[8-1]
Lassan itt van a vége a szabadidőmnek. Nem szeretnék innen elmenni, túlságosan is megszerettem ezt a helyet. De sajnos rám is vár a munka, a kifutó... Nem minden potyog egyből az ölembe, sajnos nekem is keményen megkell dolgoznom azért, amim most van. Mindenki azt hiszi, hogy én is csak egy elkényeztetett kislány vagyok, akinek minden az ölébe hullott. Félig így is volt, ezt nem tagadhatom. Viszont a másik fele a történetnek már mindenki előtt homályos. Nekem tényleg mindent megadtak a szüleim, amelyet soha nem vártam el. Egyenesen idegesített ez a kiszolgáltatottság! Talán emiatt is kezdtem el inni, drogozni, s minden élvezeti szert kipróbálni. Hajtott a kíváncsiságom is, de ez is nagyban befolyásolt. Hiszen gazdagok voltam, ez pedig azzal járt együtt, hogy én egy senki voltam a velem egykorúak szemében. Irigyek voltak rám... Amely érthető volt, mégis nekem rossz volt ugyan annyira, mint másnak az, hogy engem mindenféle jóval ellátnak. Akkor elkezdődött, hogy mindenből kizártak, mindenből kihagytak. Meg is kaphattuk ebből a választ, hogy miért kezdtem bele az őrült életmódba, amely ha azt nézzük a mai napig is tart, csak kicsit visszavettem az egészből.
-Felejtsd el...- suttogtam magamnak, hiszen rossz volt visszagondolni az ilyen dolgokra, sokkal inkább olyanokkal kéne foglalkoznom, mint például, hogy itt van nekem John. Aki igazából nem is tudom, hogy mi nekem... Lehet egy célpont, lehet csupán csak egy játékszer, vagy éppen egy olyan valaki aki tényleg tudna szeretni. Nem is tudtam, hogy mit gondoljak ezügyben. Hiszen eléggé furcsa dolgokat teszek a háta mögött, s gondolom ezt ő is tudja. Azért nem szól hozzám napok óta, sőt ahogy észrevettem egyenesen kerül. Tisztáznom kéne vele ezt a dolgot, minél hamarabb. Nem akarok úgy elmenni innen, hogy nem zárom le a dolgokat. Ezért is hívtam fel az igazgatót, hogyha találkozik John-nal, azonnal küldje majd fel hozzám.
|
|
*Csak unottan megforgatta a szemét a férfi mondandóján. Semmi különlegeset nem talált már benne. Pedig régen volt olyan, hogy ennyire gyorsan megváltozott a véleménye. Hiszen tegnap nagyon megfogta a férfi külseje, egyszerűen megbabonázta. Most pedig csalódnia kellett benne, hogy nem annyira bevállalós, mint akit akkor mutatott. De természetesen elhiszi, hogy ő komoly kapcsolatra vágyik. Bár neki az túl unalmas lenne, annyit nem érne meg az egész. Ha már hosszú évek óta folyamatosan nem volt kapcsolata, mindössze csak játszadozásai, akkor nem nagyon kívánja az egészet. Minek? Hogy pár hónapig vagy számoljunk akár évekkel, boldogan élnek majd? Legyen... Áldásom rájuk, s akkor majd utána nem kell síránkozva menni valakihez, hogy kidobták. Pontosan ezért nem ment bele. Mert így is elég bonyolult az élete, nem akarta, hogy mégjobban az legyen.
//Zárom a játékot.//
|
 -Szörnyen érzem ,agam amiért nem tudok megfelelni igényeinek, hölgyem...-*pukedlizett egyet és ezzel ismételten lezártnak tekintette a témát. és ha most megbocsájt.Kihátrált a szobából. Semmi kedve nem volt még egy percet tölteni ebbe a förtelmes sznob helyen.*
|
*Hirtelen annyira unalmasnak találta a férfit. Eddig ott volt benne a tűz, amely miatt annyira akarta magának, de mintha ez kialudt volna. Pedig azt hitte, hogy legalább különleges férfi, s nem olyan mint a többiek. Akiért megéri küzdeni, s megéri a sok erőfeszítés, hogy végre a nőé legyen. De nem... Úgy látszik már nem találta meg benne azt a különlegességet, amelyet eddig előnyben részesített. Pedig talán Stella egyik legjobb játékszere lett volna a férfi. De így? Hiszen nincs benne semmi. Talán az ellenkezés, de még az is olyan unalmas számára.*
-Azt hittem, hogy különleges vagy!- *vonta meg a vállát unottan. El is ment az egész helytől a kedve. Legszívesebben most összepakolna és menne haza. Hogy miért? Nagyon eltudja keseríteni ha valamiben csalódnia kell. Inkább leült a kanapéra, vagyis inkább elfeküdt, mert így sokkal kényelmesebb volt számára. Az elefántcsontszínű falra pillantott kissé keservesen, s unott képpel. Neki játékszer kell, olyan akivel jól eltud lenni, s még vonza is. Mégse próbálkozhat be egy 16 évesnél... Még a végén kifogna egy olyat aki inkább feljelentené, s a pénz se számítana neki. Az életkedve is elment a gondolattól és csak fújtatott egyet. Nem érti, hogy mi lehet benne a rossz vagy éppen mi nem tetszik Joshnak a nőben. Talán tényleg vannak olyanok akik kiállnak egy igazi kapcsolat mellett. Pedig annyira hülyeség volt, úgyis a végén csak ordibálás és sírás lesz a vége. Stella csak megelőzi a bajt, s ezért nem ment bele semmilyen kapcsolatba.*
|
 -Tudod Drágám, nem vagyok megvásárolható!-*pillantott ismét a nőre. Úgy volt vele, hogy már csakazért sem fog belemenni a játékába. Egyszerűen nem hatott rá a fenyegetőzés.*
-Tégy amit csak akarsz... A húgom bizonyára meg fogja érteni.-*mondta dacosan és a nő szemébe nézett. Bár igazán kíváncsi volt mit is művel azzal ismeretlennel Holly, de úgy érezte erre még Stella sem lenne képes.*
-Próbálj meg túljutni az anyagiakon... és esetleg meggondolom a dolgokat.-*mondta és elfordult a nőtől. Csókjait és simogatását tűrte ugyan de egyelőre semmit sem szeretett volna viszonozni. ha esetleg komolyabban szeretné őt Stella amit kizártnak tartott, majd más oldalát mutatja...*
|
*Érezte, hogy a kezében van az irányítás. Bár furcsa volt neki az egész. Nem hitte volna, hogy John ilyen könnyen adja magát. Az nem lehetett, nem olyan embernek ismerte meg őt. Csak morgott pár szót amikor végül elmondta, hogy mi a véleménye az egészről. Stella sajnos nem az a típus aki olyan könnyen feladná az egészet, ez az egész most többet jelentett neki. Már kihívásnak számított, nem csak játéknak. S mint tudjuk a kihívásokat és a játékokat nem szereti és nem is szokta elveszíteni.*
- A-a! - *csóválta meg a fejét amikor a férfi már indulni is készült. Nem akarta ilyen könnyen feladni, s nem is fogja. Fenyegetés kell? Csak arra ugrik már mindenki a mai világban? Hát legyen...* -A húgod nagyon jól el van a medencénél azzal a sráccal! Könnyedén elintézem, hogy élete legrosszabb napja legyen a mai!- *pillant a medencére, ahol éppen jól el van a szőkeség az egyik magasabb rangú sráccal, akit történetesen jól ismer a nő. Nem fog azzal visszavágni, hogy elveszítheti a munkáját a férfi. Tudja, hogy azzal nem sokra menne, bár talán lehet, hogy meghatná az is Johnt. De valahogy a testvérével való kibabrálás jobbnak bizonyult. Hiszen nagyon gyakorlott volt már ebben az egészben. Lehet, hogy a külseje nem ezt tükrözi vagy legalábbis nem egy ennyire gonosz nőt, de idővel mindenki rájön, hogy talán a leggonoszabb személy ezen a világon. Bár inkább csak szereti megszerezni magának a dolgokat... Csak egy ravasz mosoly húzodott az arcára majd ismételten töltött magának a frissítő alkoholból, amelyből kortyolt egy kicsit.*
-Nos John? Én nem akarok számodra semmi rosszat. Sőt nem akarom, hogy mindent ma rendezzünk le...- *állt meg ismételten egy pillanatra, hogy megihassa a finom italt amelyet az előbb töltött magának. Végül letette a poharat megint az eddigi helyére és odalépett a neki háttal álló férfihoz.*-Nekem egész nyárra kellesz, hogy valaki elszórakoztasson!- *folytatta továbbra is a mondandóját, mert úgy látta, hogy nem volt jókedvében a férfi. Dehát tudni kell, hogy Stella mindent megszerez magának, John se lesz kívétel.* -Komolyan ez a fizetés amit most kapsz elég?! Hiszen feltudom ajánlani pluszba akár a dupláját is!- *suttogta a férfi fülébe majd egy lágy csókot hintett a férfi nyakára, s végig simított gerincoszlopán. Szája sarkában a ravasz és egyszerre játékos mosoly még mindig ott tündökölt, s nem hagyott egy percet se veszendőbe. Rábeszéli mindenképpen a férfit, bármit megtesz, hogy egy kicsit is közel érezhesse magához. Kitartó szokott lenni, de itt megszokta unni a játékot, s inkább kirugatja az említett személyt. Viszont valami megfogta őt, valami amelyet nem tudna kifejeteni. Az arca? A szeme? A személyisége? Fogalma sincs... Csak azt tudja, hogy nagyon szeretné maga mellett érezni a férfit, s annál is jobban az érintéseit.*
|
 *Zavart volt és nemigazán tudta most lenyűgözni az a látvány ami egyébként biztos levette volna a lábáról. A mai napja egyébként is borzasztó volt, Stella viselkedése pedig egyenesen feszültséget okozott. Csendben volt és halgatta a nőt miközben az ebédjét rendelte meg. majd hozzáfordult. ekkor egy pillanatra találkozott a tekintetük. Johné alighanem csak megvetést tükrözhetett. Stella feszültséget okozott ami idegesítő volt... neki senki ne okozzon feszültséget!!
Figyelte ahogy whiskeyt önt magának. és halotta amint a személyzet férfitagjait emlegeti.
-Engem nem fogsz kipipálni a listádon.-suttogta mikor már elég közel ért hozzá a gyönyörű nő.*- Stella drága.-*folytatta ugyanolyan hangszínen*- Nem kell a pénzed... Az egyik legcsábítóbb nő vagy akivel életem során találkozhattam.*mondta és egy félmosoly megjelent az arcán. Ekkor talán egy pillanatra elhihette partnere benne van a játékban de sajnos csalódni a kellett...Természetesen nem hazudott de kinőtt már az efféle játékokból A nő kezeit amik ekkor már a nadrágjánál jártak gyengéden megfogta és mellkasára tette őket.
*-Ne haragudj, de én már rég nem számítok megfelelő játékszernek a nők számára... Még egy olyan csodálatos számára sem mint amilyen te vagy.-*vetett egy sanda pillantást a nőre. Gyengéden szájához húzta egyik kacsóját és csókot lehelt rá.
Hátralépett és biccentett. ezzel lezártnak tekintette a témát, s indulni készült.*
|
*A lakosztályba belépve gyönyörű látvány fogadta őket. A legjobb helyet akarta, ezért is bérelte ki az egyik legdrágább helyet a szállodában. Ha pihenni akar, akkor annak megadja a módját, s nem fog kényelmetlen ágyon aludni vagy éppen egy koszos szobába belépni. Bár itt Limoncello Paradise-ban nem igen voltak ilyen szobák. Hiszen egy Elite szálloda volt, s nem engedhetné meg magának. Mégis egy szállodában -még ha ilyen nagy rangja is van-, vannak jobban felszerelt lakosztályok, mint például a nőé. Edzőcipőjét hamar levette, majd a telefonon leszólt, hogy mit is kérne majd ebédre, hiszen nem volt kedve most lemenni, inkább kényelmesebb közegben a szobájában fogyasztaná el a különböző finomságokat.*
-Nem tudom, hogy értesültél-e róla a többi személyzeti tagról, de imádok játszadozni a férfiakkal.-*öntött magának egy kis whiskeyt, amelybe tett jeget is, hogy lehűtse a finom alkoholt. Imádta ezt az italt, s mivel jól bírta már az alkoholt, szerette is fogyasztani.* -Gondolom te is tudod, hogy miért hívtalak fel ide...- *folytatta a mondandóját, majd megitta a pohárban lévő folyadékot és John-hoz lépett. Szemei elidőztek a férfi arcán, s minden egyes pontot alaposan végig mért, míg a szemeibe nézett végül. Méregzöld szemeivel alaposan felmérte a férfi íriszeinek színét, eközben pedig még közelebb lépett hozzá, mindössze csak pár centi választotta el őket.*
-Nem is tudom, hogy hogyan mondhatnám el. Mert általában erre hamar rájön mindenki... De tudod ha kell pénzzel, ha nem akkor anélkül, de úgyis becsábítalak az ágyamba!- *húzta végig mutatóujját John mellkasán, miközben szemeit mélyen belefúrta a másik íriszeibe, s szinte már lyukat fúrt beléjük. Ujja végül megakadt a nadrág szélénél és csak egy kellemes mosoly futott végig az arcán, amely még csodásabbá tették a nő vonásait. Imádott játszani, egyszerűen ha nem tudott volna, már biztosan unalmában inkább a halált választotta volna. Mintha egy lételem lenne neki, amelybe már belenőtt és nem bír szabadulni ettől az életmódtól.*
|
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés