Új bejegyzés Frissítés

2012.08.06. 18:04 Karana

Miután letelepedek a lány mellé, komolyan fontolóra veszem, hogy kiparancsolom a medencéből. A kristálytiszta víz ugyanis merőben engedi, hogy szemügyre vegyem Bellát, de jobbnak látom, ha máris inkább az úszásra koncentrálunk és elhessegetem az ötletet, hogy ,,ruháját” vizsgáljam. Megfutamodós megjegyzésemre egy kérdéssel válaszol. - Választ vársz erre? Jelenik meg arcomon egy féloldalas mosoly. Természetesen magamban nemmel felelnék, de jobb ha egy picit húzom az agyát, növelve ezzel a teljesítményét. Pont ezért mesélek neki az úszás szabályairól és a bemelegítésről. Persze ezt ellenkező esetben is megtettem volna, de így legalább picit meg is dorgálhatom, amiről be kell valljam, hogy jól is esne, ha nem jelenne meg bűnbánó arckifejezése. Még a szőke herceg szövegemre is lesüti szemét, így komolyan kezdek aggódni amiatt, hogy túl szigorú voltam. Azonban, amikor arról kérdez, megharagudtam-e, a szemében többet látok a játékos színészkedésből, mint a csalódottságból. Sunyi mosolyra húzom az ajkaim. - Hát, ez komoly hiba volt, de minden a szoktatáson múlik, nem? Kérdezem könnyelműen, mintha csak egy háziállatról beszélnénk, aki most kerül a gazdájához. Amikor tisztázza, hogy nincs semmi baja megkapom az első csipkelődő megjegyzését ma. Hirtelen úgy érzem, mintha újra a parton lennénk, így elsodor a hév engem is. - Ennek igazán örülök, mindenkinek bőven elég egy probléma is az életébe. Én is így vagyok ezzel, a profizmus sajnos néha ártalom és olyan őrültségekre is rávesz, mint például az életem kockáztatása melletted. De talán lemoshatjuk a rossz karmád… Taszítom finoman a vízbe elégtétel gyanánt. ~Ezért a látványért már érdemes volt felkelnem ma!~ Vigyorgok elégedetten, nem is törődve Bella gyilkos tekintetével, ahogy a mélybe süllyed, akár csak egy kavics, amit nemrégiben kacsázásra használt valaki. ~Jó veled játszani Bella!~ Jegyzem meg magamban. Érdekes izgalom járja át izmaimat, ahogy látom, hogy a lány nyugodtan helyet foglal a medence alján. Bár a durcás jobb kifejezés lenne, de annyira lehet komolyan venni, mint egy sértett kisgyermeket. Valahogy engem is magába szippant a játékos hangulat, így lábammal megkavarom picit a vizet. - Nem kell sietned! Hátha kifogok valamit, amíg fontolóra veszed az élet nagy dolgait… Mondom felé fordulva erősen artikulálva, hogy leolvashassa számról a szavakat, közben órámra pillantva. ~Meddig bírhatja odalenn? Hát, ha a gyöngyhalászok max. 10 percig bírják és az én rekordom sem haladjam meg a 8 perc 38 másodpercet, akkor 2 percnél nem jósolok többet neki, főleg, hogy hirtelen löktem a vízbe.~ Rágom át magam a lehetséges megoldáson, majd a medence aljára kukkantok, ahol Bella ugyanolyan pozícióban ,,éldegél”, mint pár másodperccel ezelőtt. Az óra pedig egyre csak ketyeg, én pedig egyre nyugtalanabbul pillantok hol a medencébe, hol pedig a kis szerkezetre a csuklómon.  - Bella, ideje kijönni! Mutogatok neki felfelé heves gesztikuláció közepette. - Ne akard, hogy én menjek le! Magyarázok, pedig tisztában vagyok azzal, hogy a víz alatt alig halljuk a víz feletti hangokat, hiszen azok visszaverődnek a víz felületéről.

2012.08.05. 21:16 JuN

Matt megjelenése egyszerre tölt el kellemes izgalommal és félelemmel a kudarctól. Büszkeségem nem engedi, hogy elbukjak valamiben, akármiben. Rossz tulajdonság, de képtelen vagyok levetkőzni sajnos. Arcomon enyhe érdeklődéssel figyelem a fiút, ahogy az lepakolja a cuccait egy napozóágyra, majd mellém telepszik a medence szélére. - Úgy nézek ki, mint aki meg szokott futamodni? – kérdezek vissza mosolyogva, de aztán komolyra fordul a szó, és magamban el kell ismernem, hogy Matt nagyon is profinak látszik. Mosolyogva és kicsit bűnbánó arckifejezéssel hallgatom kis beszédét, amiről persze tudtam, de eszembe sem jutott volna figyelni az ilyesmikre – ebből is látszik, mennyire hidegen hagyott az úszás régebben. Így van, hiába vagyok már elvileg felnőtt, ha vízről van szó, akkor nem a sportolás, hanem az esztelenkedés és a móka jut eszembe, mint ahogy régen is. ~ Nos, úgy néz ki Matt személyében egy felelősségteljes személyzeti tagra tett szert a szálloda. ~ Gondolom magamban elismerően, majd mikor a szőke herceg megment részhez ér, elvigyorodok, de hogy tartsam a bűnbánó lányka kinézetet, lesütöm szemeim. Vizuális énemnek hála már látom is a képet magam előtt, de gyorsan elhessegetem, még mielőtt elpirulnék vagy hasonlók. Inkább a szívműködésemre és a hasonlókra koncentrálok, és próbálom mindazt megjegyezni, amit a fiú mond. Persze nem voltam felelőtlen, ha bármiféle egészségügyi problémám lenne, ami akadályozna az úszástanulásban, nyilván nem megyek bele a dologba.  - Most akkor haragszik rám az edzőm? – kérdezem megjátszott szomorúsággal, majd komolyra fordítva a szót, biztosítom Mattet a tökéletes egészségügyi állapotomról. – Egyébként, nem tudok allergiáról, a szívem elvileg jó, és vérnyomásommal sem akadt eddig probléma. Az elmebajon kívül tökéletesen normális vagyok, de látom azzal profi úszó is lehet az ember, szóval... – viccelem el a végét a fiúra célozva. Persze számíthattam volna rá, hogy egy ilyen kis beszélgetéssel nem úszom meg a dolgot. A fiú gonosz mosolyát meglátva már sejtettem, hogy sántikál valamiben, és erre meg is foszt a kapaszkodás biztonságától. Mivel elmerülésben jobb voltam mindig is, mint fennmaradásban, csak annyi időm maradt, hogy egy szúrós pillantást vessek a fiúra, mielőtt lebuktam a víz alá. Hát látni akarja, mit tudok? A semmit nehéz nem látni, úgy döntök, eljátszom a sértődöttet, és karba tett kézzel a medence aljára telepedek törökülésben, mint az imént... Persze vízi hullát is játszhatnék, de nem vagyok túl jó színész, mint az korábban már kiderült.

2012.08.05. 15:09 Karana

Cuccaimmal a kezemben indulok a medence felé, ahova a kislány mutatott. Pislogva nézek körbe, mert a napszemüvegemet sikeresen a szobámban hagytam, a nap pedig hét ágra süt, így megnehezítve a dolgomat. Hirtelen a nevemet hallom, mire a hang irányába fordítom a fejem. Egy víztől áztatott szőke hajzuhatag kerül látóterembe, aminek a tulajdonosa mosolyogva integet nekem. ~Már a vízben is van…enyje Bella!~ Intek vissza neki hasonló jókedvvel, majd elindulok feléje. - Neked is szia! Pakolom le a cuccom az egyik napozóágyra, feltehetően tanoncomé mellé, közben le se véve róla a szemem. Mindezt persze diszkréten, csak egy picit csalódott vagyok, hogy rögtön a vízben találom. Örültem is meg nem is a fürdőruhának rajta, hiszen jól tudom, hogy bikiniben nem lehet úszást tanulni, viszont a fürdőruhából sem láthatok sokat már. Nem mintha akarnék vagy ilyesmi… Bizonygatom magamban, miközben ledobom a papucsom immáron a medence szélénél, ahova le is ülök. Közvetlenül Bella mellett foglalok helyet, de én csak a lábamat lógatom egyelőre a vízbe. - Már azt hittem megfutamodtál! Vigyorgok rá, és megpöckölöm a feje búbján a copfját. - Egy apró gondom viszont akadt… Támaszkodok meg magam mögött két kezemmel. - Az edződ nélkül mentél a vízbe. Nézek rá picit csalódottan. - Mesélek neked valamit. Bizony igaz, hogy az úszás minden mennyiségben örömforrás, és feltételezem rólad, – nézek rá kedvesen – hogy jól elvoltál a medencében, de… Állok meg egy pillanatra a hatásszünet kedvéért. - Én most arra készülök, hogy tanítsalak, azt pedig nem szabad felelőtlenül. Mindenekelőtt megbeszéltem volna veled, nincs-e magas vérnyomásod, szívproblémád, esetleg allergiád. Való igaz, hogy az úszás az egyik legegészségesebb sport, hiszen a víz mentesíti a testet a terheléstől, javul tőle a szívkeringés, erősödnek a légző izmok és az egyik legtökéletesebb választás, ha szeretnénk átmozgatni az izmainkat, növelni az állóképességünket, illetve mozgékonyságunkat, de ennek is vannak veszélyei. Tör elő belőlem a tudatos személyiségem. Másnál a maximalizmus az akták hiba nélküli lefűzésében nyilvánul meg, én viszont mindig ügyelek a legapróbb részletekre is a ,,vizi életnél". Mondhatnám, hogy ártalom, de sosem éreztem annak. Egy dolgot biztosan komolyan veszek, az pedig a sport, ami nekem szinte mindent jelent. - A bemelegítés gondolom elmaradt…szeretnélek megkímélni a fájdalmas izomgörcsöktől, amik roppant veszélyesek lehetnek. Tudod… Nézek le a lányra, mire észbe kapok, hogy talán túlságosan is merev lett a hozzáállásom. Máskor nem zavar a dolog, de Bella tekintete… - Szóval érvénybe léphetne a megmentő herceg szerepem, ha ilyen előfordulna, ami az első 10 percben totális győzelmet jelentene nekem, amit te nagyon nem szeretnél. Filmbe illő jelenet lehetne az a mesterséges lélegeztetés. Vigyorgok, mint egy tejbetök, ahogy ezt elképzelem. - Na, de a lényeg, hogy a bemelegítés során felpörög a szívműködés, a vérkeringés és a légzés, így emelkedik az izmok hőmérséklete, kitágulnak a hajszálerek, megindul az izzadás. Ha elhagyod a bemelegítést, a szervezetedet úgynevezett ,,hidegindításra" kényszeríted, mely több energiát igényel, és ezt meg is fogod érezni pár percnyi úszás után, egy hirtelen jövő fáradtságérzés formájában. De lefogadom, hogy ezt tudtad is. Kacsintok rá, majd hirtelen gonosz mosoly jelenik meg az arcomon. - De ha már benn vagy, hadd lássam, mit tudsz! Vedd büntetésnek! Tolom el hirtelen kezeit a medence széléről, ezzel a vízbe kényszerítve őt.

2012.08.04. 00:36 JuN

Három perc hat másodpercnél tovább sajnos nem bírtam, így elrugaszkodok a medence aljáról és egy lökéssel már a felszínen is vagyok. Bénán elevickélek a medence széléig, ahol is megkapaszkodok, hogy ne süllyedjek el. Jól esik újra oxigénhez jutni, de odalent is egész békés volt. Biztos nagyon jó halnak lenni, gondoltam. A medence szélébe kapaszkodva, államat a kezemre támasztom és onnan lesem az embereket. Úgy tűnt, mindenki jól szórakozik, de egy ilyen csodás helyen ez nem volt furcsa látvány. Idegesít, hogy csöpögő hajam az arcomra tapad, így nagy nehezen elnyújtózok a táskámig, hogy kivegyek belőle egy hajgumit. Ez már előbb is eszembe juthatott volna, de még mindig jobb később, mint soha. Nagy nehezen sikerül egy hanyag és kócos copfba fogni a sörényem, amikor is észreveszem Mattet. Elmosolyodok, és megfogadom magamban hogy sem bámulni, sem zavarba jönni, sem pedig elpirulni nem fogok. Már épp azon vagyok, hogy intsek neki, amikor látom, hogy megment egy kislányt egy csúfos eséstől. Érdeklődve figyelem a szituációt, bár azt nem hallom, mit mondanak, azt látom, hogy Matt nagyon kedves a lánykával. Ami meglep. Nem tudom miért, de nem néztem ki belőle, hogy ilyen oldala is van. Államat még mindig a kezemen pihentetve figyelem a fiút, majd hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a kislány pont felém mutat, aztán pedig Matt elindul az adott irányba. Mosolyogva intek a fiúnak, bár nem vagyok benne biztos, hogy észrevesz innen. -  Erre, Matt! – kiáltok neki mosolyogva. – Szia – köszönök, mikor kicsit közelebb ér.  Érzem, hogy kicsit elkap a lámpaláz – nem hiába, az úszás sosem ment jól, és valamilyen rejtélyes oknál fogva nem nagyon akartam lejáratni magam a fiú előtt. Na, majd meglátjuk.

2012.08.03. 16:20 Karana

Miután tegnap nagy nehezen rászántam magam, hogy elfoglaljam végre ,,méltó helyem” a szállodában, amit be kell vallanom nehéz volt, mert kifejezetten élvezetesre sikeredett az első kapcsolatteremtésem, kutakodva jártam végig mindazon helyiségeket, amik engem érdekeltek. Már aznap tájékozódtam a munkámat illetően és a hobbi korrepetálás helyszínét is szemügyre vettem. Hála a nem is tudom hány csillagos hotelnek még úszódeszkát is tudtam szerezni Bellának. Ezt viszont csak a gyakorlás előtt vehetem el, így most a kulcsokkal szerencsétlenkedek a raktár előtt. A hatalmas csomón legalább 20 kulcs volt és persze a szerencse sem mellettem áll. Mérgesen pillantok karórámra, így szembesülve azzal, hogy az idő sem nekem dolgozik. Mondjuk ez már egyszer-kétszer bebizonyosodott. ~Pedig időben oda akartam érni. Már hallom is, ahogy valami frappáns megjegyzést tesz a késésemre.~ Mosolyodok el erre a gondolatra, miközben a kulcsot is eltalálom végre. - Igeeen! Kiáltok fel, mire a mellettem elhaladó idősebb férfi furcsán méregetni kezd. Kényszeredett vigyorral köszönök oda egy ,,Jó napot”-ot, majd gyorsan bemenekülök a raktárba. Felkapom az úszódeszkát, és kipillantva az ajtón felmérem a terepet. - Hála az égnek! Lépek ki mosolyogva, amikor nem látok senkit sem a folyosón, de rögtön le is lohad a jókedvem, amikor rájövök, hogy be is kellene zárnom, és nem jegyeztem meg, melyik volt a jó a sok pici kulcs közül. ~Hát én aztán nem kezdem újra…nem hiszem, hogy bárki el akarna lopni egy deszkát…~ Indulok el a legtermészetesebben, mintha semmi sem történt volna. Már korábban belebújtam a fürdőnadrágomba és kékszínű papucsomba, így csak egy kisebb táskát viszek magammal, amiben egy törölköző és néhány apróság foglal helyet. ~Még jó, hogy hagytam üzenetet a portán. Pár percet nyertem így a dologgal, meg persze elkerültük a bámészkodó vendégeket, akik a Gucci gönceikbe beöltözve igencsak megnézték volna lenge úszáshoz alkalmas öltözékünket.~ Nevetek ezen, ahogy elképzelem magamban a jelenetet. A medencékhez érve körbepásztázom a környéket, de a lányt nem látom sehol sem. ~Ez érdekes! Nem nézném ki belőle, hogy késik…vagy el se jött?!~ Rémülök meg picit erre a gondolatra. Aztán pedig attól esek szinte pánikba, hogy ilyenektől ijedezem. Pillantásom a medencében fürdőkre irányul, hogy ott keressem a lányt, de így sem látom meg. Hirtelen gyerekek futnak el mellettem, majd az egyik kislány szinte előttem megcsúszik a vizes kövön. Szerencsére időben kapcsolok, így sikerül elkapnom a karját elkerülve így az esést. - Óvatosan kisasszony! Guggolok le elé mosolyogva, de látom, hogy szája egyre lejjebb görbül. - Na, nincs baj, de a papucs nem a kézbe való! Veszem el kicsiny kezei közül, amikor meglátom, hogy abban szorongatja őket. - Megengeded, hogy rád adjam? Kérdezem lágyszívűen. A kislány szemeit törölgetve bólint, érdeklődve figyeli, ahogy felsegítem rá a papucsot. - Tudod, veszélyes, ha mezítláb futsz a medence szélénél, mert könnyen megcsúszhatsz. De a strandpapucsok többségén, mint a tiedén is van egy csúszásgátló anyag, így biztonságosabb. Így ni, de azért jobb lenne, ha sétálnál! Nézek rá kedvesen, mire ő egy szelíd köszönömmel válaszol. - Nincs mit. De talán tudsz nekem segíteni! Egy lányt keresek. Hosszú, szőke haja és varázslatosan szép zöld színű szemei vannak. Egyedül kell lennie, nem láttad esetleg? A kislány egy pillanatra úgy tűnik elmerül emlékeiben, majd a 2 méteres medence felé mutat. - Ott volt, annál a medencénél. Mutatja, mire megsimogatom fejét. - Köszönöm hölgyem! Aztán vigyázz magadra! Kacsintok rá kedvesen, mire ő integetni kezd, majd a pajtásai után megy. Én meg elindulok a medence felé.

2012.08.03. 01:05 JuN

A tegnapi találkozásom Mattel még élénken élt bennem, főleg hogy rájöttem, nincs megfelelő fürdőruhám az úszásoktatáshoz. Mert volt egy bikinim, de komolyan? Ki kezdene el bikiniben úszni tanulni? Épp ezért egész korán keltem, hogy vegyek magamnak egy sportfürdőruhát. Ami sikerült is, hála az éhnek. Ezek után persze az időm nagy részét munkával és kis kutakodással töltöttem az interneten. Még jó, hogy megbeszéltük a találkát a fiúval, mert már így is kifolyt a szemem a monitor bámulásától, és ha nincs programom, akkor biztos egész nap a jegyzeteimet bővítgetem. Persze számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű dolgom a medencében, de valamiért már izgatott voltam, hogy újra láthassam Mattet. Időben összekészülődök, és elpakolom a szükséges dolgokat egy táskába. A portán egy üzenet vár, hogy a fiú a medencéknél vár rám, így kis kitérővel az öltözők felé, arra veszem az irányt. Átöltözök az új, kék fürdőruhámba, majd a megbeszélt részlegre megyek. Jól körülnézek, de Matt még sehol sincs, így leülök a medence szélére, és a többi embert kezdem figyelni. Azon kapom magam, hogy a tesóimmal vett úszásórákon mosolygok. Mindig jól mulattunk, az edző legnagyobb megrázkódtatására igazából semelyikünk sem volt hajlandó komolyan venni a dolgot. Én pedig még annyira sem, mint a fiúk, hiszen nem ment túl jól soha. Helyette inkább fröcsköltük egymást, és „ki bír tovább a víz alatt maradni”-t játszottunk. A bátyámat sosem sikerült legyőznöm, de csak azért, mert trombitán játszott, és hatalmas volt a tüdeje. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a vízbe csusszanok, és rájövök, hogy nem ér le a lábam. A medence szélénél lévő jelzésre pillantok, miszerint a víz 2 méter mély volt, és a medencén belül ez volt a legsekélyebb rész. ~Remek.~ gondolom magamban, még jó, hogy nem egyből az 5méteres vízbe sikerült belehuppannom majd megfulladnom. Két méter azonban nem volt vészes, így nagy levegőt veszek, olyan nagyot, amilyen nagyot csak tudtok. Kis nosztalgiázás nem árt, gondolom mosolyogva, majd megpróbálom magam a medence aljára tornászni. Ami nem volt nehéz, mert valamilyen oknál fogva én inkább elsüllyedek, mint fennmaradok. Pár centire a medence aljától lebegve, törökülés szerűségben számolom a másodperceket. ~Három percnél úgy sem bírom tovább, sosem bírtam. ~ gondolkozok a körülöttem úszkáló hajamat nézegetve és a tesóimat hiányolva. Nélkülük nem olyan jó móka... Bár lehet, hogy az ember lánya tizenkilenc éves fejjel már nem találja az ilyesmit jó mókának sehogy. ~Milyen békés itt, kár hogy az emberek nem tudnak lélegezni a víz alatt, mert akkor tuti ideköltöznék...~ nézelődök továbbra is a víz alatt, és érzem, hogy lassan fogy a levegőm, de még bírom a strapát. Hah. Persze még alig jártam másfél percnél...

2012.07.18. 19:25 Heydy

-Igen köszi.-Mondtam és ezzel meg is fordulok. Persze nem megyek olyan messzire. Úgy 3 napozóágy után letelepedek én is egyre. Felteszem a napszemüvegemet, amiért lehet, hogy hülyének néznek, de nekem így jó mert mindenkit nézhetek úgy, hogy ők nem látják, hogy figyelem őket. Ennek a szemüvegnek az egyetlen előnye talán ez volt, na meg az, hogy védi a szememet a naptól, de az nem nagyon számít most, mert alig süt be a nap az ablakokon keresztül. Tehát felveszem a szemüvegemet és pár emberről véleményt alkotok amit különben meg is tartok magamnak. Nem vagyok az a fajta aki elmondja mit gondol, főleg ha az igaz is. Egy idő után, amikor már szinte majdnem mindenkit pontoztam egytől tízig terjedő skálán és megkel mondanom, hogy nem nagyon fényes az eredmény, visszanézek arra a lányra, akire majdnem ráestem. Persze ő nem láthatja, hogy nézem, ennyi erővel a mögötte lévő fickót is nézhetném. A sok hatása miatt, nem volt időm jobban szemügyre venni, de most a napszemüvegem biztonságában végig mérhetem. Egy kicsit megrémisztett a haja, furcsa volt, bár már láttam ilyet akkor sem voltam hozzá szokva, hogy akire majdnem ráesek ilyen furcsa stílusú haj viselete van. Annak ellenére, hogy először meghökkentem rájövök, hogy nagyon is szép és hosszú haja van. Bár én nem csináltatnék magamnak ilyen hajat, de azért nagyon tetszett. Tovább nézem és egyre az a benyomásom van, hogy ő inkább az a fajta aki magas és magassarkút hord és a bőre hibátlan és tökéletes az alkata. A ruhája is arról árulkodik, hogy bizony ezt nem a sarki boltból lopta. ~Tehát ő is Elite-rangú. Itt abból van a legtöbb~ Gondoltam majd elfordítottam a fejemet és tovább néztem a jövő-menő vendégeket vagyis inkább csak azt a részét, akik sietősen távozni akatak, kitudja milyen okokból.

2012.07.18. 16:23 Bella

Hirtelen egy lányra lettem figyelmes. Valahonnan ismerős volt az arca. De nem tudtam egyenlőre honnan. Találkoztam volna már vele a hotelben? Vagy csak a divatvilágból? De nem tudtam a nevét, így nyílván nem volt modell, legalábbis nem a legismertebb... Pedig nagyon gyönyörű arca volt, s az alakja is megfelelő volt. Sehol egy felesleg, de csontkollekciónak se lehetne hívni. Tökéletes. Ezzel az egy szóval tudtam volna jellemezni. Vagy várjunk csak, lehet, hogy személyzeti tag?! Nem. Akkor nem ilyen drága fürdőruhát viselne. Szerencsére a divat minden terén megálltam a helyemet, feltudtam fedezni, hogy egy elég drága bikinit visel éppen. Szóval akkor hozzám hasonlóan Elite-rangú lány lenne. Hosszú, szőke hajamba beletúrtam, majd csak próbáltam kedvesen válaszolni. -Semmi baj!- daráltam el. Nem voltam az a kedves fajta, így sajnos a mosolygás nem nagyon ment. -Jól vagy?- kérdeztem rá utólagosan, hiszen elesett, bár igaz nem olyan nagyot. Mégis csak illik megkérdezni, hogy esett-e bármi baja. Na mondjuk pont engem érdekelt volna, hogy van-e valami baja? Nem hinném... Nem nagyon érdekeltek az emberek, mellettem még egy gyerek is meghalhatott volna, az se érdekelne. Méregzöld szemeimet végig futattam a lány testén ismételten, s azon törtem a fejemet, hogy láttam már valahol. De mégis merre? Ez az egy kérdés töltötte ki most a fejemet, amelyre sehogy sem kaptam választ.

2012.07.18. 16:16 Heydy

Pár perc múlva már kint is voltam a vízből. Nem szerettem a hideg vizet és ez most tényleg nagyon hideg volt. Visszasétálok oda, ahol a törölközőmet hagytam és magamra terítettem azt. Most már értem, hogy miért vannak olyan kevesen a medencében. Szörnyen hideg van a víz alatt és nem ajánlott még ebben a nagy melegben sem belemenni. Max. szaunázás után. A szaunáról eszembe jut, hogy itt nem láttam olyat amikor bejöttem. Körülnézek, hátha látok egyet, ha be sem engednek, de talán kinézek én is 18nak vagy nem? Igazából, nem is akarok bemenni csak találnom kell valami olyan dolgot ami eltereli a figyelmemet. Annyira kevesen vannak. Oké, hogy ez egy kis eldugott hely Olaszországban, de attól még lehetnének többen. Felállok és elindulok, hogy ha még nem is látok szaunát vagy ilyesmit és talán nem is akarnék bemenni, legalább valami melegebb helyen legyek. Nem jó választás volt az árnyékba cuccolni, mert igaz, hogy nem sokkal, de hidegebb van mint a napos helyen. Már majdnem ott vagyok a kiszemelt napozó ágynál amikor megcsúszok a vizes padlón és talán el is vágódtam volna, ha nincs mellettem egy napozó ágy. Megtámaszkodtam rajta, de ekkor vettem észre hogy ülnek rajta. -Bocsánat.-Mondtam. Nem állt szándékomban bárkinek kellemetlenséget okozni, de ha nem kapaszkodok meg tényleg elesek. Hátráltam gyorsan 2 lépést és vártam, hogy az illető mit fog reagálni.

2012.07.18. 15:51 Bella

A reggeli órák nem voltak a legkellemesebbek, legalábbis nem ismételném meg. Sajnos én is bevállalok pár plusz adag süteményt, amelyet nem nagyon kéne, emiatt pedig még intenzívebb edzésen kell részt vennem. Nem hanyagolhatom el magamat, egy modellnek mindig a toppon kell lennie. Ha pedig nem is lennék az tudom magamról, hogy mindig a legjobb oldalamat kell mutatnom mindenkinek. Milyen lenne az ha egy milliárdos nő megmutatná azt, hogy milyen csúnya tud lenni? Bár én a szerencsésebbek közé tartoztam, s nem kellett annyi smink rám. Sőt... Jól néztem ki anélkül is, így bármikor mászkálhattam anélkül is az utcán. Már amikor tudtam egy kicsit sétálni. Nem volt időm nagyon az ilyenekre, általában mindig utaztam a nagyvilágban a fotózásaim miatt. Az egész gondolatmenet miatt kissé elbambultam a szobámban, de utána sietősen kerestem egy bikinit. Jelenleg egy egyszerű, ámbár divatos darabnál döntöttem, amely éjfeketében pompázott. Tökéletesen illet rám, valamint kiemelte az alakomat is. Felkaptam magamra még egy lenge maxiruhát, ameddig nem érek le a medencéhez. Mégse illik ha valaki csak egy szál bikiniben mászkál a hotelben. A törölközőt se felejtettem el, bár úgy érzem nem fogok nagyon bemenni a vízbe, inkább csak napozok kicsit. Végül mindent összeszedtem, s végre indulhattam le a türkizkék vízhez. Hamar lent voltam, hiszen a szálloda előtt volt, így nem is kellett annyira sokat sétálnom. Szemeimmel körbe mértem a terepet... Először is rendeltem magamnak a koktélbárban egy megszokott italt, majd kerestem egy megfelelő helyet, amelyet hamar ki is szúrtam. Levettem a ruhámat, majd leheveredtem a napozóágyra, s kényelmesen elfeküdtem. Ahogy láttam az italomat is elkészítették idejében, így azt a báros kihozta és letette az asztalomra amely az ágy mellett volt, én pedig egy halk 'köszönömmel' nyugtáztam. Bár igaz, nem szeretek már megmozdulni amikor elfekszek, de magamhoz vettem az epres italt, s kortyoltam belőle.

2012.07.16. 20:11 Heydy

*Emily igaz még csak néhány órája érkezett meg, egyből amint kipakol, lemegy a medencéhez. Nem tudja, hogy mire számítson ezért amikor meglátja a hatalmas nagy medencét hatalmasat csodálkozik. Még ő sem gondolta volna, hogy létezik ennyire nagy medence, bár sejtette, hogy mivel ez egy 5*-os szálloda minden tündökölni fog a szépségtől és a drágaságtól. Pár ez számára megszokott volt mégis teljesen ledöbbent, amikor meglátta a szerinte legnagyobb medencét a világon. Amíg ő állt egy helyben a bejáratnál, addig mögötte egy fiatal lány szeretett volna bejutni, de nem tudta, hogy hogy küldje arrébb Emet. Végül amikor a lány kicsodálkoztak magát, tűnt fel neki, hogy nagyon is útban van. Bocsánatot kér és arrébb lép. Majd körülnéz, a hirtelen támadt döbbenettől fel sem tudta fogni, hogy mennyire kevesen vannak a medencében. Gyorsan keres egy nap ágyat, amire leülhet és a törölközőjét is leteheti és ami viszonylag árnyékos helyen van, mert az üvegablakokon keresztül besüt a nap fénye. Kicsit elgondolkozik rajta, hogy a nap miért nem ment le, de utána eszébe jut, hogy most Olaszországban van és megnyugtatja magát, hogy még véletlenül sem vele van a baj, ami az idő érzékét jelenti. Gondolkozás közben talál is az igényeinek megfelelő napágyat és leteszi a törölközőjét rá. Majd nem törődve azzal, hogy valószínűleg ajánlott lenne lezuhanyozni ami előtt bemenne a vízbe, a medence szélére ül, lefröcsköli magát majd beleugrik a vízbe. Amikor újra felér a felszínre boldogan állapítja meg, hogy most sem állt le a szíve, mert nem állt a tus alá a vízbe merülés előtt. *

2012.07.14. 21:45 Emma

*Kelletlenül bólintott. Kicsit naiv volt ismét. maga elé bámulva hagyta hogy puszival köszönjenek el tőle.* -Persze menj csak.-*válaszolt automatikusan*-Köszi, neked is...-*sóhajtott fel és megvárta még távozik a férfi.  Felkapta tunikáját é s ahátára terítette nem volt kedve felvenni. Közben igyekezett a takarító tekintetét elkerülve a szállására menni.*

2012.07.14. 21:31 kristen

*a fiu felsohajtott.* - Okes, minden rendben. Megertelek. Akkor viszont mennem kell, örülök hogy talalkoztunk, remelem meg összefutunk. Aludj jol. *azzal adott egy puszi a lany arcra. Felvette a fürdölepedöket, majd elindult az ertekmegörzö fele es lerakta a ket törölközöt, es kivette az ertekeit. Kellemesen meleg volt ez az este, az eg tisztan csillogott es ezernyi csillagot rejtett. New Yorkban soha nem voltak csillagok. Felsohajtott, majd faradtan es lassan indult vissza a szobajahoz, mert kimeritette az uszas es ez a nap.*

2012.07.14. 21:22 Emma

*Figyelte ahogy Jason kivánszorog a medencéből. Már túl sötét volt ahhoz hogy minden mozdulatot pontosan láthasson de abban biztos volt hogy a takarítónő kiszúrta őt... Kissé zavart mozdulatokkal kihúzta a lábát a vízből és elsétált igyekezett eközben Nem úgy tűnni mint aki jasnonnel van, de ez nem teljesen sikerült... Ugyanis a férfi vacsorameghívással állt elő.* -Ugyan Jason, tudod hogy ez nem így van...-*utalt az "untató" titulusra*-Csupán csak tudom hogy nem lenne helyes, hiába is kedvellek...-*mondta elkeseredetten.*

2012.07.14. 21:10 kristen

*Mikor visszaert a lanyhoz mar eleg erösen sötetedett es mindenki kikaszalodott a vizböl, a medence takarito pedig merges pillantasokat vetett a fiura, amiert meg nem szallt ki. Azonban ö is kikaszaladott a vizböl es Hollyhoz setalt. Megtörölközött, majd felkapta a polojat.* - Öm... tudom hogy mar valoszinüleg unsz, de nem jössz el velem vacsorazni valahova. Vagy akar itt is ehetnenk. *Jason közelebb lepett a lanyhoz.* - Az a helyzet, hogy szeretnelek jobban megismerni. Ha nincs ellenedre.

2012.07.14. 21:01 Emma

-Öm rendben.... menj csak..-*kuncogott elég zavarodottan, s útjár bocsátotta a férfit. Elé sok időt vett igénybe még úszkált,s a lány úgy sejtette még róla is megfeledkezett. Így hát kiült a medence szélére és figyelte a fürdőző tömeget. néha-néha Jasont is kiszúrta. Elég hamar besötétedett a nyár ellenére, már biztosan későre járhatott. Szinte az összes vendég  szállására ment már. Kissé hűvősebbre fordult az idő is. Holly már teljesen megszáradt azona  részen ahol nem érte víz. lábát még mindig belógattaa vízbe s néha néha mélabús állapotából kizökkenve elfröcskölgetett, játszadozott a vízben.*

2012.07.14. 20:23 kristen

*Mikor Holly elhatralt ö is kisse visszahökölt.* ~ Mit müvelek? Hisz csak alig egy oraja ismerem. Haladunk. ~ *kisse zavarodottan felnevetett amikor a lany terelte a temat.* - Hat, akkor ma is szerencsem van. Szerintem en... ö... uszok egyet... jobb lesz mindkettönknek... *azzal gyorsan eluszott. Körbeuszta a hatalmas medencet, közben igyekezett elterelni a gondolatait es kikapcsolni az agyat. Szeretet uszni. Az mindig megnyugtatta, ellazitotta. Mar vagy masodjara uszta körbe a hatalmas medencet, mikor kapcsolt, hogy egyedül hagyta Holly-t.*

2012.07.14. 20:02 Emma

-Ó, hát persze, már emlékszem... Saját magamat rántottam bele vízbe.. Hogy is feljthettem el?!-*színészkedett, mikor Jason már megfordult. Szembe találta magát a férfivel és egészen közel volt arcuk. Elállt a szava, már el is felejtette miként akarta büntetését véghezvinni. Csak bámulta az őt kostólgató szemeket, és Jason karakteres arcvonalát. Le sem tagadhatta volna hogy elvarászolták.. Még így is, hogy nem a legjobb formáját hozta és tűnt fel Holly előtt a férfi,. hajából csöpögött a víz és elég zavaros is volt az a séró, de még így is szívdöglesztően hatott. Észre sem vette hogy már percek óta nyakát öleli.*-Nos, nem is tudom...-*kapta el tekintetét. Zavarodottan húzta lejjebb a férfi válára kezeit és kissé távolabb húzódott. Sikerült olyannyira összezavarodnia, hogy nem is tudta mt akar, s hogy tőle mit akarnak, de a mosoly még mindig az arcán üldögélt..* -Nos? Az a kérdés hogy mi lesz... -*játszotta el a gondolkodót.*.- Talán elnézhetem neked ezt a kis balesetet*villantott egy sanda mosolyt*.-De csak most az egyszer.-*figyelmeztette.*

2012.07.14. 19:47 kristen

*Nem jutott valami messze a "felhaborodott" Holly elöl aki a nyakaba csimpaszkodott es a fülebe suttogott. * - En jo fiu voltam. *nevetett* - Te estel bele magadtol a vizbe. Nem er engem megbüntetni. *a lany fele forditotta az arcat es közelebb voltak egymashoz, mint ahogy szamitott ra. Par pillanatig neman bamult Holly szemeibe, majd az arcat kezdte fürkeszni. Ilyen közelröl meg nem is figyelhette meg, milyen szep is valojaban a lany.* - Akkor most mi lesz? *mosolygott hamiskasan, mikor szohoz jutott.*

2012.07.14. 19:38 Emma

*Pár másodpercig csak mosolyogva bámulta a férfit.A következő pillanatokban több dolog is történt. Ő épp kicsit beljebb szeretett volna merészkednia  vízbe, de eközben Jason mormogott még valamit mielőttteljesen be nem rántotta volna a vízbe.* -Héééé...-*próbálkozott tiltakozni, de minden hiába pár pillanat alatt már a vízben voltak mindketten.* -Remélem tudod, hogy semmi jóra nem számíthatsz!-*fenyegetőzött rögtön miután levegőhöz jutott.A víz  mell fölöttig ért Hollynak, így mondhatni elég nehezen közlekedett, de nem adta fel. Jason után igyekezett. Mikor beérte hátulról a nyakába kapaszkodott.*- Áruld el nekem, mi lenne a megfelelő, büntetés számodra?-*kérdezte halkan, fülébe suttogva.*

[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]