[22-3] [2-1]
Mikor Holly sírni kezdett, hangtalanul elsuttogtam egy "Francbát" majd felálltam, belerugtam a fém kukába ami hangosan csörömpölt és behorpant. Tudtam, hogy Hollyt most kicsit se fogom érdekelni, kicsit se fogja meghallgatni amit mondok. Eldobtam a cigit, majd a lábam alatt hangosan ropogott a murva, miközben visszasiettem a szobámba. Lekaptam a felsőmet, és felvettem az alvós pólómat, és megszabadultam a farmeromtól. Tudtam, hogy most nem fogok tudni elaludni, ezért bevettem egy altatót, de azért az ébresztőt beállítottam kilencre, mert a reggeliről nem akartam lecsúszni. Az altató hamar hatott, ezért el is nyomott az álom.
|
 Lesújtva,magam köré font karjaimmal, álltam egy szál pizsomában a padsorok előtt.Jasont fürkésztem aki egyrecsak nem szólt semmit és inkább cigarettájával foglalkozott. Egy idő után az én pillantásom is odébbtévedt, elgondolkodva néztem a z innenn viszonylag jól látható tenger felé.
Végül a férfi szavai ráncigáltak vissza a lehető legroszabb helyre, ide a valóságba.Lassanként már úgy voltam vele, hogy még valami és besokallok... Nem voltam én az ilyenhez hozzászokva. Nem értek az emberek nyelvén, azthiszem.
Tehát tekintetem Jasonre irányítva, hallgattam nyökögését, amiből végül kibogozhattam, hogy valki más szájában töltötte az este gy részét. Valahogy, nem lepett meg, számíthattam rá. De nekem ez már akkor is elég volt.Az ő szájából hallottam, és ez eléggé biztosított afelől, hogy ezek már nem csak rémképek, amik az én fejemben császkálnak... Már ez is valóság.
Nem szóltam semmit,nem tudtam most mit vár tőlem. Pofozkodjak? Hisztizzek? Adjak fejmosást? Ezek mind semmin sem változtatnak, bele kell törődnöm. Nemmellesleg, semmi kedvem mégegyszer megütni valakit, elég volt nekem ez az élmény egyszer is. Így is utáltam magam érte.
Azon gondolkoztam, vajon mi az amire nem emlékszik a férfi? Amikor már annyira ki volt ütve, nem hiszem hogy visszautasított volna egy két felkínálkozó ajánlatot....Mindegy is.
Halk sirdogálásba kezdtem. Nem tudom mért, csak másr sok volt nekem mindez eme szürrealisztikus éjszaka közepén. Valószínűleg akkor, is ilyen reakció lépett volna már fel nálam ha Jason azt közli velem, hogy kilyukadt a kedvenc gumikacsám...
Lassan leültem a padok mögötti kis padkára, és öszehúzva magam folytattam előbbi tevékenységemet. Nem akartam elmenni, azt akartam hogy Jason hagyjon itt.
|
Nem pillantottam a lányra. Továbbra is a földet vizslattam, néha- néha beleszívva a cigerettába ami vészesen fogyott. Végül felemeltem a fejemet és a tenger felé pillantottam miközben a következő szálra gyújtottam. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, de nem tudtam, mit mondhatok ilyen helyzetben, nem tudtam, hogyan mondjam el a létező egyik legszörnyűbb dolgot annak, akit most mindennél jobban szeretek. Hogy osszam meg azzal ezt a szörnyű tettemet, amit az ellen követem el aki eddig mindig mellettem állt.
- Holly... én... - nem mertem továbbra se a szemébe nézni. - Én szörnyű dolgot tettem ma este... - sóhajtottam. - Tudod ma... én... - kétségbeesetten kerestem a szavakat. - Én... megcsókoltam egy másik lányt... - úgy nyökögtem, hogy azt rossz volt hallgatni. - Kérlek ne haragudj rám... - félve pillantottam rá és vártam egy újabb pofont, vagy egy földbe döngölő monológot. - Nem hiszem, hogy ez változtat és javít a helyzeten, de szeretlek. És részeg voltam. Nem jelentett semmit és alig tartott 10 másodpercig, semmit sem jelentett tényleg. - súgtam halkan.
|
 A helyzet egyre rosszabbodott, de mikor már ténylegesen elvesztettem a fejem Jason elengedett. Abbahagyta.Hevesen verő szívem alig bírt csendben maradni. Csapzottan ültem fel az ágyról és figyeltem a férfi kétségbeesett mindenségét. Szememet megtörölv, s pizsomámat részben rendberakva indultam utáne. Már semmit sem értettem és egyre rosszabb lett a dolog. Jasonnel együtt én is csúszni kezdtem...
Követtem őt le a padokig.
-Jason.-szóltam hozzá fájdalmasan. nem nagyon tudtam mit mondani, csak reméltem hogy szavak nlkül is ért.Már nem éreztem vele olyan jól magam máskor. Kicsit sírósabb hangulatba keveredtem eléggé össze is zavarodtam. nem értettem mit keresek én iss hajnalban szerencsétlenül kócosan állva egy pad előtt.
|
Holly pánik szerű viselkedés helyre rázott. Megtorpantam és felálltam az ágyról. A barátnőmre pillantottam, majd kezemet a szám elé tapasztottam. Ijedten pillantottam körbe.
- Én... én nem.. én... bocsánat... - azzal feltéptem a szoba ajtaját és kiviharzottam a helyiségből. Meg sem álltam az udvarig, ahol ledobtam magamat egy padra és elővettem a zsebemből a doboz cigit. Kivettem egy szálat és elgondolkodva forgatattam az ujjaim között a nikotin rudat, majd kitapogattam a zsebemből az öngyújtót és rágyújtottam. Előredőltem és az asztaltot bámultam miközben a cigerettát szívtam. Sietős lépteket hallottam az alkalmazott szálló folyosó felől, de mivel számíthattam rá, hogy Holly az, nem pillantottam fel. Nem tudtam, hogy fogok a szemébe nézni az után, amit tettem.
|
-Elengednél, kérlek?!-pirítottam kicsit rá.Láttam hogy nem igazán hatok rá jelen állapotába.
-Jason, ne légy ilyen erőszakos, nem szeretném!-mondtam meg kerek perec a tényállást, de a következő pillanatokban már vízszintes helyzetben találtam magam.
-Kérlek!-próbálkoztam elhajolni előle. Kicsit már kezdtem pánikba esni mert semmi, mintha meg sem hallotta volna a dolgaimat.
Még bíztatóbb volt ahogyan leszorított és ahogyan beszélt hozzám.
|
- Kár érte. - mosolyogtam, majd megcsókoltam a nyakát. Éreztem, hogy próbál ellenkezni, de jelen helyzetembe ez nem hatott meg. Kezem újra felcsúszott a pólója alá, és ledöntöttem az ágyra, enyhén leszorítva, nem engedtem, hogy ellenkezzen, vagy bármit is tudjon csinálni. Ilyen állapotban nem voltam teljesen ura önmagamnak, se a helyzeteknek, és ha volt is bennem valami kis tolerancia vagy visszafogottság, az is feloldotott az alkoholban. Éreztem, hogy Holly egyre hevesebben próbál nekem ellenállni, de erre én csak még erősebben szorítottam az ágyhoz.
- Sajnálom, ha nem tetszik a műsör, csak ezt tudtam ajánlani. - vigyorogtam két csók között.
|
-Rendben Jason, megértelek, tudom hogy mire megy ki a játék, de mindezt most nem lehet.-mondtam miközbe erőszakosan igyekezett leteperni. Magamon is elcsodálkoztam, amiért még mindig nem kaptam fel a vizet. Egy darabig hagytam, hátha akad egy menekülésre alkalmas pillanat, de végül mutattam már némi ellenállást is.
Végülis minden szempontból érthető volt, amit tesz, de akkor sem volt kedvem ilyenekhez. Be kell hogy valljuk nem sokszor voltunk együtt... De azt is, hogy mindez nem csak az én hibám, mióta Jason rendszeresen a béka feneke alatt köt ki esténként, elég gyakran megesik hogy nem én járok a fejében.
|
- Miről beszélsz? Egyikünknek sem lett semmi baja. - céloztam arra a bulira, ahova együtt mentünk, de külön távoztunk. Mikor Holly villámgyorsan megfordult majd kibújt ölelésem alól, elvigyorodtam.
- De még szép hogy itt maradok. - vigyorogtam, majd ismét hozzá sétáltam, határozottabban öleltem magamhoz, kicsit talán túl erősen is, és mostmár sokkal erőszakosabban csókoltam meg újra és újra és lassan az ágy felé hátráltattam.
|
Végülis kuncogva hallgattam Jason előadását.
-Begyepesedett?-vigyorogtam. Bár ő ezt nem láthatta mert akkor már hátat fordítottam neki.
-Tudod egyelőre hanyagolnám az ilyen bulikat, az előző sem végződött túl fényesen.-emlegettem fel az előző estét. Pár másodperccel később már karjai a pizsomám alatt kutakodtak.
-Azt hiszem most egyik sem lenne túl jó ötlet.- fordultam villámgyorsan szembe vele.- De csak hogy lásd, nem vagyok begyepesedett, holnap csinálhatnánk valamit.-próbáltam menteni helyzetet. Kibújtam karjai alatt, úgy fordultam ismét hozzá.
-Megágyazok neked, itt maradsz..ugye?-pillantottam felé.-Nem szerettem volna ilyen állapotban nyiltan ellenkezni vele, de reméltem hogy kicsit tudom majd ezzel a viselkedéssel egyengetni...
|
- Ugyan, szivem, ha nem engedsz be, ki szórakoztatott volna? - vigyorogtam. Miután visszanyertem az egyenessúlyomat éreztem, hogy Holly lefejti magáról a karjaimat. - Mi az hogy nem vagyok magamnál? - kaptam fel a vizet. - Ilyenkor érzem magamat a lehető legjobban. - mikor Holly székkel kínált, megráztam a fejemet. - Semmi kedvem leülni, pörgök. Gyere, menjünk el bulizni. Annyira begyepesedett vagy, mikor mozdultál ki utoljára? - követtem Holly-t a konyhába, majd hátulról átöleltem. - Csini pizsi. - vigyorogtam. - Vagy maradhatnánk itthon egy kis mókára. - Kezemen a pizsoma felsője alá csúszott.
|
Még a kulcsokkal szenvedtem hallottam hogy mások is nehezményezik Jason éjszakai kiruccanásait.
-Megfordult a fejemben.-daráltam kicsit mérges hangon, de alig volt időm feleszmélni, vagy bármit is tenni. Jason automatikusan működött, úgy csinált mintha én hívtam volna meg valami nyugodt kis délutáni teázásra.
S bár a csókot tűrtem, de végül kicsit elynomtam magamtól.
-Kérlek ne csinál......-megint belém folytotta a szót de nem olyan kellemesen mint a legelső alkalmakkor. majdnem eltanyáltunk rögtön az előszoba résznél, hisz Jason azt se tudta merre van arccal előre.
-Nekem is nagyon hiányoztál, de lássuk be nem a legjobbkor tudattad ezt.-sóhajtottam és lefejtettem karjait derakamról, remélve így megóvom mindkettőnket a nagyobb földölelgetésektől.
- Látom most sem vagy teljesen magadnál.-néztem végig a férfin. ezt inkább magamnak mondtam, s mneglehet nem is hallotta mert csak elmormoltam.
-Jobb ha leülsz, gyere.-invitáltam a lehető legbarátságosabb módon amit most produkálni tudtam.
-Hozzak valamit?-kérdeztm és választ sem várva a konyha felé siettem. Reményeim szerint max egy óra alatt lefárasztom annyira hogy kidőljöné és reggelig ne okozzon több galibáát.. Azután meg végleg az írányításomba veszem ezt a dolgot...
|
Miközben az ajtót püföltem kijött egy nálam két-három évvel fiatalabb srác. Valószínűleg nyári munkás. Mérgesen, ám mégis kicsit talán félve szólt hozzám.
- Hé, haver. Hajnali négy vagy, van akinek holnap dolgoznia kell. Csendesebben már. - vakkantott rám szemét dörzsölve.
- Nyugi van. Nem vagyok a haverod, ne nagyon pofázz nekem. Menjél vissza a puha kis ágyikódba mielőtt bajok lesznek.
Meghallottam Holly hangját belülről, és hirtelen kattant a zár.
- Azt hittem, már be se akarsz engedni. - löktem be az ajtót, és barátnőmhöz léptem vigyorogva és közben berugtam az ajtót. Átöleltem a derekát és meg akartam csókolni.
- Nagyon hiányoztál tudod-e. - vigyorogtam. Teljesen felé hajoltam és éreztem hogy akaratlanul is de, a kezeimbe fekteti a testsúlyát, én pedig előre helyezem a saját súlyom. Hirtelen megtántorodtam és majdnem együtt estünk el, de egyik kezzem tovább tarottam a lányt, másikkal megkapaszkodtam a falba.
|
Nem tudom hány körül lehetett mikor valaki a nevemet kiáltozta, legalábbis hozzám csak ez jutott el.
-Mmm...mi a...-morgolódtam. Nagyon jó alvó voltam, és kifejezetten utáltam ha ilyenkor zavarnak. Megpróbáltam visszaaludni vagy megfordulni de igen kitartó vendégem érkezett, merthogy mostanra már az is leesett, hogy valaki be szeretne jutni. Tehát kénytelen voltam kikászálódni a puha és meleg ágyból, hogy kideríthessem mi ez az egész. Mikor az ajtóhoz értem jöttem csak rá, hogy Jason az. Jason az, már megint kiütve, félholtan, piától és izzadságtól bűzlően.
Ez a tudat kissé kiráncigált az álomvilágból és igyekeztem a lehető leginkább ébrenlétet produkálni. Még ajtót sem nyitottam de máris tudtam hogy nagy a baj.
-Jason, ez így nem lesz jó.-sóhajtottam és az ajtónyitással küzködtem, ráadásul pizsim is össze vissza állt.
|
Miután Holly elment, én még elmentem a gyógyszertárba és vettem hányingercsillapítót és fejfájás csillapítót hátha máskorra is kéne és egy kevés teát is. Otthon, mivel még mindig fáradt voltam, vissza feküdtem aludni. Nyolc körül a telefonom csörgése keltett és nem voltam meglepődve, mikor Lucio számát jelezte ki. Ma estére is megbeszéltünk egy találkát, bár tudtam, nem kellene ezt tennem. Egy másik szórakozó helyre mentünk most. Viszonylag hamar kiütöttem magamat, de nem olyan vészesen, mert nem akartam annyira. Három körül vittek haza Lucioék, és mivel én még nem voltam fáradt, ezért Holly szobája felé vettem az irányt. Mivel jócskán megtelt a szervezetem fűvel és alkoholollal, ezért a járásomra és a beszédemre is kihatott. Dülöngélve mentem végig a szállodai folyosón, tartott vagy 10 percbe, mire megtaláltam három szoba közül Holly-ét. Dörömbölni kezdtem az ajtón, majd a kezzemmel csapkodtam.
- Holly. Nyisd ki! - a kelletnél jóval hangosabb voltam, de nem zavart. Belerugtam az ajtóba. - Hallod? Nyisd már ki édes.
|
Délután lementem a tengerparta kicsit pihegni. Egész kséő estig lent voltam és figyeltem a történéseket. Egész késő estig sétálgattam ott, úgyhogy fáradtan, álmosan és későn kerültem ágyba. Jasonnel természetesen nem találkoztam, pedig tervbevette hogy ő is lenéz... Mindegy reméltem hogy a lakosztályában piheni ki az elmúlt nap fáradalmait... Még elpepecseltem egy órát az esti szépségápolással satöbbivel. Végülis szebben kerültem ágyba mint amilyen napközben voltam.
|
- Akár kettő is. - nevettem, az előnyre célozva, majd Holly magához húzott és megcsókolt. Elmosolyodtam. - Viszont tudod mivel tudod magadat belopni anyám szívébe? A divattal. Meg persze a pénzzel, de az csak másodlaos neki. Ha valaki stílusos, és jól öltözködik, jól válogatja a színeket, a fazonokat, azokat egyből megszereti. - mosolyogtam. - Na, de mostmár tényleg induljunk, mert megint tűzni fog a nap. Azzal felraktam a világoskék keretes Ray Ban napszemüveget és Holly kezéért nyúltam.
//Folyt.köv..: Tengerpart//
|
Kissé meredten bámultam Jason beszámolója alatt, s be kell vallanom mégis megmulattatott, ahogy édesanyját utánozza. Meglehetősen jól állt neki ez a felháborodás.
-Nos... be kell valljam ez így tompítja az esélyeimet, de hát már így is egy jó testhossznyi előnyöm van a következő menyasszony-jelölteddel szemben.-vigyorogtam és ruhájánál fogva magamhoz húztam egy csók erejéig Jasont.Nem igazán vettem komolyan a férfi szavait, és távolinak tűntek a dolgok, Jason itt, az a bizonyos család és jelölt New Yorkban, ugyan mi bajunk származhatna ebből?! Meg aztán nem akartam bármivel is elrontani a hangulatot.
-Azt hiszem kénytelen leszek bevetni néhány tikos fegyvert, ha fel akarom venn a versenyt a jelöltjeiddel szemben.-nevettem magabiztosan.
-Máris mehetünk..-néztem körül, s összeszedtem a táskámba néhány létfontosságú dolgot.
|
- Áh, biztos talált valami új mennyasszony jelöltet. Már tavaly is cseszegetett hogy: "Mikor akarsz végre megházasodni?" meg "Hivatalosan is nagykorú vagy, ez a legmegfelelőbb idő hogy megállapodj. Ha most házasodsz az egy életre szól." - utánoztam anyám vékony, magas és olyan annyira idegesítő hangját. - Mindig jön ezzel, ő sózza rám a sznob szívtelen lányokat, akik csak azért vannak velem, mert az anyja kötelezi. Mint valami kényszerházasság. De már nem a tizenharmadik században vagyunk... komolyan mintha nem is a huszadik században született volna... - megráztam a fejem. - Na, de menjünk le a partra, mert csak felhúzom az agyam.
|
-Hmm...Hát ez valóban nem túl jó hír.-húztam el a számat. Nem nagyon szerettem volna belefolyni a családi kapcsolataiba. De jelenleg biztos hogy csak kellemetlen megjegyzéseket intéztem volna anyjnak, amit gondolom nem vett volna jó néven, így hát hallgattam.-Sajnálom hogy nem ápolsz túl jó kapcsolatot a családoddal.-néztem Jasonre.-És egyébként miért hívogat ha "nem érdekled" ?-kérdezősködtem.
-Hát, rendben te vagy a főnök.-mondtam a programot illetően és megeresztettem egy mosolyt, majd egy puszival jutalmaztam a férfit.
|
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
