. Mikor felhajtottuk a frissítőt Hollyhoz másztam az ágyon. - Szeretlek. - mosolyogtam, majd hosszan megcsókoltam a lányt és hagytam hogy végigdőljön az ágyon és egyre sűrűbben csókoltam meg. Segítetettem neki levenni a felsőjét, majd egy pillanatra elengedtem és a szemeibe néztem. - Minden rendben?
|
-De az azért más volt, nem?-néztem rá.
-Nehéz?-vigyorodtam el az ötletes mondatán.-Pedig egész hetykén vázoltad, így kívülről legalábbis így tűnt.-vetettem rá egy kicsit huncut pillantást, majd újra csókjai fogadásával volt elfoglalva.
Végül aztán visszatértünk a már megszokott épület falai közé. Jason magabiztosan vezetett szobája felé, én meg igyekeztem tartani vele lépést, mintha csak sietett volna.. Mikor végre beértünk rezidenciájára, felkapott, mintha valami kis pihekönnyű lény lennék. Őszintén szólva egészen meglepett vele.Ismételt tevékenységünket egy telefon szakította félbe. Még jmindig valahol az előtérben voltunk, a kezében tartott ... Lejebb pillantottam a zsebére szegeztem tekintetem. Ő egész ügyesen megoldotta, egy pillanat alatt kinyomta a telefonálót.
-Reméltem is.-vigyorogtam és magamhoz húztam Jasont. hamarosan azért haladtunk is egy kicsit, a hálószoba felé indult Jason? Nem igazán igazodtam el a lakásán, nem sokszor jártam itt.
|
 - Jason én nem értelek.-tártam szét a karom értetlenül.
~Mi ez az egész??~ csak ez járt a fejemben.
- Tudod én nem így, ilyen intenzitással beszélejk a barátaimról, és végképp nem azokról akikkel esetleg jártam, mellesleg te vele votál éjszaka!!-túloztam az utolsó érvemet kissé el. Ideges lettem a férfire. Nem értettem, hogy lehet valaki ennyi idősen ilyen bugyuta...Legalább ne mondta volna el...
Mikor már készülődni kezdet, miután fejemhez vágta a reggelizős baromságát, utánaszoltam.
- Ha kicsit is figyelnél rám tudhatnád, hogy nem szoktam reggelizni.-kiáltottam elég hisztérikus hangon.-Úgyhogy ez elvből rossz lefújva.-fújtattam...
-És tudod mit?!-folytattam-Ne is hívj többet.-vetettem oda, bár már nem voltam benne biztos hogy hallja. miután elviharzott én is így tettem..Egyenesen a táncteremhez mentem.
// Holly el... Majd esetleg folytathatjuk valahol : D //
|
|
Éreztem, hogy a lány egyre feszültebb. Holly a beszámolóm után felcsattant. - Mi? - nem értettem a lány reagálását hisz világosan megmondtam neki, nincs semmi köztünk Evievel. - Holly. Ez a lány, nekem nem jelent semmit. Egy barát. Nem tudom miért nem hiszel nekem. - felálltam az ágyról. - Nem bízol bennem, csak nem tudom miért. Ha azzal a lánnyal egy mükődő kapcsolatunk lett volna, még most is vele lennék, de nem vagyok. Itt vagyok most veled. De bebizonyítom, hogy igen is, el tudok tölteni vele úgy egy napot mint barát a baráttal. Veled akartam volna reggelizni, de inkább egyedül teszem. Majd hívlak, szia! - azzal felkaptam a napszemüvegemet, telefont és a szoba kulcsát és kisiettem a szobából, bevágva az ajtót.
|
 Már legszívesebben akkor kicsaptam volna balhét mikor a 'féltékeny' dumájával jött. a csókja most valahogy nem feledtette velem az imént hallottakat.
-Nem, nem vagyok az.-bögtem ki makacsul.
~Kíváncsi lennék mit szólnál ha én állnék elő ilyen sztorival~ futot át az agyamon e röpke kis gondolat.
Forrófejűségem ide vagy oda, nagy levegőt vettem.Úgy döntöttem, jobb lesz ha át gondolom mégegyszer.
De aztán vidám hangon tovább fecsegett.. Komolyan rosszabb volt mint egy szerelmes tinédzser.
~MI??!~ gondolja át a rossebb ezek után. Vajon nekem is hasonló véget szán majd ha úgy szottyan kedve és utazgat majd? De ami ennél is jobban zavart hogy Evelinnel nem csupán baráti kapcsolat fűzte össze.
ezek után ne balhézzak?! Nehezemre esne..
-Jason te hallod mit beszélsz?-akadtam ki. Szerencsétlennek éreztem magam.. a lehető legszerencsétlenebbnek....
-Ezek után mégis mit higgyek?
|
|
Miközben Evieről beszéltem, láttam, hogy Holly mosolya kicsit kezd odafagyni az arcára. Reméltem, hogy nem fogadja rosszul a régi barát felbukkanását, de meglepően máshogy reagált, mint ahogy én a fejembe elképzeltem. Mikor barátnőm számonkérő kérdése kicsúszott a száján felvontam a szemöldökömet. - Baj? Féltékeny vagy? - nevettem, és odahajoltam hogy megcsókoltam a lányt. - Nincs miért féltékeny lenned. Nem volt több mint egy egyszerű futó kaland. Alig jártunk két hétig, aztán mikor visszamentem New Yorkba, szakítottunk, de jó barátok maradtunk. - mosolyogtam. - Nem érzek iránta már semmit.
|
-Köszönöm.-biccentettem egy mosollyal majd beljebb léptem a szobába.
-Hallgatlak.-vigyorogtam, Jason igazán izgatottnak tűnt. Természetesen mosolyom egyre megjátszottabbá vált miközben Jason csacsogott. Nos , ilyen hebrencsnek még sosem láttam.. Meglehet alig másfél hete hogy ismerem, és hogy járunk...
- Veled és a barátaiddal.-ismételtem meg letörten a mondatot, de kívülről nem ezt akartam látszattni.Jason és én még csak nem is jártunk publikusan..Ez az Evelin mivel felette 'lakhat' biztos nem egy kis személyzeti tag.
Jason engem nem vállalhat fel, az ütött kopott megjelenésemmel.Viszont Evelin már szerencsés fogás volna.. REMÉNYTELEN...
-Nem ismerem..egyébként-említettem meg hökkenten. A kérdése amint az imént feltett, és ahogy felszabadultan viháncolt miközben erről EVELINről beszélt...Egyszerűen nem értettem mi ütött belé..de mindenesetre felháborító volt. Egy pillanat alatt ment fel bennem a pumpa, de igyekeztem leplezni.
-Egész éjjel vele voltál?-csúszott ki a számon a számonkérő kérdés.. De aztán az ajkamba harapva megráztam a fejem, jelezve nem várok rá választ.
-Nos én..őő-nyökögtem.-Ha szeretnél menjél csak el Evelinnel.-mondtam szerencsétlenül kurtán, s mégis csúszott bele egy kis fennhang.
|
|
- Jó reggelt. - mosolygott a fiú majd lehajolt és megcsókolta a lányt, utána pedig magához ölelte.- Gyere be. - tárta szélesre az ajtót, és előre engedte barátnőjét. - Ülj csak le az ágyra. Képzeld, mesélnem kell valamit. - lehuppant barátnője mellé a francia ágyra. - Tegnap, miután elköszöntünk és jöttem ide vissza összefutottam egy régi ismerőssel. Kiderült, hogy nem rég érkezett. Lehet ismered is. Evelin Upton. Nem is tudom, talán egy emelettel följebb van. Még két éve ismertem meg, mikor kis ideig Floridában voltunk. De nagyon kedves lány. Kissé egoista, hajlamas mások megbántására, de velem mindig kedves. Velem és a barátaimmal. Aztán tegnap este még kicsit beültünk egy italra itt a hotel előterében és vagy éjfélig beszélgettünk. Jó rég nem láttam, volt mit megbeszélni. - nevetetett a fiú. - Kérdezte, hogy ma is ráérek-e. Mondtam, hogy nem tudom, akarunk ma valamit csinálni vagy sok a vendéged?
|
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés