[23-4] [3-1]

Elvagyok a sütimmel. Krémes és finom, teljesen odavagyok érte. Az ismeretlen hangra viszont felkapom a fejem. Rápillantok a férfira, végigmérem, aztán rámosolygok.
- Persze. Nyugodtan foglalj helyet - fürkészem egy ideig, aztán visszafordulok a süteményemhez. Még hagyok egy kicsit, félretolom a tányért és belekortyolok a vizembe, amit kaptam. A szemem sarkából közben valamiért a férfit figyelem. Láttam már párszor. Ha jól tudom, edzőként működik Limoncelloban. De ennél többet nem tudok róla. Hm, talán meg kellene ismernem. Egy idő után feléfordulok.
- Te vagy az edző, ugye? John, ha jól rémlik... - mosolyodok el zavartan, miközben a fülem mögé tűrök egy tincset. Nem akarom, hogy tudatlan fruskának tartson, de a "John" név tényleg csak tipp.
|

Minden kipipálva a mai listán;medencés edzés,a vendégek külön kérései....Egyszóval szabad volt a délutánom. Jó hangulatban telt a nap, így arra gondotam kinézek a partra, s megkoronázom egy kis finomsággal. A cukrászda felé veszem az irányt. Hát igen...Gyenge pontként könyveltem el az édességeket. Meg tudtam érteni azokat akik arra hivatkozva fordlunak hozzám hogy a sok finomságtól, összemennek a ruháik.Szerencsére nekem nem volt ilyesmivel gondom.
Tehát, kiérek a partra, s már a cukrászdánál járok. sok vendég tölti itt hozzám hasnlóan a délutánt. Odasétálk a pulthoz.
-Szabad?-kédem mert észrevszem hogy az általam kinéztt szék mellett már helyet foglalt valaki.Őszintén szólva nem igazán izgat válasza, mindaddig míg meg nem pillantim acát. Önkénytelenül is elmosolyodom, majd mikor nemleges választ ad helyet foglalok.Az étlapot vizslatom, majd találmra rábökökök egyre.Azt kérem a pincértől is.
|

A recepción ma hamarabb végzek, így első utam a cukrászdába vezet. Nagyon rég ettem már egy finom sütit és azt mondják, itt a tiramisu a legjobb! Ideje hát kipróbálni. Leülök a pulthoz és onnan figyelem a vendégeket, mikor odalép mellém végre egy hölgy.
- Mit adhatok? - kérdezi kedves mosollyal, mire én visszamosolygok rá.
- Egy tiramisut... meg egy pohár vizet, ha lehet - teszem hozzá sietve, aztán a nő elmegy. Utánapillantok, majd megfordulok a széken és a tenger felé kezdek nézelődni. Olyan jó lenne benne úszni... de a fürdőruhám már nem úgy áll rajtam, ahogy kellene. Muszáj lesz újat vennem. Egyébként egy laza pólóban és rövidnadrágban vagyok. Hogy miért? Mert ez most sokkal kényelmesebb. Egész nap a recepción abban a göncben, egyenruhában lenni nem leányálom. Azokat is ki kell majd mosni. Első dolgom lesz, ha visszaérek a szállodába. A süteményt és a vizet lerakják a pultra, így visszafordulok.
- Köszönöm! - magam elé húzom a tányért és kézbeveszem a villát. Nekilátok az evésnek. Tényleg nagyon finom. Máskor is ide fogok jönni, ez már biztos.
|
[23-4] [3-1]
|