[31-12] [11-1]
Az ebéd egészen kellemes hangulatban telt, anya feltett még pár kérdést Holly-nak a ruháiról, majd mikor kielégítetették a válaszoke, majd felváltva társalgott velem és a barátnőmmel. Mikor végeztünk az ebéddel, anya hozzám fordult.
- Valószínűleg holnap reggel utazom vissza. Még reggelizz velem, aztán 11-kor indul a gépem. Itt még belefér egy gyors reggeli 8-kor. Holly, ha gondolod csatlakozz hozzánk.
Láttam anyán hogy kissé megerőlteti magát, hogy ezt az ajánlást feltegye és hozzá egy vékonyka mosolyt ejtett meg.
- Oké. Itt leszek. - mosolyogtam.
- Jól van, akkor megyek még napozok meg úszok egyet, aztán elkezedek összepakolni.
- Szia.
Mikor anya távozott, barátnőmhöz fordultam.
- Ugye, nemn volt olyan rossz?
Moosolyogtam.
|
 -Ugyan...-hárítottam egy mosollyal Jason dícséretét.
-Semmi gond.-reagáltam le kedvesen a másik hozzám intézett mondatot. Tétován pillantotam szét az ebédlőben, majd ismét Jasonre tévedt tekintetem, elkapván azt a pillanatot mikor ő anyjára nézett.
Meglepett a félt hang hozzám intézett néhány szava. Hát mégis engedne?
A férfi jelzései pedig egyenesen mulattattak. Talán még meglepetéseket is okozhatok Jasonnek és édesanyjának egyaránt.
-Igen-bólintottam, noha nem egy ilyen darabról beszéltünk.Nem is értettem, egy ilyen finom, stílusos ruhákban -és a divatvilágban is biztosan- járó hölgy hogy is bakizhat ekkorát. Bár lehet ha közelebbről vizslatná rájönne hogy ez bizony nem a híres Saint-Laurent kollekciók egyik darabja. Ezért is nem volt túl jó ötlet füllenteni.
A következő kérdése már kicsit elgondolkodtatott. Én inkább a tavaszi kollekcióba soroltam vola, hiszen az idei nyár-s hozzátenném már a tavasz is- inkább az aranycsillogásának adott teret.
- Még a tavaszi.-volt kissé bizonytalan válaszom, de Jasonben bízva erőt vettem magamon,magabiztosságot erőltettem,s egy halvány mosoly húzódott a számra.
Nem voltam biztos benne, hogy jó irányban haladunk, de legalább már hozzám szólt. Ha Jasonnek ezzel boldogságot okozok, mindenkinek füllentek akár ilyen nagyot is, hiszen ha egész őszinte akarok lenni a tavalyi kollekciókba tudtam volna nyugodt szívvel sorolni a táskámat.
~Ezek a szerencsétlen kiegészítők...Állandóan csak a baj van velük~ sóhajtottam alig láthatóan.
Ismét Jason édesanyjára pillantottam és kissé végigmértem. Tudtam egyet s mást a divatról, de lehetőségem nem mindig volt megmutatni. De a stílus gyakorlása és taulása legalább ingyen volt.
Ami a nőt illeti valahogy így szerettem volna kinézni ilyen idősen. Egy gyerek és minden egyéb után.Fantasztikusan tartotta magát, bár csak kisakkozva de talán az 5. X-en már túllépve alig nézett ki negyven felettinek..Még annyinak sem.
A pincér hamarosan megérkezett. nem szívesen néztem a kiszolgálónk szemébe hisz ha nem is nagyon, de ismertem. Itt a vendégeknek kialakított részlegben valószínűleg furcsa lett volna látnia. Kénytelen voltam ugyebár rendelni, s arcán láttam is a meglepettséget. Ez kissé aggasztott.
Annyira jól ment minden. Jasonnel alig odafigyelve szépen elsumákotuk a dolgainakt, nem jutott el az illetéktelenek fülébe, de most elpártolt mellőlünk a szerencse.
|
- Csinos vagy. - mosolyogtam. - Nem rendeltem neked italt, nem tudtam, mit szeretnél, de mindjárt jön a pincér újra.
Mióta Holly visszért először pillantottam anyámra. Anne lopva végigmérte a lány öltözékét és láthatóan tetszett neki amit látott, de nem vallotta volna be. Én azonban egyből kiszúrtam, hogy barátnőm csinos stílusával közelebb került anya szívéhez, mert a nő halványan elmosolyodott.
- Szóval, Holly. Tetszik a táskád. YSL?
Ha tudta Holly, ha nem, melyik az a méregdrága márka, amit anya említett jeleztem neki, hogy csak bólogasson.
- Jó. Tavaszi kollekció? Vagy már nyári?
Tudtam, hogy anyát levette a lábáról. Anne hiába volt már bőven 50 fölött, ugyanúgy megőrízte karcsú alakját, és még mindig kiváló érzéke volt a divathoz, emelett ő maga is adott megjelenésére és értékelte, ha valaki ugyanígy tett. Elmosolyodtam azon, hogy édesanyám milyen elbűvölő és mézes-mázos lett pár pillanat alatt annak ellenére hogy korábban látni se akarta a szőke lányt.
|
 *Egy ideig kíváncsian fürkészi, mit vesz elő a lány, de hamar megtudja. Odatartja a lánynak a kezét, majd elmosolyodik, ahogy a tenyeréhez ér a tollnak a hegye. Csikis, de próbál nem felnevetni. Aztán megnézi, mit írt rá Sophie, de hamar kap magyarázatot is.*
- Ohh, oké. Majd hívlak. De egyébként a telefonomba is bele tudtam volna írni
*Mosolyog a lányra, a szavaira azért biccent.*
- Rendben. Holnap találkozunk, minden bizonnyal. Szia, Sophie
*Nézi, ahogy a lány tétovázik, de végül elmegy, szóval neki sincs oka maradni. Még körbenéz, iszik még egy pohár vizet, majd elindul az útjára. Még van egy kis dolga itt-ott.*
// Andy is kiszáll. Én is köszi, majd játszunk még, ha úgy adódik :) //
|
 *AZ alsó ajkába harapva hallgatja végig Andyt, majd vigyorogva bólint. Feláll és a zsebét kezdi tapogatni, amíg meg nem találja az a bizonyos picitollát, amit mindig magánál hord. Gyengéden megfogja a srác bal csuklóját, kicsit közeleb húzza magához, majd a bal tenyerére ráfirkantja a számát.*
- Tessék. És akkor, majd hívj fel - * mosolyog, majd sóhajt*- Nekem is még sok dolgom van. Majd, akkor holnap megkereslek, ha meg nem találkozunk, akkor hívj. És... ömm...jó kis nap volt. Köszi -* mosolyog, még mindig, majd alig láthatóan elpirul.*- Szóval, én akkor, most megyek.-* mutogat a kijárat felé, viszont nem mozdul, majd végül mégis lassan arra megindul, amerre mutogatott. Még visszamosolyog Andyre, majd elmegy.*
// Sophie el, köszi a játékot, majd még folytatjuk a Koktélbárban, valamikor. ;) (remélhetőleg)//
|
*A válaszra kiszélesedik a mosolya. Tényleg aranyosnak, elragadónak találja a lányt, de leginkább a stílusát. Jó jó, persze, külsőleg se semmi, de Andy mindig a belső értékeket tartotta szem előtt, ez most sincs másképp. A lányt fürkészi, aztán feleszmél, de rájön, hogy nem tud újat mondani neki, így inkább gondolkodni kezd. Pár perc némaság után szólal csak meg.*
- Elérhetem a... számod? Csak, hogy holnap, ha elkerülnénk egymást, fel tudjalak hívni. Meg hát, lassan ideje lenne elbúcsúznom mára. Még ezer dolgom van és az idő egyre csak fogy
*Mosolyog kedvesen, miközben a lány szemébe néz, aztán kortyol még a vizéből. Nem sokat volt egyébként az ebédlőben, mármint, ami az étkezéseket illeti. Személyzet lévén akkor eszik, amikor ideje van rá és, ha őszinte akar lenni, akkor időből neki alig van. Néha betér a konyhába és onnan lop egy szendvicset, hogy kibírja egész nap. Nem panaszkodik érte, elviseli, meg hát, ezt az utat választotta. Néha a koktélbárba is hoznak neki enni, ha látják rajta, hogy össze akar esni.*
|
*Csöndben elmereng, majd Andy hangjára felkapja a fejét, és abbahagyja a dobolást.*
- Ígéret szépszó, ha betartják, úgy jó! -* kántálja mosolyogva az ismert szöveget, miközben bólint.*- Persze. Majd ott fecsegek neked, kivéve, ha éppen nem rendelést kapsz-* vigyorog, majd sóhajt. Sajnálja, hogy így, és hogy már véget ér a nap. Igen... nagyon sajnálja ezt a szuper napot... bármennyire is meleg volt...*
|
*A lány tekintetét látva még szélesebben mosolyog, aztán inkább a poharát kezdi nézni. Gondolkozik. Igazából a holnapi napját összegzi, hogy mikor kéne felkelnie, hogy kibírja a napot. Azaz, mennyit kellene aludnia. Lassan, de csak lassan mennie kéne, hogy elintézzen még pár dolgot, mielőtt a szállására megy. Egy sóhajjal Sophiera pillant.*
- Holnap is összefutunk? Ígérted, hogy a bárnál leszel egész nap, hogy ne legyek magányos
*Mosolyodik el és felé is fordul, majdnem teljesen.*
|
- Lehet... -*vonja meg a vállát. Pár pillanatig elmereng, majd Andyre pillant, aki szintén őt nézi. Ahogy találkozik e tekintetük, Sophie pár pillanatig elmélyül a srác tekintetében, majd elmosolyodik, és az asztallapot kezdi bámulni.* ~ Mi a franc ütött belém? hah... legszívesebben helyben pofoncsapnám magam, vagy az asztalba verném a fejem... de akkor még hülyének is nézne... mintha már nem lennék már eléggé az.... Váá... igazi lúzer vagyok... ~ * futnak át a gondolatok a fején, az az alsó ajkáb aharpva, hátradől a széken, és az ujjaival halkan dobolni kezd az asztalon.*
|
*Ő is leül a lány mellé, aztán maga elé húz ő is egy poharat. Vacilál a víz és a limonádé között, végül a vizes kancsónál dönt. Miután a lány töltött magának, elveszi és magának is tölt. Belekortyol. A lány szavaira rápillant.*
- Heh, ezen még sose gondolkodtam. Gondolom az ő szervezetük teljesen más, mint a miénk...
*Mereng el, majd lerakja a poharat és ismét tölt magának. Eléggé kiszáradt, na. A lányt kezdi fürkészni.*
|
*A torkát masszírozva lép be, Andyvel. Lehuppan az egyik székre, és ha a közelében van víz, és pohár, tölt magának, és iszik, ha nem, akkor elkéri mindezt, és iszik. Mélyet sóhajt*
- Váá... sokkal jobb -* kényelmesen elhelyezkedik a széken. Az asztalra könyököl, az ujjait összefonja, és rárakja az állát. *- Nem bírom elképzelni, hogy a gyíkok, a kígyók, meg a madarak, hogy bírják ezt a kinti meleget... -* újabb sóhaj hagyja el a mellkasát.*
|
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés