[42-23] [22-3] [2-1]
 Sóhajtva tettem le a tányért.Lopva jason felé pillantottam, nyilván vártam volna valamit. Sejtettem hogy nem teljesül várakozásom, de mégis elkeserített. Láttam, hogy az ő szívét is nyomja valami... Nagy levegőt véve elléptem a konyhapulttól ahova az imént a tányért tettem.
-Akkor, majd még összefutunk.-biccentettem és már hátat készültem fordulni.-Jason kérlek vigyázz magadra...-tettem még hozzá gyorsan,sokatmondóan, és reméltem érti mire akarok kilyukadni.
Elindultam ki a lakosztályából ki a folyosóra, majd a Személyzeti részlegre. Közben kattogtam, vajon mi is lehet ez az egész... Végülis ismételten csak arra jutottam hogy nem kellett volna az a pofon, de már nem tudtam mit tenni. A szobámba érve lehuppantam az ágyra és kezeimbe temettem arcom.
// Holly el... és akkor majd megbeszéljük hol és hogyan folytatjuk :DDD//
|
A csend egyre kínosabb lett. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam mit akar hallani, nem tudtam mit akarok mondani és azt se tudtam, mi az igazság. Meredten bámultam magam elé, mikor Holly felpattant és valamit mormolt egy mosoly kiséretében.
- Én tartozom hálával neked. - mosolyogtam halványan. Tudtam, hogy most utána kéne mennem, meg kéne állítanom, azt mondani szeretlek és megcsókolni. De nem tudtam. Nem álltam készen rá jelen helyzetemben. Talán a pofon volt az, ami nem engedte az egómnak hogy olyan legyek, mint pár napja. Kedves és odaadó. Volt valami bennem, ami azt súgta, nem, nem lehetek újra kedves és őszinte. Le akartam győzni ezt a belső hangot, mert tudtam, hogy szeretem Hollyt mindennél jobban, és neki köszönhetem, hogy most itt vagyok és nem egy árok partján. De nem tudtam. Nem most. Néztem ahogy Holly a tányért a konyhába viszi. Én még nem tudtam megmozdulni.
|
Biccentettem egy mosoly kíséretében Jasonnek, majd kérdésére igennel válaszoltam. kicsit meglepődtem magam is azon hogy megéheztem, s észre sem vettem... Zavart hogyő is hasonlóképp érezhet ahogy én, s ez igen nyomasztó volt egy idő után.
Egy kusza mosoly kiséretében egy "Köszönöm"mel nyugtáztam Jason szendvicsét. Kávéra most nem szomjaztam így azt udvariasan visszautasítottam. Továbbra is a kuckómban tanyáztam, ki sem mozdultam, így kissé kezdett kínossá válni a dolog. Nem éreztem felhőtlenül magam, és ez felülkerkedett már minden más egyeben...
Egy darabig mindketten hallgattunk, de egyszerre csak elfogyott a türelmem, megelégeltem, Jason ekkora már a kávéja végén járt.
-Én akkor most... Megyek.-böktem ki és kurta mosolyt villantottam.-Köszönök mindent.-biccentettem és felálltam. A tányérom még mindig nálam volt. Elindultam a konyháb, hogy letehessem.
|
- Ez nagyon kedves tőled. Tényleg köszönöm hogy végig itt voltál, végig segítettél. - mosolyogtam halványan. - Kérsz valamit enni? Összedobok valami kis szendvicset, nem vagyok annyira éhes, hogy lemenjek ebédelni. - ahogy Holly válaszolt, elkeztem készíteni a szendvicseket. Felvágtam két zsömlét, majd megkentem őket vajjal. Magamnak tettem bele sonkát, sajtot, paradicsomot és salátát, Hollynak pedig úgy, ahogy rendelte. Ráraktam két tányérra majd az egyiket neki nyújtottam. Mivel pár órája teát ittam, most feltettem egy kávét, hogy felébredjek. - Te is kérsz? - azt követően hogy Holly válaszolt, kivettem egy vagy két bögrét. Majd felkaptam a tányéromat és visszamentem a szobába, Hollyhoz és leültem egy fotelbe. Miközben a szendvicset fogyasztottam, kínos csend telepedett közénk. Nem tudtam Holly hogy reagálja le magában, hogy azóta, hogy összekapart még nem volt "merszem" megcsókolni. Nem tudtam, hogy reagálná le. Talán majd később.
|
Egy darabig még figyeltem Jasont ahogy elbóbiskol majd nyomtan egy puszit hófehér arcára. Ránéztem az órára. Fél egy fele járt. Kiszúrtam magamnak Jason karosszékét és áttelepedtem rá. Onnan figyeltem a férfit, néztem, minden mozzanatát, ahogy ébredezett, stb. Néha kimentem a konyhába, de végül mindig visszatértem.
-Szia.-mosolyodtam el mikor már ébren volt.
-Mindjárt 3.-válaszoltam barátságosan kérdésére, majd egyedül maradtam a szobába. Csüggedten néztem magam elé, majd Jason ismét visszatántorgott.Sokkal jobban festett mostanra.
-Hol máshol lettem volna?-kérdeztem vissza kicsit kedvetlenebbül.
|
- Akkor gyere. - mondtam, majd kezeimet átkulcsoltam a tarkomon és lehunytam a szememet. Az álom is kezdett lassan elnyomni, de nem zuhantam olyan mély álomba, csak szundítottam egy órát. Mikor kinyitottam a szememet, Holly még mindig a szobába volt. Már sokkal jobban éreztem magam. A fejem már nem fájt, nem voltam kiszáradva és sokkal inkább összeszedettebb voltam. Felültem és kinyújtóztam, majd barátnőmre pillantottam.
- Mennyi az idő? - hunyorogtam miközben kinéztem a napsütéses délutánba. Nem volt meleg a szobában, mert a légkondi be volt kapcsolva. Feltáplászkodtam és kimentem a konyhába hogy igyam egy pohár vizet, majd ahogy kitöltöttem visszamentem a hálóba, de nekitámasztottam a vállam az ajtófélfának.
- Tényleg itt voltál egész idő alatt?
|
 Kissé ijedten hallgattam végig Jason válaszát, de aztán egy ponttól kezdve már kicsit megnyugodtam.
-Majd meglátjuk, mihez lesz kedved...-mondtam kimérten. Követtem a tekintetemmel, ahogyan az asztaltól az ágyáig vándorol.
-Már említettem, hogy nincs dolgom.-pillantottam rá kicsit melegebben. Némán felálltam és odaültem mellé az ágyra. Néztem ahogy eldől, majd arcát kémleltem. Én ülve maradtam.
|
Kissé nehézkesen csúsztak le a tabletták a torkomon, miközben Holly-t hallgattam.
- Hát nem tudom... most fogok aludni az biztos. De este... hát ki tudja... legszívesebben este kimennék a partra, aludni, mert vannak most ilyen sátrak. De nem tudom még, lehet ki kéne mozdulni, nem tudom. De most... - azzal felálltam, felhajtottam az utolsó kortyot is és visszabattyogtam a hálóba. - Kicsit pihenek. Nem alszok, csak pihenek. - sóhajtottam, majd Hollyra pillantottam és megveregettem magam mellett az ágyat. - Nem fekszel ide? Vagy van jobb dolog?
|
Nem tudtam hogy térjek rá arra a bizonyos témára.... Most merjem-e megint felhozni vagy sem? Megint olyan szörnyen sülne el mint tegnap?
Sóhajtottam majd az asztallapról Jasonre emeltem tekintetem, aki szintén épp most nézett rám.
Halványan elmosolyodtam.
-Azt hiszem nagyot fogsz ma szunyálni...-mondtam végül, s figyeltem a reakcióját... Ebből kideríthettem hogy mit tervez ma estére... Reményeim szerint alvást vagy valami kevésbé önpusztító dolgot...
Sőt, abban is reménykedtem hogy mindezt velem tervezi, bár jelenleg olyan furcsákat éreztem mint még soha... Egyszerre váágytam rá és szerettem volna távolságot tartabi vele.
Egy zavart mosolyt intéztem felé.
|
Letusoltam, majd felkaptam egy egyszerű, szürke pólót, azúrkék felirattal és egy fekete, térdig érő csőnadrágot. Nem vettem fel se papucsot, se cipőt, mezitláb mentem ki de közben a fürdőszoba szekrény egyik fiókjából kivettem két fejfájás csillapítót, majd visszamentem a konyhába, ahol már barátnőm várt.
- Fogjuk rá.
Leültem az asztalkához és hátamat neki döntöttem a hideg, csempézett falnak, miközben Holly cselekvéseit követtem a tekintetemmel. Mikor elém tette a bögrét, letettem az asztalra a fájdalom csillapítókat, ittam pár kortyot az italból, majd egyszerre bevettem mindkét gyógyszert, majd felhajtottam a maradék folyadékot és kék szemeimet ismét a lányra emeltem.
|
Egy mosollyal nyugtáztam a dolgokat. Jól esett hogy hozzámért, és megölelt, de valami olyan furcsa volt. Nem tudtam volna megmondani mi az, de mintha megváltoztak volna a dolgok. Némán vizslattam a férfi szemeit, majd hagytam hogy elmenjen. Még ő rendbetette magát, én készítettem neki teát és kávét is. Mindkettőt az asztlra tettem miko elkészültek, és egy székre ülve figyeltem ahogyan gőzölögnek. Jason végül kicsit sok időt eltöltve a fürdőben de visszatért.
-Jobban vagy?-kérdeztem kissé halkabb hangszínt felvéve.
|
Holly:
Jason könnyednek mondható reagálása, mégjobban fájt. Pontosabban fogalmam sem volt milyen érzéseket vált ki belőlem, ha esetleg másképp tesz, de jelen pillanatban nem tudtam belegondolni bármibe is.
Másodpercenként változtak bennem a dolgok, egyszer legszívesebben gyerekes hisztibe kezdtem volna, másszor inkább úgy véltem még egy pofon kellene (ha már így belejöttem ><), harmadszor pedig, -talán ez volt az igazi Énem valódi gondolata- csak simán otthagytam volna. Csak magamat tudom ismételni, Jason teljesen megalázott... Most is úgy bánt velem mint egy kis fruskával, és nem pedig a barátnőjével. Dühös voltam amiért így viselkedik, hogy egy egyszerű lábtörlőnek néz.
Sóhajtottam és a földre tévedt a tekintetem. Jason a fürdőszoba felé ment, de már nem érdekelt pontosan hol is lyukadt ki végül.
Földbegyökeredzett lábakkal, némán álltam még akkor is mikor visszajött.
Rámförmedt. Szemei olyan lesújtóan szikráztak, hogy még a sírástól is elment a kedvem. Megszeppenve figyeltem ahogyan telefonjáért nyúl, majd elviharzik. Előbbi megjegyzésére természetesen nem szóltam semmit.
Tudtam hogy nem maradhatok a szobájában, így egy utolsó sóhajtással pár másodpercre az ő távozására én is elhagytam a szobát. Még épp elcsíptem mielőtt elfordult volna egy másik folyosórészre.
Elgondolkodva indultam el utána (mármint csak abba az irányba).
Most egyszerre minden fájt és bántott és.. Gondolom mindenki ismeri az érzést. Tehetetlen az ember és tudja, hogy bármit tesz semmit pozitívat nem ér el. De ami még habként szolgált a tortán hogy tisztában voltam vele, kikkel találkozik később... Sőt lehet hogy már most.
|
Amikor pofon olyan nagy lendülettel csattant az arcomon elfordítottam a fejemet. Lehunytam a szememet és beszívtam az ajkaimat majd mély levegőt vettem. Legbelül talán valahol éreztem, hogy ez a pofon jogos volt, de nagyobb volt az egóm, mint hogy ezt bevaljam. Megdörzsöltem a piros tenyér nyomot az arcomon, majd Holly szemeibe pillantottam, végül sarkon fordultam és könnyed nyugalommal kisétáltam a fürdőbe. Tudtam, ha most mondok vagy teszek valamit annak még csúnyább vége lesz, így is vissza kellett fognom magamat, hogy ilyen higgadtságot mutassak. Megnéztem az arcomat, amiről már szinte teljesen eltűnt a piros nyom. Eldöntöttem, ha törik ha szakad felhívom Lucio-t, így visszasétáltam ahol még Holly állt.
- Még itt vagy? - vakkantottam oda, majd felkaptam a telefonomat és elsétáltam Holly mellett, ki a szobából és hangosan bevágtam magam mögött az ajtót.
|
Holly:
-Milyen pár napja? Nincs egy egész napja sem!-fújtattam.- Ezek csak lehúznak téged Jason, kérlek!-ejtettem meg egy kicsiny kacajt.
Szívem hevesen dobogott, még nem volt rá alkalom hogy hasonló emelt hangú, ordibálós vitába keveredjünk, és most pedig egyenes úton haladtunk effelé.
Következő mondatai hallatán-talán érthető módon- felment bennem a pumpa.. Egyszerre ért hidegzuhanyként és vett erőt rajtam a forró düh is.
- Jason!-csattantam fel.
Időm gondolkodni nem volt, éreztem hogy a szavak valahonnan csak sorakoznak, annyi mindent vágtam volna a fejéhez. Túl feszített minden húrt, nem tudtam elképzelni hogy most igazából kivel is beszélek, Jason nem ilyen viszont most nem tudtam türelmesen lecsillapítani.. Sőt semmi kedvem nem volt hozzá.
-Te ko...-kezdtem bele mert már úgy éreztem nem tarthatom magamban a dolgokat, erőt vett rajtam minden indulat és daráltam is volna mindent ami eszembe jut, de félbeszakított nem túl szívélyes megjegyzése.
Ez volt az UTOLSÓ csepp. Minden magától ment. Nem agyaltam csak megtettem, amire nem biztos hogy később büszke leszek, vagy jó ötletnek tartom majd. Olyan mintha nem is én csináltam volna amit csináltam. A kezem magától működött, és egyenesen Jason arcocskájával találkozott.
-Szemét!-mormoltam az akció közepe-végeztével. Reméltem azért ha már így tettem (hisz igen meglepő dolog volt tőlem)minden benne volt ami bántott... ilyeneket soha senki nem mondott még nekem, még soha nem aláztak meg hasonlóan. Pár másodpercig csak bámultam a férfit akit az imént arconvágtam.Hogy mennyire fájhatott neki? Fogalmam sem volt.. Annyit éreztem hogy az én tenyerem kissé ég és nekem sem esett jól.Az ütés alkalmával mintha kicsit körmeim is besegítettek volna, hogy mégjobban fájjon aminek fájnia kell, de erre sem mernék megesküdni...Mindegy
Mostanra kicsit sírós-hisztérikusabb állapotba kerültem. Mintha mindent kiadtam volna magamból...Nem maradt más csak a tehetetlenség. Még otthagyni is elfelejtettem amit egy másodpercel ezelőtt elhatároztam.
|
- Igen Holly, erre alapozom. Tudod nem egy és nem két "haverom" hagyott ott mikor szükségem lett volna rájuk. Ott hagytak mikor legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Igaz, még csak pár napja ismerem őket, de igen, bízom bennük. - sóhajtottam. - De egyébként is Holly, kezd elegem lenni a picsogásodból. Itt nyafogsz nekem, megfojtasz szinte, semmi levegőt nem engedsz nekem. Én csináljam meg ezt csináljam meg azt amit te kérsz, de ha én akarok valamit azt már nem nem lehet mert veszélyes és felelőtlen dolg lenne. - ismételtem Holly hangját az utolsó pár szónál. - Komolyan, hagyj már élni és ne nyivákolj mint egy nyafogós p*csa.
|
Holly Whatman:
Kissé mérgesen és értetlenül kapkodtam a fejem, majd sóhajtva utánamentem. Jelen pillanatban fel sem tűnt hogy nincs ki kezem után nyúljon.
Követtem a jól ismert szobáig.
-Tehát Jason?-néztem rá.-Komolyan erre akarod alapozni a dolgot? Amiért nem hagytak ott a pácban? Megbíznál bennük? Szerintem ez a legkevesebb azok után hogy bedrogoztak, leitattak és mittudomén mit csináltak még veled.-halkítottam le kissé hisztérikus hangomat a kritikus két szónál, bár tudtam senki sem hallhat valahogy ösztönösen tettem.
Ismét sóhajtottam, majd csípőre tett kezekkel sétáltam egy kisebb kört, hogy megnyugodjak, habár ez az elgondolkodott kis karika nyilván semmit sem ért.
-Nem szeretném hogy elmenj!-Fordultam ismét feé ás kékesszürke szemeit kerestem.
|
-Rendben, te vagy a főnök.-mosolyodtam el és tovább lépdeltem.Majd visszakaptam fejemet Jasonre.
~Mit nem tudok én?~figyeltem kíváncsian Jasonre.
-Hűha.Ezt valóban nem tudtam. Értem.-mondtam először kissé tartózkodóaan, majd egy moslyot csalogattam arcomra. Nem szívleltem annyira a motorozást, valahogy nem vonzott, nem kötött le, s anniyra nem is látszott élvezetesnek.
-Háát.. Végülis... mehetünk motorral is.-válaszoltam végül.-Ha már kibérelted, mindenképp.-bólintottam majd a férfire pillantottam.
-De nem állok jót magamért ha elteszel láb alól!- vetettem oda egy vigyorral a "fenyegetésemet". Kissé tartottam attól a járműtől, de csak nem halok bele...
|
- Igen, úgy hallottam nyílt pár napja egy új szórakozó hely a sziget másik felén. Azt mondják róla nagyon jó, nagyon modern és tiszta. Oda elnézhetnénk. - mosolyogtam. - Viszont. Van valami amit tuti nem tudsz rólam. 16 évesen volt két évig egy motorom. Szóval mivel még itt nem motoroztam, de tegnap láttam, hogy lehet bérelni, arra gondoltam, mi lenne, ha motorral mennénk. Imádok motorozni és már úgy hiányzik. - mosolyogtam. - Láttam is lent egy szép BMW Desinformando 4-est. Ki is próbáltam este, visz mint a szél, de könnyű irányítani, ezért lefoglaltam. Van kedved akkor motorozni, vagy inkább taxi?
|
Jason hamarosan utánam ébredt fel. Nem tudtam vajon én keltettem-e vagy már egyébként is mozgolódott, de végül úgy látszott kipihenten kelt.
- Hmm az előbbi.-vigyorodtam el kissé bambán, Jason kérdésére. Kikászálódtam az ágyból, és nyújtóztam egyet.
egy pár perc pilledés után elindultam, vissza készülödni, hisz nem festettem valami fényesen.Gyors zuhanyt vettem.
A ruhatáramat illetően, kezdtem már kifogyni az újdonságokból, lassacskán már nem tudtam teljes meglepetéssel előrukkolni Jasonnek, de mára még jutott egy darab...(tessékszépen mindenféle extra nélkül elképzelni a rucit:)
Elkészítettem a sminkem, és a hajam. Bár készülődés közben még nyitva volt az ablakom, merészkedtem egy rövidebb nem túl zárt öltözéket felvenni, noha megéreztem a hűvős levegőt.
-Persze!-mosolyodtam el immáron Jason ajtajában állva. Talán egy bő fél órát voltam el ami nem volt olyan vészes nálam.
-Van már ötleted, merre megyünk?-kérdeztem már a folyosón lépkedve.
|
Jó mélyen aludtam, ezért viszonylag későn, fél kilenc körül ébredtem föl. Holly már fent volt.
- Jó estét. - mosolyogtam és megcsókoltam a lányt. - Na, akkor szórakozó hely vagy vacsora?
Miután Holly megadta a választ bólintottam, majd bementem a fürdőbe, hogy letusoljak. Gyorsan lefürödtem, majd felvettem egy egyszerű kőmosott csőfarmert és hozzá pedig egy fehér mintás pólót húztam fel. Mivel nem olyan fülledtek az éjszakák ezért még a bőrkabátomat is kihúztam a szekrényből. Lábamra pedig a Schakleton cipőmet húztam. Mire végeztem, még Holly nem jelentkezett, ezért gyorsan belőttem a hajamat, és beágyaztam. Kinyitottam az ablakot, hogy megnézzem mennyire van meleg. Egész hűvös volt. Olyan 16-18 fok körül lehetett. Ilyenkor, mikor tiszta csillagos ég volt, nagyon lehűlt a levegő, hisz a felhők nem tartották meg a hőt. Még bekapcsoltam a TV-t pár percre, majd Holly kopogott, mire ajtót nyitottam.
- Indulhatunk? - mosolyogtam.
|
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
