[9-1]
- Aha, szóval utálatos vagy. Már mindent értek. - tettem komolyságot és bólintottam. - Bizonytalan? Én? Ugyan kérlek. - nevettem. - Ha bizonytalan lennék már sikoltozva bújdokolnék a pálmafák között, hogy jaj megláttál megláttál. - vigyorogtam. - Már nem vagyok tinédzser. De induljunk akkor mutasd az utat a lakosztályodhoz. - Hosszabbakat kellett lépnem, hogy utolérjem a szőke srácot. A nap már olyan erősen tűzött, hogy éreztem, hogy kezd felforrni az agyvizem. Nem szóltam a sráchoz a szobáig, nem tudtam mit mondhatnék, túlságosan fájt a fejem ahoz hogy bármit is mondjak jelen helyzetemben, de láttam, hogy Kevin nagyon forgat valamit a fejében, ami nem feltételen lehetett jó. Tudtam, hogy nem jó szándékkal akar felhívni magához, de nem ez az első alkalom, hogy azt hiszik könnyen kapható vagyok. De játszani volt kedvem ma.
//Folyt.köv.: Kevin szobája//
|
A kérdésére felnevettem és megráztam a fejem.
- Dehogy. Csak, megvan a magam stílusa, amit mások nem viselnek el. És végül is, ez a célom - sóhajtottam, a továbbiakra pedig vállat vontam. Ha nem kell neki a gyógyteám, hát így járt. Akkor egész nap fájni fog a feje és kész. Nem az én bajom. Ám eléggé bizonytalannak tűnt a szavai alapján.
- Kevin Moore. De hívj csak... Kevinnek. - ráncoltam össze a homlokom, majd megráztam a fejem és ismét Evelinre pillantottam.
- Kissé bizonytalan vagy... vagy mégse? Egyszer fel akarsz jönni hozzám, utána meg nem. Jobban kéne figyelned.
Közben persze elindultam visszafelé, a szálláshoz. Ha már azt mondta, feljön, akkor nem eresztem. Úgyis rég szórakoztam. Legalábbis, olyan értelemben, hogy... khm. A szemem sarkából rápillantottam.
- Mellesleg... azt mondják, hogy melegben meleget kell inni... és nem lesz meleged. Vagy valami ilyesmi. Igaz, én sem hiszek ebben, de néha beválik. - zavarodtam össze egy kicsit, aztán legyintettem.
|
- Antiszociális vagy? Pedig ha rád néz az ember azt gondolná, hogy uhh szép fiú és döglenek utánad a csajok. Nem hiszem hogy egy pár kiscsaj már nem mászott rád. - vigyorogtam. - Tea? Ilyen melegben? - felvontam az egyik szemöldökömet. - Á-á. Még a nevedet se tudom. De én Evelin Upton vagyok, inkább Evie. Nem kedvelem az Evelint. Szóval, a te neved? De legyen, felmegyek. - vigyorogtam hamiskásan.
|
A lánynak be nem állt a szája, ami nem zavart, hisz még nem döntöttem el, hogyan viszonyuljak hozzá. Talán Debbienek igaza van. Nem kell mindenkivel rosszalkodni. Nem kell mindenkinek keresztbe tenni, tönkretenni a napját, satöbbi. De miért pont ezzel a lánnyal kezdjek jópfizni? Ilyenek jártak a fejemben, mikor elért a monológjában a "mesélj magadról" részhez. Meglepve ránéztem, majd egy vigyorral előre.
- Mit mondhatnék? Azt hiszem, a hotelben én vagyok az egyetlen, aki nem jön ki jól senkivel. Bár ez csak mellék infó... nem tudom. Mire vagy kíváncsi? - néztem rá kíváncsian, ezúttal nem tettettem az érdeklődésem. Egyelőre a jó énemet mutattam felé.
- Amúgy, másnapossgára tudok egy teát. Legalábbis, én mindig azt iszom és beválik. Ha van kedved, gyere fel hozzám és csinálok neked egy olyan teát - rá is kacsintottam. Igazából, abban a teában semmi különleges nem volt és nem is mindig használt, de kíváncsi voltam, a lány képes-e feljönni egy számára idegen fiú szobájába. Bár a gyanúm az volt, hogy nem. Hát vártam a válaszára, közben terveket szövögettem fejben.
|
- Igazából próbál túl élni ezt a napot, mert eléggé ki voltam tegnap este, reméltem a nap kissé segít a gondom, meg a mozgás, de csak egyre inkább azt érzem, hogy mindjárt idehányok. - vigyorogtam fáradtam. - Nem is aludtam valami sokat az igazat megvalva. - ásítottam fáradtan. A fiú hozzám igazította a léptein, amin elmosolyodtam. - Jól esne valami rostos gyümölcslé, mert ki van száradva a szám. Mivel már lassan hangom sincs, ezért mesélj magadról valamit. Mindjárt felébredek, meg összeszedem magam. - vigyorogtam.
|
Ahogy a lányt néztem, rá kellett jönnöm, hogy másnapos. Rá volt írva az arcára. Ezen el is vigyorodtam, a kérdésére pedig megráztam a fejem.
- Nem. Már itt vagy lassan 2 hete. - még a kezemmel is mutattam, illetve ujjaimmal a kettest, végül körbenéztem.
- Hova tartasz? - néztem rá tettetett érdeklődéssel, és persze egy sármosabb mosollyal. Valószínűleg ő még nem hallott rólam, ha nem tudja, ki vagyok. Ez pedig fölöttébb tetszett. A lány mellett lépkedtem, arra, amerre ő, de közben nézelődtem is. Hátha akad valami izgalmas tennivaló. Gondolataim elszárnyaltak volna, ha nem állítom meg, így Evelin felé pillantottam ismét. Azon gondolkodtam, hogy ez a görögös stílus kimondottan jól áll neki. Mármint, ami a haját illeti, mindenképp. Maga a lábbeli például nem nyerte el a tetszésem, de ezúttal nem volt kedvem szóvátenni.
|
A gondolat menetemet egy mélyebb hang szakította meg. Felpillantottam a szőkés-barna oldalra fésült hajú srácra.
- Hello. - végigmértem a fiút. - Hát, muszáj lesz.
Másnaposságom miatt kissé be voltam lassulva.
- Új vagy?
Fehér keretes Ray Ban szemüvegem biztonságot nyújtott. Ahogy a srácra pillantottam, akkor tudtam csak igazán megvizsgálni. Tipikus szép fiú volt, a tinédzserek bálványa. Nem volt rossz képű, de nem tudtam mit gondoljak.
|
Miután ott hagytam Debbiet a cukrászdánál, tovább álltam. Nem volt kedvem a továbbiakban vele társalogni. Egyszerűen kikészített a mosolygós, kedves viselkedésével. Velem ne legyen kedves. Főleg ne Ő. Oké, senki se. Nem tűrtem el senkitől. Inkább azt vártam, hogy mindenki utáljon. Miért? Magam sem tudtam. Talán csak megszoktam az évek során.
A viselkedésem mondjuk sokkal inkább szólt magam ellen, mint a környezetem ellen. De nem tehettem mást. Ki is szúrtam a következő "áldozatomat", így gyorsítottam a lépteimen. Mikor elég közel értem a kiszemelthez, ráköszöntem.
- Hello. Hmm, görögös stílus. Szép. - ismertem be, ezúttal rosszindulat nélkül. Bár erősen elkezdtem törni a fejem, hogy bosszantsam a leányzót, akit mellesleg csak látásból ismertem. Bár tudtam, és hát látszott is rajta, hogy az elite réteg egyik képviselője. Viszont nem volt az esetem... Igazából, fogalmam sincs róla, hogy milyen lányok jönnek be nekem. Ismertem be magamnak egy sóhajjal.
|

Nem sok izgalommal telt egyenlőre az itteni tartózkodásom. Pár könnyed kis party a tengerparton és egy-egy városban, ahol új embereket ismertem meg. Egy átbulizott éjszaka után most kissé másnaposan járkáltam a macskaköves uton. Lágy szellő fújdogált, így enyhítve a délelőtti forróságot. Mivel a hófehér Alice + Olivia maxi ruhám a földig ért, kissé megemelte a szoknya alját az egyik kezemmel, másikban pedig a telefonomat fogtam. Fejemet leszegtem, a földet kémleltem. Mivel ma nagyon görögös hangulatban voltam, ezért nem is magassarkút, hanem egy barna Jimmy Choo sarut választottam reggel. Kezemen pedig egy aranyozott Sophia Kokosalaki karkötő nyugodott. Tegnapi bulin be volt göndörítve a hajam, és mivel nem akartam kivasalni, ezért ma csak belecsavartam pár virágos láncot, és hajamat kissé kontyba is púpoltam, így igazán meg volt a görögös összhatás.Valamelyik nap igazán csúnyán leégtem egy napozás alkalmával, de mivel soha nem volt hajlamos a bőröm a hámlásra, hanem inkább bebarnult a leégett terület. Így alig másfél hét alatt szép barna színett kapott a bőröm. Így sétálgattam a macskaköves után mert már nem tudtam mit kezdeni maggammal és eléggé le voltam lassulva.
|
[9-1]
|