[18-1]
 *Legyezgeti egy kicsit magát, Bella szavaira viszont rápillant és elmosolyodik.*
- Rendben! Én itt leszek... nem hiszem, hogy elmozdulok innen. Szia!
*Pillant a szőke után, majd felkönyököl a pultra. Elnéz a bejárat felé, de nem úgy néz ki, hogy újabb vendég érkezne. Így egy kicsit unalmas a dolog. Viszont ebédidőre "csengetnek", így gyorsan kirakja a táblácskát, hogy "Ebédszünet", aztán felkapva a táskáját az ebédlő felé veszi az irányt.*
// Én is köszi :) majd a közös játék alkalmával :D ha részt veszel rajta ^^ //
|
 *Isabella mosolyogva hallgatja Hilary szóáradatát. Neki úgy tűnik, hogy a lány igazán kedveli a munkáját, ami jó dolog. Hiszen senki sem szeretne naphosszat olyasmivel foglalkozni, amit ki nem állhat. Bella csak remélte, hogy majd szerencséje lesz ilyen téren, végülis egyrészt azért is tanult annyit, hogy jó állást szerezzen.
De valóban, elég meleg volt, ő pedig totál el volt fáradva az utazástól.
~ Ideje lenne megnézni a szobámat. * A gondolatra ismét a lányhoz fordul* - Örülök a találkozásnak Hilary, de megyek és felfedezem a szobám. *vigyorodott el.* -Hulla fáradt vagyok. *teszi hozzá egy szemforgatás kíséretében, de vigyorogva.* - Akkor majd még összefutunk, szia! *köszön el integetve.*
//Köszi a játékot, folytatás valahol, valamikor... mostanában nem tudok olyan sokat géphez jutni. ^^//
|
- Nincs mit, tényleg.
*Mosolyog, a továbbiakra ismét elnéz a bejárat felé, végül rá. Alig láthatóan vállat von. Ha lenne vendég, akkor biztos nem Bellával fecsegne, de ha már itt ez a lány és ő amúgy is unatkozik, kiélvezi.*
- Nem tartasz fel. *a következő kérdés válaszán nem kell sokat agyalnia* Nem. Főleg nem nyáron. Figyeld meg, néhány nap és beindul itt az élet. Nagy lesz a nyüzsgés, jönnek majd új vendégek. Végül is, van még sok szabad szobánk, és mi csak örülünk a vendégeknek. Plusz, biztosan lesznek visszatérő vendégeink. Például, Mr. és Mrs. Taylor minden évben, július végén térnek be hozzánk és itt maradnak egészen augusztus végéig. Ők idén is jönnek, legalábbis gondolom. A szobájuk most is fent van tartva nekik.
*Merül bele megint a történetbe, vagyis a mesélésbe, de sikerül megfékeznie magát. Felnevet.*
- Megint sokat fecsegek
*Egy sóhajjal elnéz a klíma berendezés felé, majd kicsit kigombolja a felsőjét.*
- Nem igaz, megy a klíma és így is melegem van...
*Jegyzi meg, aztán Bellára pislog egy halvány mosollyal. Azon kezd gondolkodni, hogy a lányt nem-e érdekli, milyen a szállása... elég régóta nála van a szobakulcs és, bár örül a jelenlétének, illene kipakolnia. De nem fogja természetesen elzavarni.*
|
*Bella mosolyogva veszi át Hilary névjegykártyáját, és alaposan szemügyre veszi.*
- Köszi. *mosolyog a lányra, majd a kártyát a pénztárcájába rejti.* - Akkor majd mindenképpen írok. * teszi hozzá, majd követi Hilary pillantását a bejárat felé.*
- Nem akarlak ám feltartani, mondjuk most nem nagyon van forgalom. * mondja, majd ismét Hilaryra néz.* - Mindig ilyen nyugis itt? *kérdezí kíváncsian. Talán, ha lejár az ösztöndíja, jelentkezhetne valamilyen ideiglenes munkára itt, akár recepciósnak vagy bármi másnak. Kicsit meg kell majd szednie magát, hogy továbbtanulhasson, vagy jobb helyen elhelyezkedhessen. Nem lenne már képe haza menni, és szülei terhére lenni. Nem mintha nem látnák szívesen, de tudta, hogy anyagilag nem épp a csúcson vannak, így szeretne nekik segíteni.*
|
*A vámpíros csaj eszében nem jut, a könyvet sem olvasta és a filmeket sem látta. Sose vonzotta az ilyen és talán már nem is fogja. Talán akkor fog belelesni ebbe a vámpíros műbe, ha valaki ajánlja neki. De magától biztos nem.
A válaszra mellesleg biccent és kicsit feláll, hogy megigazítsa a ruháját, ami kicsit meggyűrődött.*
- Ne aggódj amúgy. Nem fogsz zavarni. Nézd...
*Elővesz egy névjegykártyát, amin a telefonszáma is rajta van.*
- Ha van egy szabad perced, akkor írj, hogy mikor érsz rá
*Mosolyog rá, a fecsegős részre szintén mosolyog. Jól meg fogják érteni egymást, legalábbis ez az érzése. Aztán ki tudja... sok dolgot tartogathat még a jövő, de örül Bellának. A lányt fürkészi, aztán elnéz a bejárat felé, jön-e újabb vendég, de egyelőre semmi, így Bellára pislog újfent.*
|
*Bella kedveli a becenevét, bár akadt pár olyan ember, akinek rögtön a vámpíros csaj ugrott be róla, amit ő nem igazán szívlelt. Hála az égnek Hilarynak nem villantak fangirl szikrák a szemében, aminek örült. Persze attól még szeretheti a filmeket vagy a könyvet, de legalább nem fanatikus rajongó, és előreláthatólag nem fogja a főszereplő csaj és a saját beceneve közötti egyezést taglalni.
Mikor az esetleges találkát említi a barátaival, Bellának felcsillan a szeme. * - Az jó lenne, szívesen mennék.*válaszol mosolyogva* - Persze kérdezd meg őket, hogy rendben van-e a dolog, nem akarok zavarni. *teszi hozzá, hiszen nagyon kellemetlen lenne, ha nemkívánt vendégként toppanna be. Mondjuk Hilary szavaiból úgy jön le neki, hogy a lány igen közkedvelt, így talán tényleg nem lesz a többiek ellenére a társaságra. Aztán a következő szavaira felkacag, nos, a sok beszéddel lehet hogy nem lesz egyedül.* - Nos, az néha velem is megesik. *mosolyog a lányra.* - Szóval detto, szólj rám ha elszalad velem a ló.
|
- Bellának? Rendben.
*Bólint, aztán raktározza az információt. Őt is szokták egyébként becézni, "Hii"nek, de nem szereti. Jobban szereti, ha a teljes nevén szólítják, azaz Hilarynak. Egyébként, szereti a nevét. Nem minden ember elégedett a nevével, legalábbis ez a tapasztalata. A kérdésre bólint egy aprót.*
- Persze. Igazság szerint, ha vége a munkaidőnek, akkor a csapat még össze szokott verődni. Egyszer csatlakozhatnál hozzánk. Feltéve, ha szeretnél. Igaz, erről még a többieket is meg kell kérdeznem, de nem hiszem, hogy nagyon ellenezni fogják. Főleg, ha én "hozlak" magammal
*Mosolyog, aztán rájön, hogy megint túl sokat beszél.*
- Szólj rám, ha sokat fecsegek, jó? Nem tudom, mikor kell abbahagyni
*Néz le maga elé, aztán egy életvidám mosollyal vissza Bellára.*
|
*Egyébként Bella úgy gondolja, hogy ez az időszak tökéletes lesz új barátságok, de ami még fontosabb, fontos kapcsolatok kiépítésére. ha már az első percben ilyen jól megy a dolog, reméli, így is fog maradni a jövőben.*
- Szólíts csak Bellának. *mondja mosolyogva, elvégre mindenki aki számított, így tett. Amúgy is, mikor kislány volt, csak anyja hívta Isabellának, amikor rossz fát tett a tűzre, és mérges volt rá. Persze akkor a hangsúly is más volt, egészen rémítő, már ahogy emlékezett.*
- A lényeg, hogy láthatlak majd a recepción kívül is. *válaszol, remélve hogy nem túl tolakodó, de hát egyébként is Hilary kérdezte először, hogy találkoznak-e még. Szóval, ez valószínűleg rendben van így.*
|
- Én is örültem, Isabella
*Amúgy, ne vegye senki sértésnek, de az Isabella névről neki egy mesefigura ugrik be, pontosabban abból egy dal. (JuNko, majd belinkelem, ha érdekel.) A lányt fürkészi, aztán sietve kidobja a cukorka papírt a kukába. Vissza is fordul Bellához. A szavaira bólogat, hogy nagyon helyes. Bár majd megbeszélik, hol és mikor találkoznak. A kérdésre elmosolyodik.*
- Hát... igazából van egy részleg a személyzetnek, igen, meg van egy részleg azoknak, akik a tényleges vendégek. Eléggé el van különítve a kettő.
*Sóhajt egy nagyot, majd vállatvon. Erről ő nem tehet, nem ő alkotta meg a szállodát.*
- De lényegében egy helyen van minden... ha úgy vesszük..
*Összehúzza a szemeit és próbálja átgondolni a szálloda helyzetét, de ennél jobb választ nem tud adni.*
|
*Bella továbbra is mosolyog Hilaryra. Milyen szerencse, hogy ilyen normális személyzeti taggal futott össze, és nem valami unalmas és öreg papáva vagy mamával. Volt egy olyan sejtése, hogy jócskán elege lesz a sok nagyképű gazdagból, így szerencse, hogy megismerte a lányt.*
- Örültem a szerencsének, Hilary. *mondja barátságosan, majd bólogat a lány következő szavaira.* - Mindenképp, még úgysem ismerek senkit itt. *Persze ez nem olyasmi volt, amit nem lehetett orvosolni. Isabella barátságos, nyitott lány, általában elég kedves ahhoz, hogy szimpatikus legyen más embereknek. Így elég könnyen ment a barátkozás. Ahogy Hilary felé nyújtja a cukros tálkát, elneveti magát, és vesz egyet. * - Köszi. * mondja, és kibontja, a papírt fekete csőnadrágjába tuszkolja, a cukorkát pedig bekapja. Mivel úgy látja, hogy ott tartószkodásával nem tartja fel a lány munkáját, úgy dönt, nem siet.*
- Az alkalmazottak is itt laknak? *érdeklődik, és reméli hogy igen lesz a válasz. Akkor nem csak az elittel lenne körülvéve, és Hilaryt is gyakrabban láthatná, akár a recepción kívül is.*
|
*A kijelentésre, miszerint 2 év hosszú idő, csak bólogatni tud. Nagyon hosszú idő. Mondjuk, amennyit melózik, elég gyorsan repül az idő. Meg hát a jó társaság sem utolsó. Már köszönne el, hisz a lánynak nincs több kérdése, mikor még is akad egy. Rámosolyog.*
- Hilary Faye
*Sóhajt egyet, majd ismét kortyol a limonádéjából, végül ismét Bellára pillant.*
- Látlak még, ugye? Vagy összefuthatunk majd valahol a szállodában...
*Hirtelen ötlet. Szeret barátkozni, nyitott az új emberekre. Meg aki szimpatikus, azzal miért ne próbáljon kapcsolatot létesíteni? Szóval kíváncsian várja a választ, közben maga elé húz egy cukros tálat. Gondol egyet, majd odanyújtja a tálat a lánynak.*
- Kérsz? Vegyél nyugodtan
*Ő kibont egy cukorkát és bekapja. Igazából, teljesen otthon érzi magát ezen a helyen. A recepció, az bizony Hilary birodalma. Már amikor.*
|
- Két év, az elég hosszú idő. *mondja mosolyogva, majd bólint, jelezve hogy abszolút megérti, hogy megfogta a hely. A csodálatos gyenge kifejezés volt rá, még akkor is, ha eddig nem látott belőle túl sokat. *
- Nagyon köszi, lehet hogy eleinte még lesz szükségem segítségre. * Elvégre hatalmas volt a hely, és nem tudhatja, mi vár még rá. Már éppen készül elbúcsúzni és elfoglalni a szobályát, mikor eszébe jut valami.* - Amúgy, mi a neved? *mosolyog a lányra barátságosan.*
|
*A lány grimaszát látja, de nem teszi szóvá, hisz épp megnyugtatni próbálja. És ha minden igaz, ez sikerül is. A kérdésre elmosolyodik, aztán elkezd számolgatni, végül sóhajt.*
- Akárhonnan nézem, olyan 2 éve... egy ismerősöm által kerültem ide. Eleinte nem hittem, hogy sokáig maradok, de megfogott maga a hely, meg a munka is. Nem olyan vészes. Oké, el lehet rontani, de eddig még nem volt rám panasz
*Felnevet, aztán sóhajt. Ha jól nézi, mindent lerendeztek. Bellát fürkészi egy ideig.*
- Ha van bármiféle kérdésed, nyugodtan tedd fel. Általában itt megtalálsz. Mondjuk, nem mindig én vagyok "ügyeletben"
*Von alig láthatóan vállat, majd maga elé húzza a limonádés poharát. Készül inni, de amíg beszélget, addig nem szeretne. Bár, ha a lány mondd valamit, akkor kihasználja az alkalmat, hogy nem neki kell beszélnie.*
|
*Bella érdeklődve figyeli a lány ténykedését, nos, egy ilyen helyen ő is szívesen dolgozna. Persze, most nem éppen ilyen célzattal jött ide, aminek mégjobban örült. Nem mintha lazsálással tölthetné majd az ittlétét, de mégsem lesz talán annyira kötött, mint egy szigorú munkabeosztás.*
- Igen, mondhatjuk hogy jó tanuló vagyok. *mosolygott a lányra szerényen. Valóban, jó tanulónak számított, persze lehetne még ennél is jobb, nem volt felső határ az ilyesmiben. Reményei szerint ez az év sokkal sikeresebb lesz majd, mint az összes eddigi együttvéve.*
* Isabella nem gondolná, hogy ennyire látszik rajta a lifttől való félelme, és mikor a lány említi a katasztrófafilmeket, nem tudja titkolni kis grimaszát. Persze az utána következő bíztatóbb szavakra már ismét megjelenik a mosoly az arcán.* - Ezt örömmel hallom. *Persze az is lehetséges, hogy a lány munkaköri leírásába beletartozik az ilyen vagy hasonló ügyek eltitkolása, de Bella egyáltalán nem feltételezi, hogy nem mond igazat. Szimpatikus neki a leányzó, és ráfért az új ismerettség - mégsem töltheti napjait antiszociálisan.* - Mióta dolgozol itt? *kérdezi mosolyogva, miközben átveszi a papírokat és a szobája kulcsát. * -Köszi.
|
*Miközben a választ hallgatja előkészíti a papírokat, kulcsot meg mindenféle jót, ami kellhet. Szimpatikus neki a szőkeség. Szívesen összefutna vele Andy koktélbárjában is például, de ez nem rajta múlik, hanem elsősorban a munkaidején és nem utolsó sorban Bellán. Ki tudja, neki mennyire szimpatikus ő. Egy sóhajjal bólint.*
- Szóval ösztöndíj. Akkor jó tanuló lehetsz.
*Jegyzi meg, miközben felkönyököl a pultra. Bellát kezdi figyelni, ahogy ő a liftet pásztázza.*
- Félsz a lifttől? *Nem, nem gondolatolvasó* Egy időben én is féltem. Főleg, miután megnéztem pár katasztrófafilmet és bent ragadtak a liftben az emberek, meg leszakadt, meg ilyenek... de a valóságban ilyen aligha esik meg. Legalábbis itt még nem fordult elő ilyesmi, pedig már áll egy pár éve ez a szálloda. Igaz, én csak nem rég csatlakoztam
*Merül bele a sztoriba, aztán inkább sietve a pultra pakolja a papírokat, egy kis kártyát, amin Bella szobaszáma és neve is szerepel. Mellérakja a kulcsot is egy barátságos mosollyal.*
- Tessék. Szerintem minden megvan...
*Töpreng el, majd végignéz a lányon egy mosollyal.*
|
*Bella szája sarkát mintha a füléhez ragasztották volna, egyszerűen nem bírt leállni a mosolygással. A recepciós lány hozáállása pedig még jobb kedvre derítette.*
- Igen, gyönyörű hely, alig hiszem el, hogy itt vagyok. *helyeselt bólogatva, majd figyelte, ahogy a lány beviszi a gépbe az adatait. *
- Ösztöndíjjal vagyok itt, szóval egész évben itt leszek. *válaszolt mosolyogva, majd halkan el is nevette magát az ajánlaton a koktélbáros sráccal kapcsolatban. * - Köszönöm, mindenképpen meglátogatom. * mosolygott a lányra. Amúgy is, akármilyen fáradt volt az utazás miatt, felfedező utat tervezett aznap délutánra. Míg a lány dolgozott, tekintete a liftek felé vándorolt. Szívesebben használta volna a lépcsőket, de a bőröndjével elég nehéz lenne feltornásznia magát... Úgy néz ki, nem lesz más választása. Nem baj, túléli. Amúgy is hozzá kéne szoknia, gyerekes dolog volt félni a liftektől. *
|
*Mint mindig, a megszokott helyén tartózkodik: a recepción. Igazság szerint szereti ezt a melót. Sok új emberrel ismerkedhet meg és szinte mindenkiről megtud már az első találkozáskor ezt-azt. Délelőtt egyébként Andyékkel beszélgetetett a koktélbárnál. Ahj, az a srác... olyan jó koktélokat tud keverni... na majd beajálja az újonnan érkezett vendégeknek. Épp a számítógépen ügyködik valamit, amikor odaér hozzá a szőkeség. Lopva végigméri egy halvány mosollyal, aztán ez ki is szélesedik, ahogy a lány megszólal. Fel is áll illedelmesen.*
- Jó napot! Üdvözlöm a szállodánkban! Ugye, milyen gyönyörű?
*Kezdene bele a mesébe, de rájön, hogy neki bizony dolga van. Sietve leül és bólogat.*
- Isabella Youngmay...
*Mondja ki a lány nevét, miközben begépeli a számítógépes adatbázisba, majd elmenti. Néhány pillanat múlva Bellára emeli a tekintetét.*
- Meddig szándékozik nálunk maradni? Remélem, sokáig... és ha ajánlhatok valamit... kint van egy koktélbáros srác, Andrew a neve. Ha jó koktélt szeretne inni, bátran ajánlom
*Mosolyodik el, aztán inkább vár a válaszra. Közben elrendezgeti a papírokat is.*
|
*Isabella nehézkesen vonszolta maga után bőröndjét, már alig várta, hogy megszabadulhasson a súlytól. Nem mintha olyan sok ruhája vagy egyéb dolga lett volna, de amije volt, azt magával kellett hoznia – elvégre nem két napra jött. Hosszú, szőke haját az arcából kisöpörve nézett fel a hatalmas épületre, és nem tudta elfojtani vigyorát. Ezt várta, már mióta ezt várta! Olyan meseszerű volt az egész, olyan hihetetlen! Vele nem szoktak ehhez mérhető jó dolgok történni, és még hajlamos volt néha azt hinni, hogy csak álmodott. Viszont most, ahogy elnézte a tekintélyes méretű épületet, a nyüzsgő alkalmazottakat és az egyértelműen felsőbb osztálybeli vendégeket, kezdte elhinni, hogy ez bizony, maga volt a valóság. Persze amolyan „fekete bárány” lesz a sok gazdag között, de ez nem érdekelte. Ismét rántott egyet nehéz bőröndjén, és belépett a főbejáraton. Az épület ugyan olyan impozáns volt belülről, mint kívülről. Kevés bámészkodás után egyenesen a recepcióhoz igyekezett, ahol egy nála – gondolta ő – nem sokkal idősebb lányt talált.*
- Jó napot! *köszönt mosolyogva, gondolva, hogy azért valamennyire meg kell tartani a hivatalos formát egy ilyen helyen.* - Szeretnék bejelentkezni. Isabella Youngmay. – mutatkozott be, készen arra hogy elővegye papírjait, ha szükséges.*
|
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés