[40-21] [20-1]
 *A válaszra biccent. Szóval társaságban iszik, meg ha megkívánja. Vajon mennyiszer kívánhatja meg a whiskey ízét? Egyáltalán van olyan ember, akinek ez ízlik? Az ő kifinomult ízlése nincs hozzászokva ehhez az erős ízhez és hatáshoz. Kicsit, alig láthatóan megrázza a fejét, majd a kérdés hallatán a fiúra pillant kíváncsi szemekkel, végül megpróbál komoly arcot vágni.*
- Ne viccelj. Már ittam ilyen. Apával... és nem volt semmi bajom tőle.
*Határozott, de a fiú valószínűleg nem hiszi el ezt a mesét. Nem akarja, hogy a fiú tényleg valami kis hercegnőnek gondolja, akit mindentől és mindenkitől védenek. Bár maga sem tudja, miért nem akarja, hogy ezt higgye a fiú. Mindenesetre, próbál normális emberként viselkedni, nem egy hisztis lányként, de ez nem megy olyan könnyen, tekintve, hogy 19 éve a hercegnő szerepet viseli. Ismét kortyol a whiskeyből, ezúttal elnyomva minden grimaszát és inkább egy kiszélesedett mosollyal fordul Galen felé. Na, erre mit lép? A koktélruhája egyébként még feljebb csusszan, ahogy helyezkedik és Gabe felé fordul teljesen.*
|
*Figyeli a lány reakcióját, és innentől már biztos a fejében feltett kérdés válaszában. Igen, a lány valószinűleg először ihat whiskeyt, ez tökéletesen látszott a korty lenyelése után is. Ha erre igy reagált, talán jobb lenne valahogy megszabaditani az italától, mert nagyon fejbe fogja vágni, ha megissza. Ezen morfondirozik kicsit, mikor érkezik felé a kérdés.*
- Ha társaságban vagyok, vagy csak emgkivánok az izét, de nem minden nap, az azért még nekem is sok lenne. *Felemeli a poharat és megint eltűnteti alkoholos tartalmának egy részét, a jégkockák csak úgy csilingelnek a pohárban, amint visszatérnek eredeti helyzetükre, az asztallal párhuzamosan, pohár aljára esnek le. Neki izlik ez az ital, de emlékszik még az első pár körre, amikor majdnem kiköpte a tüdejét annyira erős volt a whiskey. Ma már bátran bele tud kortyolni, egyetlen köhintés nélkül.* - A koktélod után ez egy kicsit merész válalkozás volt, nem gondolod?
|
// A lényeg, hogy sikerült megírni. //
*Igen, bosszantja, hogy Gabe nem ért vele egyet. Ahogy kihozzák neki az italokat, maga elé húzza a sajátját és elkezdi méregetni. Még sosem ivott ilyet, de kíváncsi az ízére. Nagyon is.*
~Remélem, nem bánom meg, hogy rendeltem egy ilyet... Gabe olyan jóízűen fogyasztotta. Muszáj megkóstolnom. Remélem, nem fog kiütni.~
*Mereng el, aztán inkább felemeli a poharat és belekortyol. Ahogy megérzi a whiskey ízét, fura grimaszra húzódnak az ajkai, arcvonásai, de csak azért is lenyeli, majd leteszi a poharat. Nem, nem fogja bevallani, hogy erős és hogy életében most iszik ilyet először. Valljuk be, nem vízről van szó, hanem sokkal durvább italról. Köhint egy aprót, csak aztán néz a fiúra.*
- Egész jó... tényleg. Gyakran iszol ilyet?
*Kicsit a szemei is csillognak, amit megtöröl egy sóhajjal és a whiskeyével kezd szemezni. Előtte az este, hogy legyűrje ezt a pohár itókát, nem lesz baj. De próbálja minél lassabban meginni, hátha akkor nem érzi majd annyira az ízét. Galent fürkészi a választ várva.*
|
//Galen reag, csapó kettő... -.-//
- Azért mondod ezt, és azért érzed igy, mert bebeszéled magadnak, de nem mondok már inkább semmit, mert meggyőzni úgysem foglak, az pedig látom, nagyon nem tetszik, hogy egyszer nem veled értenek egyet. *Amikor Miru rendel, a plutos srác meglepetten néz rá az ital tipusát hallva, aztán Galen felé fordul, és ujjaival egy kettest formáz. Gabe bólint, bár azért ő is furcsálja, hogy a lány a koktél után ennyivel erősebb italra adta a fejét. Azt ő ugyan nem tudhatja, mit bir, vagy mit ivott már eddigi életében, de annyi szent, figyelni fogja, nehogy átessen azon a bizonyops ponton.*
|
*A választ végighallgatja, de nem mutat túl nagy érdeklődést. Sose szerette az ilyen üres beszédet. Nincs egyedül, meg biztos van olyan, aki barátkozik vele, ó, hát persze. Ezt annak adja be, aki hozzá hasonló. Mert a Miru típusúakra ez nem igaz. Egy ideig néz ki a fejéből, majd egy nagy sóhajjal kiissza a koktélos poharából az utolsó cseppet is. Csak ezután pillant Galenre, kissé kíváncsian.*
- Ha van még ilyen érdekfeszítő monológod, halljam. De igazság szerint, nincs igazad. A hozzám hasonlókat messziről kiszúrják, hidd el. Bár, nagy csoda kellett ahhoz, hogy te észrevegyél. Na nem mintha az első percekben haverkodni jöttél volna oda, sokkal inkább kinevetni. Ami nem volt egy szép dolog, de gondolom, nincs jobb szórakozásod
*Szusszan egyet, aztán megcsóválja a fejét. Ha őszinte akarna lenni - de nem akar, valahol irigyli Galent. Olyan szabadnak látszik, meg ahogy a pultossal is társalogtak... neki tényleg, sose volt egy barátja sem. Mármint, igazi. Érdek-barátokból volt elég és köszöni, abból nem is kér többet. Galent fürkészi még mindig, aztán sietve megrázza a fejét.*
- Untatlak, igaz? Mármint, nem vagyunk mi egy körökből és biztos zavar a sok, számodra értelmetlen fecsegésem, ugye?
*Halványan elmosolyodik, aztán a pultos felé fordul. A nő rövidesen odajön hozzá, így rendel, ezúttal egy whiskey-t, amit a srác iszik. Sose ivott még egyébként igazi alkoholt, max pezsgőt, meg ilyen koktélokat, de attól nem lehet olyan nagy baja. A whiskey viszont erősebb, de jelenleg az sem zavarná, ha lerészegedne. Igaz, az apja kiakadna, ha meglátná, de... ez van.*
|
*Végre nem neki kell beszélni, hanem Miru ad választ az ő kérdésére, és ez lényegesen javit amúgy annyira nem is olyan vészesen elromlott kedvén. Hamar visszanyeri az egyensúlyát hangulatilag, ez egy kiváló tulajdonsága.* - Nem vagy egyedül, sokan vannak itt rajtad kivül, tele az egész hely. Csak legyél kicsit nyitottabb mások felé, és meglátod, hamar találsz olyanaokat, akikkel kellemesen el tudod tölteni az időt.
~És a saját köreidből valóak...~ *Gondolatban merte csak ezt hozzá tenni, nem áll szándékában megbántani Mirut, vagy elrontani az a viszonyt, ami kettejük közt kialakult.*
|
*Kicsit rövidre fogja a válasz adást a srác, de oké. Biccent. Nem feszegeti a témát, mivel kezdi belátni, hogy Galent eléggé zavarja. A visszakérdezésre rápillant kíváncsian. Azt hitte, mindent tud róla és a családjáról, erre kiderül, hogy mése.*
- Anya jelenleg ügyvédként dolgozik. Apum meg egy céget vezet, de ezt gondolom, tudod... mindkettejüknek rengeteg a munkája. Mellesleg, úgy volt, hogy együtt jövünk ide nyaralni, de közbejött nekik valami. Kárpótlásul viszont az egész nyarat itt tölthetem
*Von vállat, aztán a koktélját kezdi kevergetni unottan.*
- De egyedül halálosan unalmas ez az egész, hiába a hely...
*Nem azt mondja, hogy a szülei hiányoznak, hanem a társaság. Oké, hogy most Galen vele van, de nem láncolhatja egész nyárra magához, nem? Hülyén is jönne ki a helyzet, meg mindenki félreértené. Legalábbis ezt gondolja.*
|
- Az anyám jelenleg nem dolgozik - *Kezdi a magán életét saját maga is unni, keres egy jó téma váltási lehetőséget, vár az alkalomra, de először az elsőbe aztán a másodikba is belebukik.* - És a te édesanyád, ő mivel foglalkozik? *Hiába ismerik itt a Tyler családot, ő még elég újoncnak számit itt közöttük, hogy ennyi embert megjegyezzen, plusz információkkal megtoldva. Mr. Tyler munkájáról már hallott, legalábbis, ha jól emlékszik, és a memóriájával elméletileg még nincs baj. Mivel Mirut nézi, ezért akaratlanul is, a "férfi hatodik érzéke" jelzi neki, a koktélruha helyzetét, és nem birja ki, legalább egyetlen pillanatra oda kell lesnie, amiből kettő lesz, ám hála az égnek hamar észheztér, és felhajtja a maradék whiskeyt, miközben hallgatja a választ, vagy csak úgy simán a lány szavait.*
|
*A történetet a gyerekekről kissé unott fejjel hallgatja végig. Ő nincs oda értük. Ami a szálloda jóhírnevét illeti, sóhajt.*
- Ha ismernéd az én "fajtámat", akkor nem mondanád ezt. De mindegy, nem kérem, hogy mindenben egyetérts velem
*A továbbiakat is figyelemmel kíséri, és fel sem tűnik neki, hogy megsértődhetett a fiú. Meglepődik.*
- Gyerekorvos? Ouh, szegény... biztos minden nap fáj a feje a sok gyerek bőgéstől és visítástól.. anyukád amúgy mit dolgozik?
*Kíváncsiskodik tovább, aztán elmerengve maga elé húzza a koktélját, amiben alig van. Iszik is belőle. Közben észreveszi, hogy kicsit felcsúszott a koktélruha a lábán, így többet mutat a kelleténél, de nem foglalkozik vele. Galen láthatja, hogy miért, azt ő maga sem tudja, más meg jelenleg amúgy sem foglalkozik vele. Igazít egy kicsit a szőke tincsein, miközben Galen szemeit fürkészi kíváncsiskodva.*
|
- Nem vagyok oda értük, de nem is utálom őket, meg általában ők is igy viszonyulnak hozzám, mert nem tudnak felbosszantani. Szerintem nincs velük annyi baj, mármint van köztük olyan, aki mindent másképp csiná,l, mint kellene, de ettől még gyerek és ha ő nem jönne, felnőttekből is kevesebb lenne szerintem. A hirnévvel kapcsolatban pedig szerintem nincs igazad, mert abszolut nem rontja, inkább tesz érte, mert tudjják az emberek, hogy gyerek-barát hely. *Kifejtette véleményét, és nem bánta meg, vagy nem finomkodott tőlzottan, annak dacára, hogy már fejen koppintották Miruval való ismeretsége miatt, s óva intették a kényesebb témákba merüléstől. Ha nem ért vele egyet, inkább nyelje le, "a Vendég szava szent" alapon hagyja rá bármit mond, álljon az ő pártjára. Ő ennek éppen az ellentétét teszi. A családja emlitését, pontosabban a kérdés modorát enyhe sértettséggel emésztgeti, különösen érzékeny a családját érintő kérdésekre.*
- Az édesanyám nagyon szereti a gyerekeket, oda van értük, az apám gyerekorvos, szóval elviseli a nyüzsgést. Én meg bele születtem egy ilyen élethelyzetbe, és szerintem nem si tudom, hogyan élnék nélkülük, ha másképp hozta volna a sors.
|
*Az túlzás, hogy őrzik. Ha őriznék, akkor lépten nyomon vele lenne valaki, aki nem hagyja magára. Na, az lenne az őrzés, de Miru azt nem bírná elviselni. Igaz, a folytonos ellenőrizgetés is idegesíti, de ha valakinek, hát az apjának nem mer ellent mondani. Az anyjával még csak-csak felesel, ha arról van szó, de sínylette már meg párszor a dolgot. Mondjuk úgy, hogy az anyja nem tűri lánya viselkedését. Igen, ő sem. Tehát, a fiú mellett ül megint és azon gondolkozik, mit mondjon. Ő is észrevette magán a 180 fokos fordulatot a délután után. A kérdésre sietve felnéz, majd szusszan. Szemforgatva néz félre.*
- Nem is tudom. A medencéknél azok a kölykök kiborítóak. Jobb lenne, ha ők el lennének tiltva erről a helyről. Sokkal barátságosabb lenne. Plusz, szerintem rontják Limoncello hírnevét. Persze, ez csak az én véleményem
*Pillant vissza Galenre egy félmosollyal, majd kortyol a koktéljából.*
- De gondolom, te odavagy azokért a törpékért... nem? Amúgy. Említetted, hogy sok testvéred van... anyukádék nem bírtak megállni egynél?
*Vigyorogva felkönyököl az asztalra és a fiút kezdi fürkészni. Igazából, Galen családja a szemében kicsit fura... első hallomásra például olyanok, mint a nyulak. Mármint, ami a szaporodást illeti. Nem bántásként, ezért nem is mondja ki, csak max burkoltan. De kicsit furcsa. Na meg arra lenne kíváncsi, a szülei hogy tartanak/tartottak el ennyi gyereket egyszerre, ha nem gazdagok.*
|
~ Milyen szigoróan őrzik. Nem is csodálom, hogy hét lakat alatt tartják, van, miért félteni. Vajon a szülei tudják, hogy velem lóg? Valószinűleg nem, mert tuti nem engendnék. A személyzet egyik tagja a kislányukkal...~ *Leginkább filmekből meritett elképzelései vannak arról, hogyan jönnek ki a gazdagok a kevésbé tehetősekkel, és ezek talán elég rossz példák, de biztosan van benne igazság, ezt megtapasztalta már. Ezért nem is csoda, ha jelenleg Mr. és Mrs. Tylerről is hasonló a véleménye, biztosan túlzottan féltik a lányukat mindentől, főleg, mivel ha jól informálódott még annó, akkor Miru egyke, de mamár semmiben sem biztos. Ha valaki azzal köszönti reggel, hogy este Mirandával fog iszogatni, nagy eséllyel ott helyben kiröhögi az illetőt.*
- És, hogy tetszik Limoncello? - *kérdezi meg hirtelen, miután rájött, sokáig hallgatott, és ideje lenne megszólalnia.*
|
- Akkor is jobb a Gabe
*Von vállat, a kóstolás elutasítására sóhajt és vállatvon. Hát oké. Felemeli ő is a poharat, majd belekortyol. Neki ízlik. Szereti így keverve az italokat. A fiút fürkészi elgondolkodva, majd inkább beletemetkezik az italába. Nem tudja, miért ilyen kedves most a fiúval. Talán mert Gabe az egyetlen, aki szóbaáll vele. Talált-süllyedt. Talán, ha lenne más, aki például rangja-beli, lehet kapásból itt hagyná a fiút. Persze, voltak őszinte pillanatai eddig, de inkább csak azért lóg a fiúval, hogy legyen valaki vele. Mivel megcsörren a telefonja, így előveszi, majd illedelmesen biccent Gabe felé és feláll, majd alrébb vonulva felveszi. Az apja hívja egyébként, hogy mi van az ő egyetlen lányával és hogy érzi magát azzal az úszómesterrel.*
- Nyugi apa, jól elvagyunk. Nem kell aggódni. Igen, majd hívlak, ha visszaértem. Oké. Szeretlek. Szia, apu
*Lerakja, majd egy széles mosollyal visszatotyog a fiúhoz, hogy ismét leüljön mellé.*
|
*Ő is észreveszi a változást, rögtön eszébe is jut két féle magyarázat: elsőként arra tippelne, hogy a lány már járt ma itt a bárban, és végigpróbált pár koktélt igy a "nagy" találkozó előtt, avagy a második lehetőség, hogy bevett egy dilibogyót, és attól dobódott fel, minden esetre tetszik neki, ez az új Miru, aki mosolyog, és kedvesen is beszél. Határozottan jobban bejön neki, a korábban megismertnél.*
- Csak a családom szólit igy, jobban szeretem a rendes nevem használni mások előtt, a Gabe gyerekkoromban ragadt rám, azóta meg, hát felnőttem.
*Saját magának whiskeyt rendelt, valamiért nagyon bejött neki az ize, előtte leginkább a vodkával állt hasonló szinten, de sosem tartozott a nagy iszákosok közé.*
- Köszönöm, innen is pontosan látom, nagyon nem az én izlésvilágom. De ha neked izlik, akkor egészségedre! *Mosolyogva emeli fel a poharát, majd remélhetőleg a lány is hasonlóan cselekedett, s akkor felhajtja nagyjából a felét.*
|
*A szavakra meglepődik, aztán elgondolkozik.*
- Mondhattad volna, hogy akkor ne idejöjjünk... nekem más is megfelelt volna
*Dünnyögi, majd a pultos nőre pislog, aki jól elvan Gabe-el. Gabe? Elmosolyodik a becenév hallatán és a fiú felé fordul. Egy ideig rágcsálja a becenevet, majd sietve a pultosra pillant és rendel valami extrán finom koktélt. Ezután fordul vissza a fiú felé.*
- Gabe. Miért nem engeded, hogy így hívjanak? Sokkal aranyosabb, mint a Galen... szerintem
*Mosolyog szélesen. Az italt ki is hozzák nekik, így maga elé húzza és belekortyol.*
- Isteni lett... nem kóstolod meg?
*A fiú elé tolja készségesen. Továbbra is mosolyog. Mintha kicserélték volna délután óta.*
|
*Nem birja megállni, hogy ne nézzen végig Mirun, persze mindezt teljes diszkrécióban, szinte észrevehetetlenül.*
- Engem itt, koktél szempontból, nem szeretnek túlzottan. Nem vagyok oda a kevert italokért. *Ismét egy őszinte vallomás, ma már elég sok ilyet sikerült neki, lassan lehet, ideje lenne leállnia, vagy mégsem... Minden esetre, szavait hallotta a koktélbár női pultosa, aki most mosolyogva fúzte hozzá:*
- De, már lassan kineveljük belőle, nem igaz Gabe? *Galen vigyorogva csóválta meg a fejét. Már számtalanszor elmondta, ezt a becenevet csak az anyja és a húga használja, mástól nem is igazán tűri el, mert ez családi szokás.* - Szóval mit hozhatok?
*Megvárja, amig Miru rendel, aztán ő is szólásra nyitja a száját, de a pultoslány beelőzi, mondván "a Szokásosat, tudom.", és már el is tűnik megalkotni, amit kérnek.*
|
*A kérdésre nyitja a száját, az irónikus megnyilvánulásra szusszan egyet.*
- Sajnálom... nem volt szándékos
*Vagyis részben igen, de egy stílusos 10 percet akart késni a stílustalan majdnem háromnegyed óra helyett. Az őszinte megnyilvánulásra azért halványan elmosolyodik.*
- Miért ne jöttem volna el? Elvégre meghívsz egy italra
*Leül mellé egy székre, aztán az ölébe húzza a kicsi táskáját.*
- Te mit szoktál itt inni?
*Fordul őszinte érdeklődéssel a fiú felé, majd lopva végigméri az öltözékét egy mosollyal. Igen, ilyesmi öltözék éppen megfelelő. Még a ruháik színe is összepasszol. Fehér és kék. Egyszerűen tökéletes. Mereng egy kicsit, aztán mély levegőt vesz.*
|
*Kiszúrja Mirut, nagyjából abbap a pillanatban észreveszi, ahogy a lány megjelenik a bár bejáraánál, de nem megy oda hozzá, sőt csak a szem sarkából figyeli, mig odaér hozzá.*
- Tényleg késtél? Fel se tűnt az elmúlt negyvenöt perc, mi az nekem? - Irónia érződik a hangjából, de nincs megbántva, sőt, mosolyog, vagyis jó kedve van. Már abban kételkedett, hogy Miru egyáltalán eljön, főleg úgy tiz perccel nyolc után, ám rövidesen azután eldöntötte, ha egyedül is tölti az estét, akkor sem fog búslakodni.* - Örülök, hogy eljöttél.
*Őszinte megnyilvánulás ez, mint általában minden tőle származó mondat, kivéve ha valamit nagyon el kell titkolni, de szerencsére ilyen még nem fordult elő kettejük rövid ideje tartó ismeretsége során. Egyenlőre...*
|
*Ő meg úgy döntött, stílusosan megpróbál késni. Ebből az lett, hogy még beült egy forróvízzel teli kádba és kicsit megfeledkezett a megbeszélt találkáról. Nyolc után olyan 10 perccel száll ki a kádból és eszmél fel.*
~Elfelejtettem Galent!~
*Kicsit ledermed, de aztán nekiáll öltözködni. Először előszedi, mit fog felvenni. Egy fehér koktélruhát készít ki, aztán törölközővel a fején lép vissza a fürdőszobába. Igazából, nem aggódik amiatt, hogy elkésett. Sőt. Már 20 perce ott kellene lennie. Gyorsan megszárítja a haját, aztán kivasalja. Ezután megy csak el felöltözni, az elég hamar megvan. Előszed egy hozzáillő topánkát és még visszamegy a fürdőbe. A smink, az egy nagyon fontos dolog, szóval feldob valami vagány sminket az arcára: alapozó, szempillaspirál, szemhéjfesték, rúzs, minden, ami csak kell. Ezután magához vesz egy csini kistáskát és csak azután indul útnak.
Kb. fél 9 után érkezik meg a bárba. Körbe is néz, aztán kiszúrja Galent a pultnál.*
~Remélem, nem fogja leharapni a fejem, amiért késtem. Tényleg megfeledkeztem róla...~
*Na meg, délután még az apjával is kellett egy sort bájcsevegnie, elmesélte, milyen szerencsétlenség történt vele a medencénél és beszámolt Galen kilétéről is. Szóval, odalépked Galenhez.*
- Szia! Megjöttem. Kicsit késtem.
*Áll meg mellette egy életvidám mosollyal. Hogy ő? Bocsánatot kérni a késésért? Dehogy...*
|
*Ő érkezik elsőnek a bárhoz, nem sok ideje volt összeszednie magát, mert kicsit túlórázott, de villám sebességgel intézte el a dolgait, és most itt van, a lehető legjobbat hozta ki magából, és várakozó álláspontra kapcsolt a bár pultjánál álldogálva. Öltözékét tekintve sokat bajlódott, mire összeszedett egy nagyjából helytálló ruházatot, ami egy kék ingből áll, felső gombjai stilusosan kigombolva, némi betekintést adva izmoktól duzzadó felsőtestére, amiket az úszásnak köszönhet többek között. Alulra egy sima fehér nadrágot vett, és mivel a strandpapucs nem éppen erre az alkalomra való, igy azt otthon hagyta, de nem járt sokkal jobban, mivel a szandálját meg kifejezetten utálta, viszont legalább az összképen nem rontott vele, egész türhetően festett.
Mosolyogva cseverészik a pult mögött állókkal, néha egy lánnyal, néha a sráccal, amelyik éppen a közelében van. Azért két hónap alatt a személyzet nagy részét ismeri már.*
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés