[1-1]

*Cordelia halkan lépkedett a folyosón. Haját kiengedve hordta és nem rég mosta meg, így most görögdinnye illatú volt. Állát fenntartva, kihúzta magát és folytatta az útját. Viszonylag hamar megtalálta a szobát, amit az az ügyetlen recepciós kiosztott neki. Majdnem a folyosó végén volt, elég kényelmes távolságban ahhoz, hogy aznap éjjel még ne kelljen találkoznia senkivel. Nem mintha nem akart volna valakinek panaszkodni arról, hogy mennyire rossz itt a kiszolgálás és hogy maga a szálloda ó divatú és még mindig festék szagtól bűzlik az egész folyosó, sőt az egész épület. Kellett egy kis idő, hogy kigondolja mit is fogok kezdeni magával ezen a ki szigeten. Valószínűleg kimegy a tengerpartra és barnára sütteti az amúgy fal fehér bőrét, mint ahogy azt a többi mitugrász ember is teszi. A recepciósnak cuki kis pofikája volt, amit legszívesebben letépett volna a helyéről. Egy ember csinálja a dolgát és ne mosolyogjon és zavarában nevetgéljen, ha nem érti azt amit mondanak neki. Ha már nem tud Spanyolul, akkor mondja vagy kérjen segítséget. Szerinte a lány olyan ügyetlen volt, hogy legszívesebben pofon vágta volna és beleordítottam volna a képébe, hogy te meg mit mosolyogsz, mert egyáltalán nem vicces, az hogy mennyit bénázol és akár ha akarod most rögtön kirúgatlak. Az ajtó halk kattanással zárult be mögötte, és ahogy megpillantotta az ágyat, hirtelen megkönnyebülés jelei futottak végig az arcán. Remélte, hogy az az ügyetlen és felettébb mitugrász recepciós nem keveri össze a lakosztály számokat, különben tényleg kirúgja. A ruhái és a bőröndjeim még nem érkeztek meg, de semmi okát és értelmét nem látta annak, hogy visszamenjen és megkérje -az kéne még csak! ő nem szokott kéregetni! Ő parancsot add és mindenki teljesíti azt- az egyik öltönyös fickót, hogy legyen már olyan kedves és emelje meg azt a nagy hátsóját és segítsen egy vagyonosabb vendégnek. Odasétált az ágyhoz és lefeküdt rá. Felemelő érzés volt, hogy mindentől távol egedül lehet. Ez az érzés azonban nem sokáig tarthatott, mert hangos telefon csörgésre lett figyelmes.*~Vissza a való életbe~*Gondolta. Hagyta még egy picit csengeni a telefont, majd a megfordult és felvette a telefont. Valaki a vonal túlsó végén éles akcentussal beszélt. Először nem értette, aztán rájött, hogy a recepciós az és beleszólt a telefonba, hogy tud Olaszul. A hölgy rögtön, hadarni kezdett, természetes olasz nyelven. Elmondta, hogy mindjárt felküldi a csomagokat és megkérdezte, hogy esetleg nem kér e a lány kora reggeli ébresztés. Cordeliának ennyi kellet csak, rögtön lecsapta a telefont és visszafordult a plafon felé. Még gyorsan megállapította, hogy kezdeni kell valamit a sivár falakkal, mielőtt mély álomba merült volna. A mai nap eseményei rossz hatással voltak rá és nagyon fáradt volt már.*
|
[1-1]
|