[13-1]
A csók után elengedett és lemászott az ágyról. Bevallom őszintén, nem tetszett és átvágva éreztem magam... ezt szavai alá is támasztották. Hitetlenkedve néztem, ahogy a lány alrébb lépked, majd a pólóm a fejemen landolt, amit azonnal le is húztam onnan és megmarkoltam.
- Te most... - félrenzétem egy sóhajjal. Oké, a saját csapdámba estem. Illetve, a saját fegyerem lett ellenem fordítva. A szavait már figyelmen kívül hagytam, inkább legyintettem és vártam, hogy elmenjen. Kissé magathetetlen voltam. Hangosan kezdtem gondolkozni.
- Ez a csaj rosszabb, mint én... így itt hagyni... ha még ellenkezett volna, azt mondom, rendben van. De hagyta magát. Végig. Sőt... és... fúúúú.... ez nem jó. Nagyon nem. - morogtam, majd eldőltem az ágyon és a pólót a fejem alá gyűrtem. Nem volt kedvem visszavenni. Még elnéztem azért az ajtó felé, hátha Evie meggondolta magát, de ha nem állt már ott, akkor az oldalamra fordultam és próbáltam kicsit pihenni, aludni. De a gondolatok folyamatosan cikáztak a fejemben és így elég nehéz volt.
// Zárás, hacsak Evie nem jön vissza Kevhez //
|
A vad csók után már nem csókoltam vissza, hanem elengedtem és lemásztam róla, le az ágyról.
- Hát, igazából most mennem kell. - vigyorogtam. - Mostmár jobban vagyok, addig terveztem maradni, amíg kicsit csökken a rosszul létem. És most mennem kell. De rendkívül élveztem ezt a kis csók partyt, máskor folytathatnánk vagy befejezhetnénk.
Odadobtam neki a pólóját.
- Tudod mit, ne is vedd föl, ha meglátogatsz. Jobban tetszel póló nélkül. Szerintem a medencénél leszek, majd látogass meg.
Azzal az ajtó felé indultam és elfordítottam a zárat, hogy kiléphessek a szobából. Legalább is így terveztem, hogy elhagyom a helyiséget, amennyiben Kevin valamilyen módon nem ösztökél maradásra.
|
A vállharapásra morrantam egyet, de nem mérgesen, hanem "jólesőn". Aztán a nyakamat is kiszívta, amin meglepődtem, de végül is... valahol örültem neki. Ám az arcát látva és a szavait, illetve kérdését hallva sóhajtottam. Végigsimítottam az arcán és mielőtt válaszolhattam volna, újabb csókot kaptam. Ez a lány... tud meglepetéseket okozni. De valahogy túlontúl egyszerűen tűnt ez az egész. Biztos, hogy van valami terve... Gondolkoztam, de nem túl sokáig. Meg akartam végre tudni, hogy hajlandó-e az enyém lenni, avagy sem. És a tervemet szépen keresztbehúzta azzal, hogy én kerültem alulra. Meglepve pillantottam fel rá, de csókot kaptam. Viszonoztam természetesen, két kézbe véve az arcát, aztán elszakadtam ajkaitól.
- Mire készülsz, te kis ördög? - vigyorogtam. Ezúttal én kezdeményeztem a csókot, ami sokkal vadabbra sikeredett, mint eddig. Mondjuk úgy, hormonjaim beindultak...
|
|
- Ja, bocs. - vontam fel az egyik szemöldökömet. Magamban vigyorogtam, mikor levetette a pólóját. Mikor végigsimította az ajkaimat az ajkaimmal elvigyordtam, majd gyengéden a vállába haraptam. Nem mindenki szerette, ha ezt csinálom, kiváncsi voltam ő hogy reagálja le a dolgot. Míg megcsókolta a nyakamat én kiszívtam az övét. Hirtelen abba hagyta a csókok özönét és megcsókolta a homlokomat. Felvontam az egyik szemöldökömet.
- Öhm, ez mi volt? Inkább hagyjuk az érzelgős részt, nem szeretem.
Húztam el a számat, majd ismét megcsókoltam, hosszan, csak hogy betapasszam a száját, nehogy reagáljon valamit. A hátára fordítottam Kevint és így én kerültem felülre, majd megcsókoltam ismét.
|
- Nem számít, hogy Elite hölgy vagy-e, avagy sem... - mondtam még a csók előtt. Meglepve tapasztaltam, hogy viszonozza. Mohóbb volt, mint én. Aztán megéreztem a kezét a pólóm alatt, amin ismét meglepődtem. Most vagy belement a játékomba, vagy...? Vagy belement a játékomba. Végül is, más út nincs. Elszakadtam az ajkaitól, majd levettem a pólóm és félre is dobtam az ágyra. Azért nem akartam, hogy a földre kerüljön és összekoszolódjon. Ismét Evie ajkaihoz hajoltam, de ezúttal nem csókoltam meg, csak ajkaimmal végigsimítottam az ő ajkain. Közben a szemeit fürkésztem, ami jelen esetben elég közel volt hozzám. Viszont nem bántam. Kíváncsi voltam, mit hozok ki ebből a nőszemélyből. Kezemmel óvatosan végigsimítottam a mellkasán, majd a mellein. Közben a nyakához hajoltam és lágyan belecsókoltam. Hallani akartam a sóhajait, a hangját, bár utóbbi valószínűleg még nem fog érkezni. De aztán ki tudja... én nem siettem, végül is az ajtót magunkra zártam, így senki nem tudott bejönni. Na meg persze a kulcs is a zárban díszelgett, így odakintről még a takarító sem tudott volna bejönni. Ha akart volna... de nem akart. Szabad kezemmel végigsimítottam a lány karján is, majd felemeltem a fejem és a homlokára nyomtam egy puszit. Csak úgy... hogy érezze a törődésem.
|
- Imádni? Ahh, nem hiszem hogy menni fog. - húztam el vigyorogva a számat. Mikor a srác az ágyra rántott, majd felém kerekedett hamiskásan elmosolyodtam. A fiú arca igazán gyorsan közeledett, határozottá tette a szándékát, amire már az első pillanatoktól számítani lehetett. Mutató ujjamat a szájára tapasztottam. - Hát így kell bánni egy Elite hölggyel? - vigyorogtam majd elvettem az ujjamat és hagytam hogy megcsókoljon. Éreztem, hogy igyekszik minden erejét beleadni ebbe a csókba, ám nem meglepő módon nagyon mohó volt. Hagytam neki, hagy higgye azt az ujjai köré csavart, így visszacsókoltam, olyan hevesen, ahogy ő is tette. Tudtam, hogy ezt akarja, hogy beadjam a derekam, hogy belemenjek az ő kis játékába, így hát ezt is tettem, de nem teljesen úgy, ahogy valószínűleg ő is akarta. A kezemmel a hátán játszottam és becsúsztattam a kezemet a pólója alá, ezzel noszogatva, hogy vegye le. Ámbár én nem terveztem megszabadulni a ruháimtól, és ebben egészen biztos voltam. Legalább is ma nem, most nem.
|
Hallgattam Evelint. Ahogy közelebb hajolt, megmoccant bennem valami. Talán a vágy? Jah, a férfias ösztönök. A parfümöm nevét szépen kitalálta, amin meglepődtem.
- Imádod? Örülök. Akkor engem is imádhatnál - tettem hozzá csendesebben, ám nem engedtem, hogy felálljon. Elkaptam a csuklóját, majd visszarántottam, magam mellé, az ágyra. Ha nem erőszakoskodott, akkor fölé is kerekedtem és úgy pillantottam le rá. Vigyorogva, természetesen.
- Nem kell unatkoznod... itt vagyok neked én. - lehajoltam hozzá és megkíséreltem egy csókot, ami, bár érzelemmentes volt, mégis jó érzéssel töltött el. Igaz, csak akkor, ha nem lökött el magától... faltam az ajkait és a nyelvem az ő nyelvével játszott. Vagyis így terveztem.
Szerettem a lányokkal játszani, bár nem ez volt a legkedvesebb játékom. Sokkal inkább bosszantani szerettem a körülöttem élőket, bár Evie jelen pillanatban más volt. Talán azért, mert ő is olyan fajta, mint én? Úgy értem, elite rangú, gazdag... talán kedvem sem volt ujjat húzni vele. Bár ennek ellenére mégis megtettem. Igazság szerint vártam egy pofont, vagy egy sikítást, miszerint "engedj el, te szemét", tehát kíváncsi voltam.
|
|
- Át, a zuhanyzást lehet hogy kihagynám, kedves. - nyomtam meg az utolsó szót mosolyogva, mielőtt 20 percre eltűntem a fürdőszobában. Látszólag Kevint nem zavarta, hogy megváratatom. Mikor kiléptem a fürdőből ugyanúgy feküdt az ágyon, mielőtt távoztam. - Van-e tervem? Ötletem az van, tervem nincs. - mosolyogtam, majd odasétáltam a fiúhoz és leültem mellé az ágyra. Közel hajoltam hozzá, mire megcsapott a parfümje. - Hugo Boss? Imádom. - vigyorogtam. Pár percig alig 10 centire volt az arcunk, közben hamiskásan vigyorogtam és még közelebb hajoltam hozzá. Végül azonban ismét felálltam. - Unatkozom. - az ablakhoz sétáltam.
|
 Összehúztam a szemeim. Kezdtem sejteni, hogy ez a lány talán hozzám hasonló lehet. Már ha játékról van szó. Mivel odamászott hozzám, így ránéztem. Ahogy hozzám ért, elvigyorodtam, a kérdésére pedig nyitottam is a szám.
- Talán... - próbáltam sejtelmes lenni, mire ő lemászott az ágyról. Felültem és utánanéztem.
- Csak nyugodtan. Akár le is zuhanyozhatsz, kedves - tettem hozzá egy vigyorral, majd visszadőltem az ágyra. A plafont fürkészve felhúztam az egyik lábam és elgondolkodtam. Valószínűleg Evie nem megy bele semmi olyasnba, a jelenlegi viselkedését nézve... sóhajtottam, majd elnéztem a fürdőszoba felé. Elég sokáig volt bent, bár az órára nem néztem rá egyszer sem. Meg tudtam saccolni, hogy kb. 20 percig van fent. Ahogy visszaért, felültem.
- Nos, neked van valamiféle terved? Vagy szaladsz vissza a saját lakosztályodba, a biztonságos menedékbe? - húztam vigyorra ismét a szám, majd törökülésbe ültem. A térdeimen kezdtem dobolni, miközben a leányzót néztem. A göndör haja igazán tetszett.
|
|
- Ki tudja. Még az is lehet. - hamar felhajtottam a teát, majd odamásztam Kevinhez az ágyon. Tudtam, hogy játszani akar, és azt is tudtam, hogy azt hiszi, nem szabadulok. - Nos, Kevin. - vigyorogtam és végighúztam a kezemet a mellkasán. - Van valami különleges terved mára? - mosolyogtam hamiskásan, majd közelebb húzódtam hozzá. Végül elmsolyodtam és lecsúsztam az ágyról. - Kimegyek, felfrissítem magam. - azzal a fürdőszobába sétáltam és becsuktam az ajtót. Ugyan alig volt rajtam smink, de igyekeztem minél tovább húzni Kevint és vagy 20 percet bent töltöttem. Főleg a kád szélén ülködtem és a telefonomat nyomkodtam.
|
Hallgattam a válaszát, de nem kommentáltam. Mondjuk, abban igaza volt, hogy ez a város, ez a hotel kissé "álmos". Valamivel fel kellett volna rázni. De még én sem jöttem rá, mivel. Talán nem az én feladatom felzárni ezt a helyet, elég nekem a magam baja. A teát elkészítettem, majd a bögrével a lány után indultam. Átnyújtottam neki, a szavaira meglepődtem, de ez nem látszott rajtam. Elgondolkoztam, hümmentettem egyet.
- Hm, és ha nem fog használni, büntetést kapok, vagy mi? Ne viccelj. - sóhajtottam.
Kettőnk közül úgyis te fogsz bűnhődni, Evie... vigyorogtam magamban a saját gondolatomra, majd megráztam a fejem. Majd később. Ha megitta a teát... őt figyeltem, majd egy sóhajjal inkább a saját ágyamhoz ballagtam és leültem rá. El is feküdtem, a tarkómnál összekulcsoltam az ujjaim. Továbbra is Evelinen tartottam a szemem.
|
|
Miután Kevin előreengedett és bement a konyhába, követtem. Míg ő a teát csinálta én felültem a konyhapultra. A ruhám elég hosszú volt, így nem lógott ki semmi, aminek nem kellett volna.
- Mióta vagyok itt? Lassan egy hónapja. Vagy több mint egy hónap, nem tudom már nem igazán számolom a napokat. Az a gond, hogy eddig nem volt sok izgalom itt. Egy álmos kis város már már azt kell gondolnom. Vagy nem is tudom város-e.
Miközben Kevin tovább készítette a teát, én leugrottam a pultról és bementem a lakosztályba. Egész takaros kis lakás volt, kb. teljesen olyan mint az enyém. Mondjuk én már át is alakítottam a saját igényeim szerint aminek a hotel tulajdonosa "nagyon örült" de hát a hiszti az ami nagyon megy, ha valami kell. Miközben végeztem a körbetekintéssel megérkezett Kevin is a teával.
- Ajánlom, hogy használjon. - vigyorogtam.
|
A szavaira már nem reagáltam, csak magamban vigyorogtam. Az arcomról már nem lehetett leolvasni semmit. Úgy éreztem, a markomban tartom a leányzót és ez jó érzéssel töltött el. Nem tinédzser, hát persze. Korilag lehet, de vajon a belső énje is felnőtt már? Nem hiszem. Ezeken agyaltam, mikor végre felértünk a szállásomhoz. Előkerestem a kulcsaimat, miközben rápillantottam. Nem mondtam persze semmit. A kulcs meglett, így kinyitottam az ajtót, majd udvariaskodtam egy sort.
- Parancsolj... - előreengedtem. Miután bement, én is követtem. Az ajtót bezártam, alig észrevehetően a kulcsot is ráfordítottam a zárra. Aztán a külön bejárató konyhámba lépkedtem. Bár nem volt közel sem olyan jól felszerelve, mint otthon, a Morre Villában, de a célnak megfelelt.
- Akkor elkészítem azt a híres-neves teát. - és nekiláttam. Volt minden, ami csak kell. Teafilter, bögre, víz, cukor, citromlé... igen, mint említettem, ebben a teában nem volt semmi különleges. Miközben csináltam, a lányra emeltem a tekintetem.
- És te mióta vagy itt? - kérdeztem hirtelen.
|
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés