Új bejegyzés Frissítés

2012.09.08. 12:12 -L-

- Ha ilyen terveid vannak, akkor rossz testbe születtél - Feletem könnyedén még mindig jókedvűen, hiszen ez eltörölhetetlen jelenleg nálam. Abszolút csak a négerségre értettem előbbi szavaim, mert amúgy testileg semmi gond nincs Evelinnel, sőt, nagyon szemrevaló, és, mint pasi, bolond lennék, ha nem tetszene az előttem fekvő lány látványa. Ami szintén már most szembetűnő, vagy inkább fülbetűnő(?), az a leányzó modora, aligha hasonlítható össze az enyémmel, mert érződik, hogy belőle hiányzik a nyugalom, a ráhagyás, inkább a "felkapom a vizet" típus, ezzel pedig ellentétévé vállt szerény, nyugisan éldegélő személyemnek.

2012.09.07. 17:10 kristen

Figyeltem a srácot, ahogy néha-néha a medencékre pillant és nem is igazán figyel rám. Felvontam az egyik szememet, majd végigsimítottam a karomat ami mára könnyed, selymes barnaságot szereztem. - Nem, nem hiszem hogy jut, ha még itt lézengsz. - vigyorogtam. - Számomra nem igen árt meg, amíg nem vagyok néger barna. - végigpillantottam a testemen. A srác arcán szinte letörölhetetlen vigyor ült, amint nem igazán értettem. Én sosem voltam örökvidám és soha nem tudtam ilyen pozitív és vigyorgós lenni. Nem bírtam az olyan embereket, akik egyfolytában mosolyognak és olyan pozitív kisugarzásuak és folyamatos jókedvűek. Ismét végigmértem a srácot.

2012.09.04. 15:20 -L-

Mint minden nap, ma sem maradhatott ki az a pár savanyú ember, akik anya szerint javíthatatlanok, és nem éri meg velük vitába keveredni. Talán pont ez miatt a felfogás maitt lettem ilyen, ilyen nyugodt, nehezen felidegesíthető, belenyugvó, ráhagyó típus, ami nem baj, kivéve azoknak, akiket ez irritál némiképp. - Jut még belőle elég - Csak azért is megálltam, hogy boldogítsam a lányt, akit egyébként ismerek valamilyen szinten, de komolyabban sosem kerültem vele kapcsolatba, mint modnjuk most, amikor beszélhetek vele. Először fel se tűnik, ki az, mert háttal álltam meg neki, szemben maradtam a medencékkel, ahogy azt a munkám miatt kötelezően előírták. Kis késéssel fordultam Evelin felé, arcomon mosoly ül, ami nyíltan mutatja, mennyire jó a kedvem. Nem tehetek róla, de a lehető legészrevétlenebbül végig kell, muszáj, hogy nézzek a rajta, pasiból vagyok, és iratlan szabály az ilyesmi nálunk. - A jóból is megárt a sok egyszerre, nem mondták még?

2012.09.02. 20:55 kristen

20 perc úszkálás után végre kimásztam a medencéből. Kellemesen felüdített  a fürdés így egy kis napozást terveztem. Miután megszárítkoztam a törölközővel, kijebb húztam a napozó ágyat, hogy a nap érje az egész testemet. Leterítettem a törölközőt az ágyra, hogy a vizes része kicsit hűtse a testem, majd ráfeküdtem. Felvettem a szemüvegemet, bedugtam a telefonomba a fülhallgatót és elindítottam  a kedvenc számaim egyikét. Alig napoztam békésen 10 percet, mikor egy árnyék magasodott fölém. - Takarod a napot. - vakkantottam rá anélkül hogy kinyitnám a szemem. Végül azonban mégis felpislogtam. A srác ismerős volt, és mivel fehér-piros szettben volt, síppal a nyakába, gyorsan leszűrtem, hogy úszómester. Már korábban is gondolkodtam a fuldoklásban, mert egész helyes volt a srác. Nem kértem bocsánatot a viselkedésémert. Soha nem kértem bocsánatot senkitől.

2012.08.31. 09:48 -L-

Csoda vagy nem, de megint ott ültem a helyemen, kényelmesen belesüppedve a kényelmetlen, kemény székembe és tekintetemet lassan, lustán hordozom végig már vagy századjára a medencékben fürdőzőkön. Az egész napom jóformán ebből állt idáig, ülök és várok, miközben azon filózok, hol vannak a bajba jutott emberek, ilyenkor már legalább egy okom volt lemászni, utána  vissza, mint a megszokott rendszer is mutatja, de ezen az erősen napsütéses délelőttön mindenki betartja a szabályokat, még a kiskölykök is, akikkel rendszerint meggyűlik a bajom.  Negyed órával később, nem bírtam tovább, le kellett jönnöm egy kicsit, kinyújtóztatni elzsibbadt lábaimat, csontropogtatóan nyújtózni egyet, és ezek után sétálgatni egy keveset a medencék körül. A napszemüvegem sikeresen fent hagytam a helyemen, azért anélkül is láttam valamit, de zavart az erős fény, mikor szembefordultam a nappal. Érdekes módon ez a példány már másfél hete sértetlen, talán kitartóbb lesz, mint eddigi társai.  Tehát Galen most ott kőröz a medencék körül, néha intéz pár kedves szót az ismerős arcokoz, akikkel jóban van, és nem "tilos" szóba állnia velük (gondolva itt a nagy elit rangú emberkékből egy-két vendégre).

2012.08.29. 00:25 kristen

Mivel a nap igen melegen és erősen tűzött, úgy döntöttem, nem ártana egy kicsit megmártózni. Ugyan nem igazán kedveltem az ilyen medencéket, túl sok volt az ember, a nyafogó kisgyerek, és a teknős nagyik és papik. De most istenért sem tudtam rávenni magamat hogy kigyalogoljak ebben a forroságban a tengerpartra ahol valószínűleg napozó ágyat se találok. A szobámba gyorsan átvettem egy gyönyörű hófehér Noelle bikinit. Hogy még se fürdőruhába rohangáljak a szállodába, a medencéig felvettem egy barack színű mosott Splendid shortot.  A hajamat magas kontyba fogtam, mert nem akartam összevizezni úszás közben. A szememet pedig egy fekete Oliver Peoples szemüveggel óvtam. Belebújtam a papucsba, felkapta, egy törölközőt és a szobakulcsomat, majd kisétáltam a medencékhez. Találtam egy szabad ágyat, amit alig takart a napernyő, de kicsit odébb húztam, így a másik ágy került nagyobb fénybe, de ez egy cseppet se zavart. Ledobtam a dolgaimat, majd a tusolónál letusoltam, hogy szokjam a medence hőfokát és óvatosan belemerészkedtem a hideg vízbe. Meglepően kevesen voltak. Talán azért, mert alig múlt ebéd idő. Köztudottan nem ettem sokat semmilyen étkezésre, és egyre gyakrabban hagytam ki az ebédeket. Ebben a melegben soha nem tudtam sokat enni. Volt már olyan nap itt létem alatt, hogy egy rántottát ettem reggel két szelet piritossal és este pedig dinnyét vagy szőlőt és ennyi volt a napi betevőm, de nem bánta a gyomrom. Békésén uszkálni kezdtem a kellemes vízben.

2012.08.17. 12:03 Karana

~Talán élvezetesebb a tanulás, ha elejtünk közben egy-két poént. A fene a komolyságba, Bellát úgy nem jó oktatni. Nagyobb a kihívás, ha csipkelődő szavaira is válaszolnom kell közben.~ Könyvelem el magamban megállapításomat, miután a lány reagál a vízihulla-baywach megjegyzésemre. - Ez igaz… Adom meg magam a ,,sok duma” hallatán. - Akkor lehetnél egy zombi is, bár azok inkább adnak ki nyöszörgő hangokat, mint normális szavakat a szájukon. Még szép, hogy felvennének! Milyen jól is állna nekem az a piros úszógatya. Álmodozom az égnek emelve tekintetem, de mielőtt még elfelejteném, hogy nem egy kamera előtt pózolok a lánnyal, gyorsan visszaszállok a földre és mesélek neki egy valóságosabb történetet magamról. Mielőtt túlságosan is belemerülnék a dolgokba, ami nem jellemző rám, inkább kiúszok Bellával a medence széléhez, hogy folytathassuk a gyakorlást. Miután bemutattam neki, mi is a dolga, magabiztosan kéri el tőlem a deszkát. Helyet cserélünk, így most én ülök kinn, ő pedig lebeg a vízen. Először segítek neki elhelyezkedni. Attól nem félek, hogy ismét elsüllyedne, hiszen ezek a deszkák olyanok, mint az úszógumik. Fenntartanak, amíg csak lehet. A sikeres testtartás felvétele után már csak arra leszek figyelmes, ahogy a víz felcsapódik mellettem, jelezve, hogy Bella elindult. Az első húsz perc kifejezetten zökkenőmentesen telik el. Látszik, hogy Bella tényleg felfogta, mit akarok látni tőle, de azért még akad csiszolnivaló. Ezt el is mondom neki, miután letelik a megbeszélt idő és kiültetem magam mellé egy öt perces szünetre. Ezalatt felvilágosítom, min kellene még pontosítania. Látom rajta, hogy kezd fáradni, de ez végül is jó jel. Úgy döntöttem, hogy csak 10 percre küldöm még vissza, a betervezett húsz helyett, és most én is vele tartok. Felveszem a tempóját, ami kezdetben elég jó volt, de ahogy fáradni kezd, egyre lassúbb. Éppen ezért úszok a közelében, nehogy gond legyen itt nekem a végére. A tíz perc letelte után a korábbi helyünket foglaljuk el a medence szélénél. Kezemet nyújtom a lánynak, aki láthatólag elég jól kifáradt. Felkelve a cuccainkhoz lépek és egy-egy törölközőért nyúlok. Visszalépkedek a lányhoz, de nem ülök le mellé, hanem megállok mögötte és ráterítem az egyik törölközőt, majd kezeimet a vállára teszem. - Őszinte leszek, az óra elején nem hittem még, hogy lesz ebből az egészből valami. Most viszont úgy látom, hogy talán történhet csoda. Vallom be a lánynak. Persze, minden szó könnyebben jön az ember szájára, ha nem szemtől-szemben kell mondania az embernek, így esik meg velem is az, hogy ezt megosztom a lánnyal. Egyfajta dicséretnek is felfogható, de nem az a típus vagyok, aki nyíltan hangoztat ilyesmit. Inkább burkolva adom elő, a kérdés az, hogy elér-e a címzetthez a valódi jelentés. - Holnap ugyanitt, ugyanekkor találkozunk és folytatjuk a gyakorlást. De a rend kedvéért kezdhetnéd egy kis bemelegítéssel. Néhány karkörzés, meg guggolásból ugrás nem árt. Felőlem akár az öltözőben is csinálhatod, ha nem akarod a napozó vendégek előtt, de ezen jó lenne túlesned, mielőtt megérkezek. Adom ki neki a ,,leckét”. - Most mennem kell, valahogy fel kellene fognom, hogy dolgozni jöttem ide. Nevetem el magam, majd hátulról sunyin a füléhez hajolok. - Ezt a törölközőt pedig tartsd meg! Legalább lesz mivel felitatni a következő limonádénkat. Hangzik csábosan a mondatom, mert amit a lányra terítettem egy fehér színű, citromkarikákkal díszített törölköző volt, amit tegnap szereztem be. - Te jutottál róla eszembe! Hózódik kaján vigyorra a szám, majd mielőtt még Bella reagálhatna, ellépek tőle és felkapom a cuccom. - Akkor holnap! Intek neki győzelemittas mosollyal az arcomon és elindulok az öltözők felé. // Köszönöm az eddigi játékot! A mihamarabbi folytatásig kellemes napokat kívánok!=3 //

2012.08.16. 19:19 JuN

Természetesen nem zavart, hogy az emberek esetleg hülyének nézhetnek, bár nem tudnám felfogni mi a hülye abban, hogy valaki meg akar tanulni úszni. Persze sok ember szimplán buta vagy gonosz, esetleg mindkettő volt, így nem csodálkozok, ha azt látom, hogy valaki megdöbbenve bámul ránk, vagy súg össze társával. Már amúgy is megszoktam gyerekkoromban a csúfolódást, hiszen kisebb koromban néha azért csúfoltak, mert nem márkás ruháim voltak, nagyobb koromban meg azért, mert sokat tanultam. Senkinek sem esik jól az ilyesmi, de már rég rájöttem, hogy nem kell törődni vele. Egyszerűen nem érdemlik meg. Mikor matt a vízi hullás dolgot említette, nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. - Elég rossz vízi hulla vagyok a sok dumával – jegyzem meg mosolyogva, majd David Hasselhoff-os megjegyzésére is elnevetem magam. – Ajajaj. Fel is vennének téged a helyére, mi? – kérdezem gúnyolódva, de aztán előjön Matt gyerekkori emléke, ami már kevésbé vicces, de annál tanulságosabb. Már épp elkezdte volna mondani, hogy is sikerült túltennie magát a dolgon, amikor végül is félbehagyta a mondatot. Igazából érdekelt volna, de mivel most „tanóra” van, nem kérdezek rá. Nem akarom, hogy úgy tűnjön hogy nem veszem komolyan a dolgot, és csak fecsegni akarok. Így hamar a medence szélén ülve kötök ki, és minden bizonnyal feltűnő volt a „menekülésem”, Matt kommentjéből ítélve. Hanyagul legyintek, mert nem, tényleg nem volt taszító, de természetesen ezt nem mondhattam ki. És mivel valóban a munka az első, a fiú már magyaráz és mutogat is, és úgy gondolom, hogy menni fog a feladat. Persze a végére biztos jól elfáradok majd.   Matt kiül mellém a medence szélére, ahogy befejezi a bemutatót, én pedig bólintok szavaira. - Na, akkor add azt a deszkát... – mosolygok, jelezve hogy mehet a menet.

2012.08.15. 19:18 Karana

Ígéretes jelnek könyvelem el, hogy Bella száját egyetlenegy ironikus mondat sem hagyta el, mióta belevetettük magunkat a munkába. Látom rajta, hogy eltökélte magát. Márpedig amit a fejébe vesz, azt nem hagyja abba, legalábbis én így látom a dolgot. Rég találkoztam már olyannal, akiben ekkora kötelességtudat volt. Tűnődöm magamban, majd biztosítom afelől, hogy nem ő az első, aki a kezembe adta az életét. Bár ebben a helyzetben ez kissé túlzás, hiszen tele a medence, illetve az úszómester is a közelben van, így nélkülem se halna bele ebbe a kalandba, de jó érzéssel tölt el, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem. ~Egy lépcsőfokkal feljebb jutottam. De meg kell tanítanom mindenre, hogy hőssé válhassak, nemde?~ Spekulálok, közben ügyelve arra, hogy kívülről tartsam a ,,lélekben 100%-san jelenlévő tanár” szerepét. Épp ezért igyekszem minél jobban érzékeltetni a helyes testtartást, közben pedig kevésbé elzárkózni a lánytól, így esik meg az, hogy előrukkolok a legelső együgyű kérdéssel, ami eszembe jut. Igaz, hogy a lány vigyora meggyőzően alátámasztja válaszát, de a kérdése szöget ütött a fejemben. Feltűnésmentesen nézek körbe, így feleszmélve, mekkora közönségünk is van. Többnyire mindenki el van foglalva a maga kényelmével, de azért látok egy-két embert, akinek fülig ér a szája vagy éppen összesúg partnerével. Engem igazából nem zavar, sosem érdekelt mások véleménye, főleg nem akkor, ha valami érdemleges cselekvést vettek a szájukra. - Végtére is mire hasonlíthatunk? Teszem fel játékosan kérdésem. - Áhhhá, meg is van! Olyan lehetek kívülről, mint aki egy vízihullát cipel. Persze, ha fordítva lennél a karjaim között, akkor David Hasselhoff sírva vonulna vissza a baywach forgatásairól. Villantom meg mosolyomat elégedetten. Aztán előkerül a gyerekkori történetem, ami ugyan csökkenti a bátor megjelenésemet, de mindenképpen bíztatónak szánom. Hátha így Bellának is több önbizalma lesz. - Hát, az egy morbid eset, hogy kötöttem ki ismét a vízben. Tudod az apám mindig úgy vélte… Csacsogok könnyelműen, mígnem elérem a kritikus pontot, ahol általában bezárkózom. Most sincs ez másképpen. - Majd ezt is elmesélem egyszer! Ígérem nem túl meggyőzően, majd a medence széléhez úszok a lánnyal, aki mihelyst képes ,,lemászni” rólam, meg is teszi. - Hohóóó, ennyire nem vagyok taszító! Jegyzem meg kissé sértetten a gyors ,,távozásra”, majd a deszkáért nyúlok. - De értem én, most munka van, úgyhogy álljunk is neki! Lököm el magam a medence szélétől a deszkával, de csak annyira, hogy Bella még tökéletesen jól halljon. - Mivel mi még most nem foglalkoztunk a levegővétellel, ezért egyenlőre az a dolgot, hogy a deszkát a tetejénél fogva vedd fel a bemutatott helyes testhelyzetet, és az ollózó mozdulatot alkalmazva úszd át hosszában a medencét. Megmutatom. Mosolygok rá bíztatóan, majd az előbbi utasításaimat betartva a deszkával úszni kezdek a medence túlsó feléhez. Direkt lassúbb tempóban haladok, hogy megfigyelhető legyen a mozgásom. Elérve a célt megfordulok és visszaúszok Bellához. - Menni fog így? Kérdezem, miközben kiülök a lány mellé a deszkát is kirakva. - 20 perccel kezdünk, aztán majd meglátjuk, meddig bírod! Végig itt leszek, és ha már úgy látom, nem vagy nagy veszélyben csatlakozom hozzád. Nekem se árt egy kis tréning! Kacsintok rá féloldalas mosolyom kíséretében.

2012.08.14. 01:12 JuN

Apró fejcsóválással és mosollyal reagálok Matt szerződésére vonatkozó kijelentésen. Ismét tudnék mit mondani, de tényleg nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy nem veszem komolyan őt vagy az óráját vagy akármit. Emlékszem, hogy a régi edzőnk milyen mérges volt ránk, amikor nem figyeltünk, hanem bolondoztunk. Érthető módon, nyilván. A tanárokat mindig tiszteltem, hiszen ők voltak azok, akiktől megszerezhettem a tudás egy részét. Ebbe belegondolni, hogy tulajdonképpen Matt is egy tanár, elég furcsa. - Nem aggódok – mondom egy kis mosollyal az arcomon, de amúgy teljesen komolyan. Aztán újabb infót sikerül begyűjteni a fiúról, miszerint hegyi mentőként dolgozott egy ideig Salzburg környékén. Jobban belegondolva, ő egészen olyan alkat, szóval biztosan élvezte a munkát – a beszéde legalább is ezt sugallja. - Oké, akkor egyszer meghallgatom – bólintok az ajánlatára, majd elkezdjük a munkát, és megtudom, mi a helyes testtartás titka a vízben, illetve, hogy mik voltak eddig a hibáim, amiket szerencsés módon sikerül is felfognom. Persze biztos fontos dolog, hogy megszokjam a helyes testhelyzetet, de már sokkal szívesebben dolgoztam volna a deszkával, csak hogy kikerülhessek az adott szituációból. Matt persze kedves volt, de attól még nem volt ínyemre a dolog. És egyébként is, ennyi idő után talán már nevetségessé is válik a helyzet és a látvány, amit Matt következő kérdése csak tetéz. Kénytelen vagyok elvigyorodni. - Nem rossz, - válaszolom -, de elég hülyén nézhetünk ki, nem gondolod? Aztán megtudhattam, hogy a babák is szeretik a vizet. A tényen ismét mosolyognom kellett, szerettem a gyerekeket, az öcsémet annak idején sokat babusgattam. Aztán kiderült, hogy Matt igazából kiskorában félt a víztől egy sajnálatos eset miatt, ami meglepett. Persze történnek ilyenek, de szerintem én nem tudtam volna magam túltenni a félelmemen ilyen szinten. - Nahát, most senki sem gondolná, hogy így volt – jegyzem meg mosolyogva, majd végre a várva várt pillanat is eljött. Persze annak sem örültem, hogy nem tudok egyedül két métert megtenni a medencében, de már alig vártam, hogy ne Mattnek kelljen tartania. Ahogy a medence széléhez érünk, azonnal „leszállok” a fiúról, és feltornászom magam a szárazföldre. Vicces, hogy a vízből kiérve milyen nehéznek érzi magát az ember hirtelen.

2012.08.12. 14:05 Karana

- Hát tulajdonképpen a hivatalos szerződésemben nem szerepel úszásoktatás. Jegyzem meg, miközben töprengő fejet vágok. Ezzel ugyan nem csökkentem Bella nyugtalanságát, de megint előkerül kaján csipkelődésem. Gondolatban képen törlöm magam, mert természetesen eszembe sem jutna, hogy hagyjak megfulladni bárkit is, csak mert nem szerepel a munkaköri leírásomban az életmentés. Lehet, hogy néhány vendégbe itt kevés emberség szorult, és békésen napozna tovább, de az nem én lennék. - De ne aggódj, a hátat fordítok stílus nem rám vall, különben hogy lehettem volna egy ideig hegyi mentő Salzburg környékén?! Teszem fel költői kérdésem, de csak azért, hogy biztosítsam, nincs veszélyben. Most hogy visszagondolok, nem is volt olyan rossz az az állás. Mindig fűtött a vérem, amikor veszélyes helyzetbe került embereken kellett segíteni. Való igaz, hogy sokszor voltunk mi is életveszélyes körülmények között, de felemelő volt segíteni a bajbajutottakon. - Ha egyszer lesz kedved meghallgatni, elmesélem a hochkönigi mentésünk élményeit. De most jobb ha a teendőnkre összpontosítunk. Mosolygok rá bíztatóan, majd a megfelelő helyzetbe emelem. Miután elmagyarázom neki a helyes testtartást és érzékeltetem is a különbséget a jó és a rossz között, Bella jelzi felém, hogy megértette a dolgot. Gondoltam, hogy így könnyebben megy majd neki. - Örülök! Akkor nincs minden veszve! Jegyzem meg reményteli hangon, majd pár percig tartom a vízben. Hirtelen fogalmam sincs, mit kellene mondanom, de nem szívlelem a kínos csendet. Viszont mi lenne a megfelelő téma, ha az ember éppen a karjaiban tartja a másikat?! Figyelmes leszek Bella sóhajára, ami még inkább arra ösztönöz, hogy felvegyem vele a kommunikációt. - Nos, milyen érzés lebegni? Teszem fel a legelső bugyuta kérdést, ami eszembe jut. - Mondjuk bizonyított tény, hogy ezt még a babák is szeretik. Bár a kivétel erősíti a szabályt, mert én gyerekkoromban rühelltem a vizet. Majdnem belefulladtam egyszer a nagyi kádjába. Úgy két éves lehettem. Valami vacak játékkal megnyitottam a csapot, de arra akkor még nem jöttem rá, hogy kell elzárni. A nagyi pedig otthagyott egy kicsit, mert csöngettek. Persze időben visszaért, messze voltam még a fulladozástól, de egy jó időre fóbiám lett a sok víztől. Mesélem jóízűen kacagva saját magamon, majd feleszmélek, hogy már lassan 5 perce tartom Bellát, ami bőven elegendő volt. - Visszafordítalak, aztán kiviszlek a szárazföldre! Váltok ismét komoly tanár szerepre. Óvatosan engedem le csípőjét, majd derekát, ismét függőleges helyzetbe irányítva ezzel. Érzem, hogy picit megcsúszik kezeim között, így megragadva karját átvetem azt vállamon magam felé fordítva. Két méterre se voltunk a szélétől, így hamar odacsusszantam vele. - Ülj ki egy picit a szélére, én meg megmutatom, mi lenne majd a dolgod. Mondom somolyogva, mivel még mindig én tartom.

2012.08.12. 01:29 JuN

- Gondoltam, hogy nem hagysz megfulladni – találom meg ismét a hangomat. – Akkor repülne a munkád – teszem hozzá vigyorogva, talán csak hogy oldjam a saját feszültségemet. Nem mintha azt gondoltam volna, hogy Matt csak ilyesmi okokból kifolyólag nem hagyna megfulladni egy embert. A kezdeti harapós hangulata után szépen lassan kiderült, hogy nem is rossz ember. Persze ennyi ismeretség után ezt nem kéne kijelentenem, de a megérzéseim általában jók. Állítólag jó emberismerő vagyok, persze sosem lehet tudni... Jó lenne, ha tényleg csak egy próbababa lehetnék, aki nem érzi ilyen kínosan magát az adott helyzetben. Nem mintha Matt csinált volna akármi rosszat, amiért hálás is vagyok valamilyen szinten... Mások elég sokan biztosan kihasználnák a hasonló „lehetőséget”. Aztán lassan oldalra fordít, elég magabiztosnak tűnik, persze ő a tanár, miért ne lenne az. Magamban azt kívánom bárcsak ennél is többet takarna a fürdőruhám. Legközelebbre kéne egy búvárruha, vagy nem is tudom... Nem mintha lenne mit szégyellnem, de ki szereti, ha megnézik? Remélhetőleg többször nem szorulok majd efféle segítségre, akkor nem kell ilyesmin törni a fejem. Az utasítást követve kinyújtom a karomat, és fent tartom a fejem, és érzem, hogy lassan vízszintes helyzetbe kerülök, ám még nem teljesen, hogy érezhessem, milyen a rossz testtartás. Aztán Matt egy szintbe emeli a csípőmet a derekammal, és valóban lehet érezni a kettő között a különbséget. - Mmhmm, asszem leesett – válaszolok, ügyelve hogy ne menjen tele vízzel a szám. Ha a zavaromtól eltekintünk, akkor egész jó érzés volt ott lebegni a víz tetején. Majd ha egyedül is megy, az lesz csak igazán jó... Persze más meg kikaparná a szememet, csak hogy a helyemben lehessen egy olyan fiúval, mint Matt... A gondolatra felsóhajtok. Én nem ismerkedni jöttem ide, persze nem húztam ki a listáról, csak nem az az elsődleges. Amúgy meg, látszólag annyi tyúk van ebben a szállodában, hogy minden pasasnak jutna legalább három, és ki vagyok én, hogy versenyezzek a Gucci fürdőruhás pipik tömkelegével? Nem mintha akarnék, mert a büszkeségem nagyobb annál. Nem is értem miért jutnak ilyen dolgok az eszembe. Röhej. Jöhetne már az a deszka.

2012.08.11. 17:19 Karana

~Ez az a mosoly, ami a kedvemre tesz!~ Könyvelem el magamban elégedetten, amikor Bella orcáján ismét megjelenik az az apró kis gödröcske a godzilla megjegyzésemre. Természetesen rögtön változik a kép, ahogy előkerül a ,,megölni” szó, megjelenik a turpisság is arcán, ami kifejezetten ínyemre van. Vagyis lenne, ha nem egy úszáslecke közepén tartanánk. ~Közepén…ha már ott járnánk.~ Sóhajtom el magam, ahogy a gyakorló lányt nézem. Valahogy nem tudunk úgy haladni, ahogy egy órán kellene. Nem azzal van a gond, hogy Bella nem igyekszik eléggé. Inkább nálam lehetne keresni a problémát. Én erősen törekszem arra, hogy komoly legyek, de valamiért mindig kizökkenek. Ha csak egy percről is van szó, zavar a dolog. Megígértem neki, hogy megtanítom úszni. A fene se tudja, miért adom a szavam lehetetlennek tűnő dolgokhoz. Három óra nagyon kevés, de szeretném, ha sikerülne neki. Vajon milyen lehet vele túrázni? És…na jó Matthew, ebből elég! Ha tudni akarod, akkor tanítsd rendesen. Oktatom ki magam gondolatban, majd felvázolom a lánynak a helyes testtartás feltételeit. Arra már rájöttem, hogy nála jobban használ a ,,mutogatás”, így úgy döntök, ezt a módszert választom. Kérdés, kinek kedvez jobban. Be kell ismernem, mint férfi még szép, hogy élvezem ezt a helyzetet. Akarva-akaratlanul viszont az is átjön, hogy Bella milyen szituációban van. Főleg azért, mert olyannak nézem, aki szereti kézben tartani a dolgokat. Ezzel pedig nincs egyedül. Jómagam is ilyen vagyok, beleőrülök az olyan helyzetekbe, amikor másokra kell bíznom magam. A különbség kettőnk között az, hogy a lány akármennyire viszolyoghat a körülményektől, mégis megadja magát. Márpedig ebben az esetben semmiképpen nem okoznék neki csalódást. A beleegyezése kissé halkra sikeredik és a pillantásom is kerüli, de igyekszek most ettől elvonatkoztatni. - Ne aggódj, menni fog! Nem hagylak megfulladni! Mosolygok rá bíztatóan, majd kezeimet dereka köré fonom. - Szóval, miután oldalra fordítalak, elkezdelek rendezgetni, mint egy próbababát. Amit tenned kell, hogy a kezeidet kinyújtod magad elé. Ne zárd össze, engedd könnyedén lebegni őket. Ami nekünk most fontos, a hát és csípőtartásod. Azzal volt egy kis gond. Akkor lássuk. Fordítom óvatosan oldalra. Kezeim szorosan tartják a víz alatt, igyekszem minél magabiztosabbnak tűnni, ezzel is segítve neki. - Nyújtsd ki a kezed és igyekezz fenntartani a fejed. Szólítom fel, majd vízszintes helyzetbe fordítom. Lassan emelem meg, egyik kezemmel a derekánál, a másikkal a csípőjénél megtartva, de utóbbival kicsit mélyebben. - Ilyen volt a tied. Igazából így is egyenes volt a tested, csak fogalmazzunk úgy, hogy lejtett a vízbe. Csípőjénél tartott kezemet egy szintbe emelem a derekánál tartott kezemmel. - Így pedig a helyes, mivel a víz felszínével is párhuzamos. Érzed a különbséget? Kérdezek rá szelíden. - Most pár percig így tartalak, aztán jöhet a deszka. A lábtempó és testhelyzet alapjai megvannak, csakis gyakorlással finomítható, arra meg tökéletes lesz kezdésnek kétszer 20 perc úszás. Magyarázom, miközben tartom én is magam. Még jó, hogy a vízben az emberi test könnyebb. Nem mintha Bella nehéz lenne, csak érdekes úgy csevegni, hogy valakit a karjaiban tart az ember. ~Végül is csak támasztom.~ Fordul meg a fejemben. Csak az a gondom, hogy más is befurakodott az elmémbe. Azon töröm magam, hogy csakis Bella haját figyeljem, és ne kalandozzon máshova a tekintetem.

2012.08.09. 22:21 JuN

Ahogy Matt godzillaként jelenik meg a képzeletemben, én sem tudom megállni a mosolygást még akkor sem, ha le lettem törpézve. Persze hiába hívom godzillának, ha megint van egy okos válasza. Szegény emberiséggel mi lenne most, ha godzilla védett lett volna... - Godzillát mindenki ki akarta nyírni – jegyzem meg mosolyogva. Aztán eszembe jut, hogy komolyságot fogadtam a mai napra, ami láthatólag már most kezd megtörni. A további hülyeség elkerülése végett belevetem magam az alapok elsajátításába, ami több-kevesebb sikerrel működik is, persze szükséges a javítás. Ha most a régi úszás edzőnk látna, biztosan nem hinne a szemének. Persze ha a tesóim is itt lennének, akkor biztos, hogy még ennyire sem menne a komolyság, mint most... Egyedüli lány testvérnek nem könnyű lenni, de be kell, hogy valljam, én mindig is imádtam. A bátyám mindig mindentől meg akart óvni, és közben volt egy öcsém is, akit én babusgathattam. Persze minden megváltozott, ahogy felnőttünk. Galenek eljött az ideje, hogy családot alapítson, Johan pedig nem veszi olyan komolyan a sulit, mint én anno, így éli a kis világát – valószínűleg boldogabban, mint én tettem. Aminek örülök, mert neki úgysem a könyvek valók, hanem az olyan munka, ami mind szellemileg mind pedig fizikailag lefoglalja. Öcsémre gondolva az jut eszembe, hogy Mattet nagyon kedvelné... Pár pillanat múlva a fiú már mellettem is van a medencében, és ismerteti a helyes tartás feltételeit. Szavait tárolom a memóriámban, még jó, hogy az ilyen elmélet jellegű dolgokat gyorsan felfogom, ha a gyakorlat már kevésbé megy. Aztán azt is megtudom, hogy godzilla képes fennmaradni a vízen. Csípős visszavágásomat inkább lenyelem, a fogadott komolyságomra gondolva, és ezzel tulajdonképpen hagyom is, hogy Matt kezébe vegye a dolgokat. Jobban mondva engem, mielőtt még visszakozhatnék a dologtól. A „Nehogy elkezdj kapálózni!” felszólítást hallva ismét meg akarok szólalni, hogy ugyan nem vagyok annyira ostoba, de most nem is annyira a beígért komolyság, mint inkább a zavarom állít meg ebben. Mivel az úszástudásom egyenlő a nullával, kiszolgáltatottnak érzem magam a kapaszkodás lehetősége nélkül. Valamiért nem feltételeztem, hogy Matt visszaélne a helyzettel - talán mert láttam, hogy felelősségteljes munkát végez -, de akkor is, az ilyen helyzetek sosem voltak és máig sem a kedvenceim. Mert bár azt képes vagyok belátni, hogy segítségre van szükségem bizonyos dolgokban, hiszen nem mehet minden egy csapásra száz százalékosan jól, de akkor is, a segítség mellett jobb szeretem, ha valamilyen szinten még irányíthatom a dolgokat. Cseppet sem arról van szó, hogy félek a víztől, vagy azt gondolom, hogy Matt vagy akárki a környéken hagyna elhalálozni, hanem a dolgok kézbentartásának hiányáról, és hogy rá vagyok utalva egy olyan emberre, akit alig ismerek. Mert azt be kell, hogy valljam, hogy akármilyen szimpatikus a fiú, számomra több szükséges a teljes bizalomhoz, vagy hogy ilyen „közel kerüljek” valakihez, még ha csak munkáról is van szó. Ezt azonban most nem lehet másképp megoldani, amit kénytelen vagyok elfogadni. Így Matt szavaira motyogok egy „rendben”-t, kerülve a pillantását (hogy ennél jobban ne jöjjek zavarba), és felkészülök a feladat végrehajtására, remélve, hogy nem leszek olyan ügyetlen, mint általában.

2012.08.09. 18:54 Karana

Előre láthattam volna, hogy Bella nem hagyja szó nélkül megjegyzésem, amit magasságára tettem. Most viszont egy érdekes grimasz és társul szavai mellé. Ilyet még nem láttam tőle, de talán nem is olyan baj, hogy kevesebbszer villan fel, mint mosolya. Viccesnek tartom, hogy engem kritizálva akarja bizonygatni, hogy nem ,,törpe”. Persze, ebbe is annyi komolyság szorul, mint az én jellemzésembe. - Godzilla? Én óvatos lennék a helyedben, ha rá hasonlítok. Nevetem el magam akaratlanul is, ahogy elképzelem, milyen lennék tüskés háttal és éles karmokkal. - Erre most szívesen rácáfolnék egy fogadással! Jegyzem meg, miután közli velem, hogy csak a sportban körözöm le. - Kapásból itt van az, hogy a hüllők java része védett, márpedig godzilla is egy hüllő. A világörökség becses tagja vagyok, amit úgy sem tudsz felülmúlni. Felelem örvendve, de igyekszem a fejembe vésni, hogy nem szórakozni jöttem ide. Miután leszögezem ezt magamban, és szemügyre veszem Bella első próbálkozását, jobbnak vélem csatlakozni hozzá. ~Talán úgy jobban megérti, ha megmutatom neki.~ Fogalmazódik meg bennem a dolog, de tartok tőle egy kicsit. Nem nézem ki belőle, hogy készségesen engedné irányítgatni magát. Ahogy eddig leszűrtem vele kapcsolatban néhány dolgot…ezt kissé nehezen tudom elképzelni. Nekem olyannak tűnik, aki mindent egymaga szeret elintézni. Remélem tévedek, és a cél érdekében elfogadja a segítségem. Tűnődöm, majd felteszem kérdésem, ami láttán mintha meghökkent volna. Mosolya azonban hamar arcára kerül és bíztatóan bólint megadva ezzel nekem az engedélyt. - Rendben, akkor most egyenlőre kerülj te is függőleges helyzetbe, amíg röviden felvázolom a helyzetet. Szólítom fel gálánsan. - Tehát ahogy már említettem három feltételnek kell teljesülnie, hogy megalkossuk a tökéletes testhelyzetet. A kedvező fejtartás, az egyenes hát és csípőtartás, és végül a kis kiterjedésű lábmunka. A fej a kezek között lehajtva helyezkedik el. Mi most egyelőre ezt még hanyagoljuk, de nagyon fontos, hogy úszás közben nem szabad megemelni a fejet, mert növeli az ellenállást. Emiatt kell a lábmunkának is kis kiterjedésűnek lennie. Felső holtpont a víz felszíne, míg alul csak egy kissé hagyhatja el a test vonalát. A testhelyzet természetesen nem állandó, hiszen úszás közben a test folyamatosan oldalra fordul, de igyekeznünk kell minél inkább fenntartani az alaphelyzetet. Nos akkor… Dörzsölöm össze tenyerem. - Mivel én már képes vagyok fenn maradni a vízben –jegyzem meg kissé fölényesen-, ezért van arra lehetőség, hogy megtartsalak. A kérdés, hogy bízol-e godzillában? Kacsintok rá rejtelmesen. - Na, de komolyan. Azt szeretném, ha elengednéd a medence szélét és rám bíznád magad. Nyúlok karjáért, mielőtt választási lehetőségét mérlegelhetné és magamhoz húzom. - Nehogy elkezdj kapálózni! Vonom közelebb magamhoz és szorosan tartom karjaim között. Érdekes a felállás így, talán még kapnék is alkalmon, ha nem lenne ekkora munkamániám és kötelesség tudatom. Sajnos a helyzet igyekszik mindezt semmivé tenni, de kitartok elveim mellett. Határozom el magamban, így felvázolom Bellának, mire is volt jó ez a mostani helyzet. - Háromra oldalra fordítalak, és vízszintes helyzetbe emellek lépésenként, hogy minden testrészeddel érezhesd a korábbi és a mostani tartás közötti különbséget. Magyarázom, le se véve róla a szemem. Nem bírom megállni, hogy a szám szegletében bujkáló mosoly teljes formát ne öltsön.

2012.08.09. 00:56 JuN

Kis megkönnyebbüléssel hallom a gúnyolódást, arra gondolva, ha így reagál, akkor talán mégsem sértettem vérig a kis akciómmal illetve a szavaimmal. A magasságomra tett megjegyzése után egy grimasz kúszik az arcomra, hát törpének sem neveztek még. Hozzá képest talán tényleg az vagyok, de ez rendben is van így, hiszen az a „szép” ha egy fiú magas, és nem neki kell felnézni a nőkre. Matt pedig szép magas. Egyébként pedig, ha húzok egy magasabb sarkú cipőt, akkor máris nincs köztünk akkora különbség. - A fene sem akarna olyan godzilla méretű lenni, mint te – jelentem ki mind a magasságára, mind az edzettségére gondolva, ami persze nagyon is jól állt neki, de a világért sem ismerném be hangosan. – Amiben pedig magad mögé kényszeríthetsz, az max a sport. Semmi más – mondom vigyorogva. Eltűnődök, hogy vajon mennyire lehetek idegesítő ezek után. Persze talán nem olyan vészesen nagyon, ha felajánlotta ezeket az úszás órákat meg miegymást, de az még tegnap volt. ~Majd meglátjuk,~ gondolom, ahogy elmegy a deszkáért és eszembe jutnak még az esetleges meglepetések, amiket okozhat. Matthez hasonló emberrel már régen találkoztam, még a régi legjobb barátnőm sem volt olyan, aki ennyit eltűrt volna tőlem, mi több, még vissza is vág. Persze lehet, hogy ez azért volt így, mert minden energiámat a tanulásba és a könyvekbe fektettem, hogy eljuthassak egy ehhez hasonló helyre. Visszagondolva nem bánok semmit, de akkor jó párszor megfordult a fejemben, hogy úgyis csak feleslegesen csinálok mindent, és elpazarolom a legszebb éveimet könyvekkel és okoskodással, ahelyett, hogy élnék egy kicsit. Még jó, hogy a makacs természetem nem engedte feladni a dolgokat, hiszen az itt létem a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Persze nem ismerkedni, nem szerelemért és nem bulizni jöttem, hanem szintén tanulni és elkezdeni a jövőt építeni, de a helyzet egészen más így időbeosztás, dolgozatok és versenyek sorozatos folyamata és túl magas elvárások nélkül. Így van időm a tanulás mellett egy kis mókára is, van időm új emberekkel megismerkedni, amit élvezek. Talán ennyi idős létemre még azért vagyok ilyen gyerekes, mert sosem volt elég időm arra, hogy így viselkedjek. A gondolatra elmosolyodtam, de Matt kritikája félbe szakított. A lazán lefeszített lábfej valóban kissé ellentmondásosnak tűnt számomra, de megpróbáltam teljesíteni az elvárásokat. Ekkor viszont Matt ismét a vízben termett, hogy kijavítsa a tartásomat, ami rossz volt, nem is csoda. És jött az újabb meglepetés, ahogy megkérdezte, hogy egyáltalán hozzám érhet-e. Talán a meglepettség kicsit az arcomra is kiül, ahogy rámosolygok és bólintok. - Hát persze – adom meg a beleegyezésemet, hiszen magamtól úgy sem menne a dolog feltehetőleg.

2012.08.08. 19:28 Karana

Még mindig nyugtalanít az előbbi eset, főleg azért, mert javarészt én idéztem elő a vízbe lökéssel. Túlságosan sokat vártam, vagy csak nem koncentráltam eléggé a dolgomra. Bella sikeresen elvonta a figyelmemet arról, mi is lenne a teendőm, de most se vagyok képes ellenállni annak, hogy ne szóljak vissza neki. - Én nem lennék olyan büszke rá. Rendben, azt be kell ismernem, hogy női átlagban pont jó a magasságod, de hozzám képest akkor is törpe vagy. Tudod, 15 cm-rel leköröztelek, és nem ez az egyetlen, amiben magam mögé kényszerítettelek. Hangzik provokatív válaszom, Bella pedig egy hasonló tekintettel felel a ,,kiskanál” megjegyzésemre. Biztos vagyok benne, hogy nem felelőtlenségből ült a medence alján, inkább úgy festett, mint egy tüntető, aki igazáért vív dacos harcot. A makacssága roppant mód emlékeztet valakinek a személyiségére…hmmm, rég gondoltam már rá így. Mintha csak tegnap lett volna, hogy akkora elszántságot láttam szemeiben azon a végzetes napon. Különleges volt ilyenkor az aurája. Olyan állhatatos és könyörtelenül megingathatatlan, amit mindig is irigyeltem. És tessék…belebotlok egy ugyanilyen nőszemélybe, aki akkor se adná fel, ha fizetnék neki érte. Kelek fel gondolataim közepette, hogy a deszkáért menjek, ami pont kapóra jön, hogy elrejthessem előle önfeledt mosolyomat, míg háttal állok. ~Most meg vigyorgok, mint egy bolond. De valamiért….áhh, koncentráljunk az úszásra!~ Lépdelek vissza ismét komoly tekintetemmel, hogy ne forduljon elő a korábbihoz hasonló ,,baleset”. Miután elmagyarázom és bemutatom az ollózó mozdulatot Bella szó nélkül igyekszik leutánozni, ami nem is sikeredik rosszul. Kiülök a medence szélére, hogy onnan ügyeljek rá és magyarázzam neki a továbbiakat. - Ez így nem is rossz! Dicsérem meg, de csak gyengén, nem akarom, hogy elbízza magát. - Egy aprócska, ugyanakkor fontos dolog. A lábfejed végig legyen lefeszítve, de lazán tartva. Picit ellentmondásos a kettő, de ha csak lazán tartod, akkor elveszíted az előrehajtó szerepet, és csak felfelé irányuló lábmozgás lesz belőle. Természetesen ez is egy fontos dolog, de a búvárkodás során nekünk az előrehajtó munka kell, hiszen haladni akarunk. Igyekszem érthetően magyarázni a dolgot. - A tempó egyelőre jó, azon most nem variálunk, hiszen a jó úszóritmushoz a kar és a lábtempó összhangja kell, de mi most csak a lábtempót gyakoroljuk. Emellett úgy is ezt kell majd igazítani a kéztempóhoz. Viszont a tartásoddal van egy kis gond…állj meg kicsit. Jegyzem meg figyelmesen észrevételem és megkérem, figyeljen rám. Semmiképpen nem csipkelődésnek szánom a dolgot, csak javítani szeretnék gyakorlatán. - Tudod ennél a technikánál az első és legfontosabb a testhelyzet. Három feltétele van a kedvező és áramvonalas testhelyzet kialakításának. Csusszanok vissza a vízbe és Bella mellett ,,állok” meg. Kezemet kinyújtom felé, hogy a megfelelő testhelyzetbe igazgassam, de félúton megáll a mozdulatom. - Megengeded, ugye? Kérdezek rá, mielőtt hozzáérnék.

2012.08.07. 21:53 JuN

A sikeres felszínre bukkanás és gúnyolódás után próbálom rendes állapotba hozni a légzésem, ami kis idő múlva sikerül is, még ha nem is tökéletesen. Mintha Matt kicsit túl komolyan vette volna a megjegyzésem, amit egyáltalán nem szántam megrovónak, csak csipkelődésnek, mint mindig. - Ki kérem magamnak, 170 cm magas vagyok... – zsörtölődök kicsit.  Sokszor elszalad velem a ló gúnyolódás téren, és sokszor nem is törődök vele, mert általában olyan embereknek csattintok oda, akik meg is érdemlik. A fiú esetében azonban ez nem így volt, csupán „játszottam”, úgy, hogy valamiért egyáltalán nem akartam magamra haragítani, így már azon voltam, hogy valamiféle bocsánatkérést produkáljak, amikor kijelenti, hogy majd megfojt egy kiskanál vízben, ha még egyszer Matthewnak merem hívni. Kihívóan a fiúra nézek, és már a nyelvemen is van, hogy legalább százszor kimondjam a keresztnevét, de feszült és komoly arckifejezését látva torkomra forr a szó, ami igen ritka jelenség. Valamilyen szinten megértem, hiszen oktatóként felelősséggel tartozik minden tanítványáért, ami biztosan nem könnyű dolog, de azt hittem, hogy nem néz olyan ostobának, hogy veszélyeztessem a saját testi épségem. Elvégre annyira őrült nem vagyok, hogy dacból kinyírjam magam. Minden esetre egyre több és több meglepetést tartogat számomra, egyre többször meglepettségre késztetve... Első találkozásunk után a fene sem nézett volna ki belőle ekkora felelősségtudatot, valamint azt az oldalát, amit a majdnem eltanyáló kislány „megmentésével” mutatott meg. Csendben és eltűnődve méregetem, ahogy elmegy az úszódeszkáért, azon gondolkozva, hogy mit tartogathat még a fiú, és miért van rám olyan hatással, amilyennel. Valamiért kíváncsi vagyok rá, és minél több dolgot akarok megtudni róla... Eldöntöm, hogy az elkövetkezendő oktatás során komoly leszek, ami szinte lehetetlen rám nézve, de majd megerőltetem magam. A komolyságot el is kezdve figyelmesen hallgatom szavait, miszerint gyorsúszással kezdünk, valamint hogy el kell sajátítanom az ollózó mozdulatot. Mintha csináltunk volna ilyet régen, gondoltam, ahogy Matt elmagyarázta, miről is volt szó. A következő pillanatban pedig a szavak mellé már kép is társult, ahogy a fiú csatlakozott hozzám a medencében, és megmutatta a gyakorlatot. Megfigyelés után pedig szó nélkül nekiállok, hogy megpróbáljam leutánozni, amit Matt mutatott. Ez még nem olyan vészesen nehéz, így többé-kevésbé még megy is. ~A hibáimat úgy is kijavítja.~

2012.08.07. 20:21 Karana

~Talán mégsem volt olyan rossz ötlet elfogadni ezt az állást.~ Tűnődöm magamban, miután Bellát a vízbe kényszerítem. Sértődött műsora, gonosz vigyora és gunyoros megjegyzései szinte elfeledtetik velem, mennyi győzködés árán fogadtam el az itteni melót. Magam sem tudom, miért ódzkodtam ennyire ettől a lehetőségtől. Esetleg attól tartottam, hogy csupa morózus emberrel hoz össze a sors, de Bella rácáfolt erre. Már hogyne tette volna, amikor most is sikerül azt elérnie, hogy aggódni kezdjek érte. Pillantok ismételten órámra, miközben magamban véleményt formálok az eseményekről. ~Természetesen ez csupán egy tanár tanonc iránti felelősségérzetéből adódó nyugtalanság.~ Zárom le magamban a dolgot, de még mindig a lányon agyalok. ~Bátrabb? Talán nem tűnök annak?~ Zsörtölődök a korábbi megjegyzésén. ~Ő pedig olyan…milyen is ő?~ Fogalmazódik meg bennem a kérdés, miközben igyekszek hatni a lányra, hogy ideje visszatérni az életet adó oxigénhez. ~Egy makacs és eszelős teremtmény!~ Szögezem le, bár valószínűleg másként fejezem be a mondatom, ha éppen nem azt a produkciót látom, hogy elneveti magát a víz alatt. Ez szerencsére észhez téríti, így egy nagyobb lendülettel ismét a felszínre tör és mellém evickél. Úgy fest, mint egy partra vetett sellő. Bár a filmekben az ő hajuk mindig tökéletesen áll egy merülés után, Bella hajkoronája viszont természetellenesen omlik arcába, amit muszáj megmosolyognom annak ellenére, hogy picit haragszok rá. Alaposan szemügyre veszem, nem esett-e komolyabb baja. Persze, ha tényleg veszélyben lett volna nem hagyom megfulladni, éppen ezért leszek mérges megjegyzésére. Igaz tudom, hogy ebben is több volt az ironia, mint a vádaskodás, de a nevem hallatán morcos leszek. - Mégis milyen félnótás az, aki a 168 vagy tudom is én hány cm magasságával belemegy a 2 méteres vízbe úgy, hogy az edzője még meg se jelent. Válaszolok gúnyosan közben azt figyelve, mikor is nyeri vissza normál lélegzetvételét. - Annak az esélye pedig, hogy hagylak megfulladni egyenlő a nullával. Nem adnám át a véletlennek. Magam folytalak bele legközelebb egy kiskanálnyi vízbe, ha még egyszer Matthew-nak szólítasz, Isabella. Mondom feszülten, így még inkább komolynak tűnve. Valójában csak féltem, hogy tényleg baja lehet, nem hittem, hogy az alapokat sem ismeri. Könnyebben süllyedt el, mint egy kincsekkel teli láda a kalózos történetekben. Bár lassan kezdem beismerni, hogy míg a vad hordát az arany vonza, addig engem magával sodor az ő bűvköre. Olyan mint egy különleges bukéval rendelkező méregdrága nedü, amivel újra és újra megtöltenék egy poharat. Felpattanok a medence széléről és ellépek a deszkáért. Pillanatokon belül már újra ugyan ott ülök, mint az előbb a deszkát magam mellé helyezve. - Jobb ha nekiállunk a tanulásnak! Picit módosítunk a dolgokon, a gyorsúszást tűzzük ki célnak. Mondom komolyan. Megint előtört belőlem sztoikus énem, aki úgy sem adja fel a dolgot, jöjjön bármilyen nehézség. - A következőt kellene tenned. Az ollózó mozdulattal kezdjük, ami a gyors lábtempót jelöli. Ez nagyon fontos, hiszen nem csak előrehajtó, hanem stabilizáló szerepe is van. A következőt kell tenned. Kapaszkodj a medence szélébe, majd hasalj a vízre. Csúszok én is bele a medencébe Bella mellé, hogy megmutathassam, mire is gondolok.

2012.08.06. 20:40 JuN

Persze Matt a szokásához híven csak csipkelődik, ami visszavágásra vár, az pedig jó szórakozásnak ígérkezik. Fontolóra veszem, hogy ismét a Matthew nevet használom hőn szeretett Mattje helyett, de ahogy a szoktatást említi, kiröppen a fejemből a gondolat. ~Mit képzel, úgy mondta mintha egy macska lennék, akit szobatisztaságra kell szoktatni... ~ fortyogok kicsit magamban a megjegyzésén. Aztán erre még rátesz egy lapáttal, ahogy hozzáteszi, hogy mellettem az életét kockáztatja. Persze ez lehetséges, hogy nem volt teljesen alaptalan, ám a gonosz vigyorom újra az arcomra kúszik, hogy bosszút álljon a megjegyzésért. - Te szegény – sóhajtok színpadiasan. – Igaz, egy bátrabb tanárra kellett volna bíznom a dolgot, aki nem fél a csúf karmámtól... – mondom vigyorogva, majd a következő pillanatban már a víz alatt találom magam, és elfoglalom helyem a medence alján. Kár, hogy nem volt időm rendesen levegőt venni, mert akkor tovább játszhatnék ilyet, de természetesen nem vagyok hajlandó megfulladni akárki kedvéért. A kis időt azonban amit bírtam, sértődöttnek tettetve töltöm, miközben a távolabb fürdőző embereket figyelem, Mattre rá sem hederítve. Sajnos nem néz ki úgy, hogy bármi izgalmas történne, sőt, egy egész kövér alak is feltűnt, aki egyenesen egy bálnára hasonlított a víz alatt. A gondolatra el is felejtettem, hogy hol is vagyok tulajdonképpen, és ahogy elnevettem magam, egy nagy levegőbuborék kieresztésével az összes oxigén elfogy a tüdőmből. ~ A francba bálna úr. ~ gondolom magamban, mire az edzőmre pillantok, aki mintha aggódva mutogatna fentről, hogy talán ideje lenne visszatérni a felszínre. Mivel más választásom úgy sincs levegőhiány lévén, ismét fellököm magam a víz felszínére, és nagy nehezen megkapaszkodok a medence szélében. Jól esik újra lélegezni, ami csak kicsit zihálva megy az után, hogy elkuncogtam magam odalenn. A copfomból kilógó tincseket és a vizet egy mozdulattal kisöpröm az arcomból, és nagy erőfeszítéseket téve komolyan Mattre nézek. - Milyen tanár az... – pihegem még mindig levegőért kapkodva. - ... aki bedobja a tanoncát... a mélyvízbe úgy, hogy nem tud úszni... Meg is halhattam volna... – mosolyodok el halványan, igazából elég kicsi volt az elhalálozásom esélye, de nem bírom ki, hogy a végén ne szúrjak még oda: - ... Matthew. – szólítom keresztnevén egy szélesebb mosoly kíséretében.

[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]