[38-19] [18-1]
 -Éspedig?-kérdeztem kissé ijedt arckifeezéssel, mikor a vallomásról volt szó. Már kezdtem félni mi is lesz az...
-Ó tehát így állunk.-tettettem ismét "durcás" arckifejezést, de nem ment sokáig a komolykodás mert elnevettem magam.
-Másra úgy sem tudok úőgy mosolyogni, ahogy rád.-vontam vállat és akaratlanul is fülig ért a szám. Egy karton csoki nem tartogatott volna annyi boldogsághormont amennyi übereli azt a szintet ahol most én tartottam. Jason egy igazi főnyeremény volt. Még összeveszni vele is jobb volt mint bármi más... Azt hiszem aki egy kicsit is szerencsés az érzett már így még ha nem is sokáig, de ennél aligha volt csodálatosabb. Az a tipikus rózsszínköd effektus lépett fel nálam jelen pillanatban.
|
Magamhoz öleltem Holly-t. Éreztem hogy olyan erős szorít, mint aki soha többé nem akar elengedni. Elmosolyodtam. - Tartozom neked egy vallomással. - lesütötöttem a szememet, majd mikor barátnőm elengedett a szemébe néztem. - Hát... nem áll jól neked a durcizás. - nevettem és vártam a lány reakcióját. - De tudod mi áll jól neked? A mosoly. Gyakrabban kéne tenned. - kacsintottam. - Én sokat kapok belőle, de mi lesz a többiekkel? - nevettem. - Vagy tudod mit, ne is mosolyogj, meg tartom magamnak az összes mosolyodat. - vigyorogtam, majd hosszan megcsókoltam a lányt. - Ebéd játszik délután?
|
-Nem érdekel.. Valóban csöpögött a nyáltól, de nem érdekel, neked bármit elnézek.-utaltam picit az utóbbi konfliktushelyzetre is és csókja után megöleltem Jasont. Olyan szorosan és olyan mohón aghogy eddig még soha nem tettem.Szeret! Hát, ez jó hír! És tudtam legalábbis minden porcikámmal akartam tudni hogy valóban őszintén beszélt.
Alig értem mellkasáig, hisz ő elég magas termetű ember volt. Hozzám képest mindenképp, így biztos elég mulatságos volt egy-egy ilyen ominózus ölelés... De véleményem szerint kitünően orvosolltuk ezt a kis "apróságot" : )
- Örülök, hogy nem tartott ez a "veszekedés" túls okáig.sóhajtottam.-Őszintén szólva nem igazán kenyerem a durcázás.-mosolyodtam el.
|
- Te úgy is megfelelsz nekem ahogy vagy. - mosolyogtam. - Nem zavar, hogy nem jársz márkás cipőkben és méreg drága kisestélyiben. Kedvellek. Pont azért, mert te más vagy. Más vagy mint a többi sznob, akikkel eddig jártam. - mosolyogtam, ám meglepődtem, mikor Holly kimondta azt a bűvös szót: "Szeretlek." Elmosolyodtam. - Én is szeretlek. És nem úgy, ahogy anno a többi sznob csaj "szeretett" mikor csak a világba kiabálták, szembe se tudtak nézni közbe. De soha nem is mondtam nekik, hogy szeretem őket. Téged valóban szeretlek. Nehéz elhinni ilyen rövid idő után, de így van. - felnevettem. - Bocs, ha kicsit nyálas volt. Csak úgy tocsogott a nyáltól a szövegem. - nevettem, majd megcsókoltam a lányt.
|
-Jason ezt hamarabb is említhetted volna.-volt rövid kis reagálásom a furcsa kis történetre. Még mindig elég tanácstalan voltam a továbbiakkal kapcsolatban, így végül az őszinteség mellett dötöttem. Jason szerettem annyira hogy merjek vele bármiről is beszélni. Nem értettem hogy miért ilyen kedves velem, Az elvárandó egy maga fajtától Eviehez hasonló viselkedés lenne. Egy hozzám hasonló egyszerű emberrel le sem kéne állnia, nem hoyg bocsánatomért könyörögnie. tettem felé egy lépést.
-Most mit kéne mondanom?-néztem rá.-Nem tudom... Csak azt hogy rosszul esett, és hogy talán túlreagáltam, bár azt hiszem más már az én helyemben kidobott volna... Jobb ha tudod nem minden nő viseli el ha egy társukról ilyen lelkesedéssel beszél a barátjuk. Ugyanakkor megértem, teljes mértékben amit te mondassz.. Csak fogalmam sincs mi lenne az ideális viselkedés.. Ami neked is szimpatikus lenne.. engedjek? vagy ne? Mi ilyen esetben az optimális?-kérdeztem kétségbeesetten, s végül közelebb húzódtam hozzá.-Én csak meg akarok neked feleni, még egy veszekedés alkalmával is, mert szeretlek.-mondtam. Ekkor ocsudtamn fel, hogy kicsit sokat fecsegtem. A legtöbb dolgot meg kellett volna tartanom magamnak.. Ugyanakkor kissé tapasztalatlan voltam a veszekedések terén.. Ha tehettem kerültem őket, s idáig egészen jól is ment.
|
Felsóhajtottam, mikor a lány elfordította a fejét és elhúzódott. A keze után nyúltam.
- Evie már csak ilyen. Nagyon csipkedős, és sokkal lenézőbb és sokkal inkább elkényeztetett mint bármelyik ismerősöm. Elmondom neked miért szakítottam vele. Nem azért mert visszamentem New Yorkba. Hanem azért, mert az őrületbe kergetett a féltékenységével. Ez nem célzás. - mosolyogtam. - Hanem tényleg, ahogy járni kezdtünk, egyből kérdezgetett. Hány lánnyal jártam, hányszor csináltam már, mikor volt az első csókom. Aztán mikor kifagatott a lányok neveiről őket is zaklatta. Írogatott nekik, mert a nevemben küldött SMS-eket. Erre rájöttem egy hét után, és szakítani akartam, de mentegetőzött és végül még együtt voltunk pár napig. Aztán pedig elkezdett nyomulni. De olyan mértékben, hogy szinte megfolytott. Mindenhova együtt akart velem menni, kézen fogva, fél óránként SMS-eket írt vagy hívott ha nem voltam otthon. Meg mindenképpen az ágyába akart csábítani, de ez nekem túl korai volt. Így véget vetettem a kapcsolatunknak. Utána még sokat beszélgetünk, nagyon kedves volt, összejártunk nyaranta, de elmúlt minden, amit eddig csinált elbűvölő volt, kedves és hamar túl lépett rajtam. Nem is próbálkozott utána. Ennyi. És én már el se tudom képzelni, hogy újra összejöjjek vele.
|
Továbbra is komoly arccal figyeltem, s hallgattam Jasont.
-Nem tudom... Tudod nem úgy tűnt Evie mint aki csak a barátod. S kifejezetten élvezte azt hogy ezt én is észrevettem... legalábbis nekem nagyon így tűnt.-mondtam kimérten. Szerettem volna egyelőre tartani a férfival szemben a távolságot.Megértettem az imént említett okokat, de kevés..Kevésnek tűntek..Ű
Csókját ugyan félig meddig viszonoztam de ezzel nem teljesen láttam elintézettnek a dolgot, így kissé el is elléptem tőle, hogy ne tudjon -túl édes, és szívet lágyító- csókjaival bombázni.
|
Holly távolságtartása nem lepett meg.
- Holly, figyelj. Én... nem tudom mi ütött belém. Nagyon kevés barátom van, ezért örültem, hogy újra láthattam, mert most egy évre távol leszek attól a kevés kis igaz barátomtól, ezért jó, hogy van valaki, aki ismer. Mit tehetek, hogy jóvá tegyem?
Átöleltem a lány derekát és odahajoltam, hogy megcsókoltam. Nem akartam rosszba lenni vele, de tudtam nem lesz egyszerű meglágyítani a lány szivét.
|
Evie hamarosan távozott. A továbbiakban is csendesen pakolásztam, most Hál'Istennek nem modern tánc következett "órarendemben". Örültem neki mert eléggé elfárádtam Evievel. Arról nem is beszélve, hogy most sokkal fiatalabbak voltak hivatalosak az órára, nem csak középkorúak. A két óra közt volt egy negyed óra pihi, amit szerettem volna kihasználni. Épp az ásványvizemért nyúltam mikor ismerős ölelés húzott magához, és egy bizsergető csók érintette nyakamat.
-Jason.-mondtam ki a férfi nevét pánikszerűen. Nem igazán tudtam mit is kéne tennem... engedjek neki? Vagy húzzam még egy kicsit? A makacsságom az utóbbi választásához húzott igazán... Azonban utáltam rosszba lenni Jasonnel, erre most jöttem rá..
-Az vagy.-ismertem el, majd kissé eltoltam magamtól, s szembe fordultam vele. Egyelőre csak tanácstalanul, ugyanakkor komoly fejjel néztem fel rá. Most mi is lebnne a helyes döntés?
|
A reggeli veszekedés fusztrált és nem hagyott nyugodni, miközben reggeliztem. Elgondolkodva faltam a tükörtojást ésa bacont és a szokottnál több időt töltöttem az étkezéssel. A pincérek fusztráló tekintete vetett véget a reggelimnek, és mikor körülpillantottam, már senki nem reggelizett. Felálltam hát az asztaltól és a táncterem felé vettem az irányt. Magam végiggondoltam, mit is akarok mondani barátnőmnek majd magabiztos lépkedtem tovább a kikövezett úton. Mikor a teremhez közel voltam, akkor lépett ki Evie. Gyorsan egy oszlophoz bújtam, nem akartam, hogy a lány meglásson és leállítson. Mikor alakja eltávolódott besurrantam a terembe. Holly bent pakolászott, háttal nekem. Hozzá osontam, hátulról átöleltem és csókot nyomtam a nyakára.
- Ne haragudj rám. Hülye vagyok.
|
Egy fancsarira sikeredett mosollyal biccentettem felé, majd babráltam kicsit a zenegépemmel. Közben felvettem a székemről a törülközőmet és azzal is ügyködtem.
Őszintén szólva nem igazán akartam Evievel többet foglalkozni, ezzel is jelezve a közömbösségemet iránta. Hisz az én szempontjaim szerint a szeretet ellentéte a közömbösség volt, ezt pedig előszeretettel éreztettem a nővel. Gyűlölködni.. az egy egészen más tészta... Ahhoz igazán sok erőfeszítésre lett volna szükségem, és semmi kedvem nem volt ezzel bajlódni... bár azt azért szívesen megtudtam volna mikor lesz találkája Jasonnel,de nem leszek olyan suta hogy erre tereljem ismét a témát... Különben is eléggé egyértelmű volt hogy még a mai nap folyamán összefutnak, sőt lehet hogy eme edzés után van "légy ottjuk", hisz ennyi idő alatt Jason is pont megreggelizhetett.
|
Holly feltette a zenét, addig én egy keveset nyújtottam, bemelegítettem, hogy még se hideg izomzattal táncoljak, majd a lányra pillantottam. Először ő eltáncolta az egész táncot, majd az elejétől lassan én is leutánoztam. Párszor megcsináltam számolva, Hollyt utánozva. Utoljára egy hónapja volt tánc edzésem, nem jöttem bele rögtön a ritmusba, de a hetedik, nyolcadik lassú gyakorlás után már tudtam mi mi után jött és hogyan. Kétszer eltáncoltunk gyorsan, zenével, majd le is járt az idő. Volt pár mosott törölköző az egyik polcon, ezért azzal megtörölgettem az arcom és a nyakam.
- Hát öh. - nyeltem egy nagyot. - Kösz az edzést. Rosszabbra számítottam. Lehet még benézek a héten.
Tudtam, hogy Holly nem kedvel, sütött a testbeszédéről, hogy legszivesebben már az első nap páros lábbal rugott volna ki.
|
Egy szemrehányó sóhajtást tettem, majd Evie elé sétáltam, és a tükör felé fordultam. Az óra elkezdésében a kérdése zavart meg.
-Hidd el, egy idő után a zenének nincs jelentősége.-mondtam, olyan hangsúllyal mint ha mi sem lenne természetesebb.
-Feltételezem, te jártas vagy a Hip Hop művészetében, így gondolom észrevetted, ha profi szinten űzöd, bármire komplett táncot dobsz össze.-vontam vállat.
Még fecsegtünk egy sort majd végre kezdetét vette az óra... Nos el tudtam volna képzelni kellemesebbet is, hisz alig vártam már a végét, Evie nem volt kellemes társaság. Nem tudtam mennyire tetszik neki, de bevallom nem is érdekelt. Szinte végig Jason járt a fejemben, így kissé nehezen ment a koncentráció, de szerencsére a napi rutin kisegített. Tudnillik nem első állásom volt ez már tánctanárként. Kizárólag azért vehettek fel ilyen fiatalon ide is ilyen posztra mert otthon is már 15 évesformaként is segítettem abban az iskolában ahol néha-néha futotta egy rendes órára. Legtöbbször pedig az órák lefolyását figyelhettem s a későbbiekben pedig már jómagam is besegíthettem.
Ami a jelenlegi táncórát illeti...Egészen pörgősre sikeredett, és kellőképp megizzasztott mindkettőnket.
//A videó kb 0:25-től érdekes : ) //
|
Ásítottam. - Jól van, jól van, majd összehúzod a nadrágszíjat, csak kezdjünk már, nagyon unatkozom. És ma még találkoznék valakivel, szóval csipked magad és kezd el az órát... - egy székre tettem a telefonomat és a kulcsomat, majd megigazítottam a kontyomat és félrebillentett fejjel pillantottam Hollyra. - Milyen zenéd van?
|
 Elengedtem a fülem mellett amiket az imént Evie csacsogott.
- Evie, majd te eldöntöd mennyire felelek meg igényeidnek.-mondtam egyszerűen.-Viszont mint mát említettem Jason azzal kezd akivel csak akar, és róla ha kérhetem ma már ne ejtsünk szót.-adtam ki parancsszerűen kérésemet.Szerettem volna végre táncolni, mert tudtam hogy az valamilyen szintem lenyugtat majd. Az már csak tetőzte a bajokat hogy szörnyen lesújtóan hatott rám az hogy Jason ilyen csúful kibeszélt...
-Amennyiben nem tartod elég megfelelőnek az általam nyújtott "szolgáltatást", nyugodtan keress mást, majd összehúzom a nadrágszíjat.-gúnyolódtam kicsit, s adtam alá a lovat. kár is lett volna tagadni hogy nem szükségszerű a pénz, de nem is hatottak meg most az ilyen kis marakodások..
|
- Pontosan ezért jöttem. - mosolyogtam gúnyosan. - Semmi rossz szándék. - villantottam rá "bájos" mosolyom. - Hát, szép is volt az a két hét. Tudod, az a mézes hetek effekt. De ha kicsit is érdekel, az a két hét is elég is volt belőle. Sőt talán sok is. Majd meglátod. Nem árulom el a hibáit, ami eléggé vízválasztó egy kapcsolatban. Legalább is számomra az volt. De neked én csak egy beképzelt sznob vagyok aki pénzel, nem igaz? Remélem mikor Jason-nel ebédelsz nem te fizetsz. Nehogy itten kiürüljön a zsebecskéd. - mosolygtam gúnyosan. - Am. visszatértve a tánchoz. Remélem vagy olyan jó tánc tanár, mint New York legjobbjai, mert nem fizetek olyan edzésért, ami semmit nem ér. Gyerünk, mutass valamit.
|
Csípőre tett kézzel hallgattam mindazt amit Evie kegyetlen módon a fejemhez vágot. Annyi mindent modtam volna neki... Annyi de annyi mindent... Szívesen elküldtem volna, még ennél is melegebb éghajlatra, de sajnos ott lebegett a fejem felett hogy jelenleg csak egy alkalmazott vagyok és ez a kis csipkelődés az állásomba kerülne.Egy pillanatra az egyik kezembe temettem a fejem,nagy levegőt vettem. eléggé felszívtam magam, de igyekeztem a lehető legszolidabb ,módon elmondani a véleményem.A józan paraszti eszem azt sugallta hogy Evie direkt akarja hogy kiakadjak, ezt természetesen nem engedhettem... nem, nem fogom megani neki az örömöt.
- Igazad van, jobb ha belekezdünk a táncba, hiszen te EZÉRT-emeltem ki a szócskát.- jöttél...Ugyebár.-mondtam továbbra is rideg hangon majd közelebb sétáltam.
-De ha már mindenképp jasont emlegeted...-elégítettem ki kíváncsian fürkésző tekintetét.-Valóban el lehetett keseredve, mert ma mikor rólad mesélt, olyan kis vidám volt mint a mi együtt töltött kis másfél hetünkön soha nem láttam. Megnyugodhatsz, nem döntöttem meg a rekordotokat.-füllentettem egy aprócskát, illetve ezt jelenleg így gondoltam, túl sok volt mindez nekem...Ha Jason Evievel boldog, hát most megkapja...
-De azt tudnod kell, senki sem fogott pisztolyt a fejéhez,egyetlen alkalommal sem mikor velem volt...-vontam vállat. Azt hiszem kellőképp megálltam a helyem. Bár belül olyan ideges, és feszült voltam mint még soha, igyekeztem nem ezt mutatni.
-Most pedig itt az ideje egy kis tánchoz.-eresztettem meg egy kissé gúnyosnak ható mosolyt.. Most én tévedtem hazai terepre Evie.. meglátjuk meddig bírod.
|
- Hát aztán nehogy a végén túl sokat várjunk és ne kapj fizetést ezért az óráért. - kacsintottam. Csípőre tettem az egyik kezem, majd Holly felé fordultam. - Jason mesélt rólad. - újra a tükör felé pördültem. - Nem értem mit eszik rajta, csak egy alkalmazott vagy. Ha egy kis esze lenne, még mindig velem lenne. De hát nagyon kihalt lehet a hely, ha veled beérte. - nevettem. - De ne aggódj, ez nem sokáig marad így, még szerencse hogy időben jöttem. Mennyi ideje is vagytok együtt? Másfél hét? Majdnem annyi amennyit én jártam vele. Remélem nem tőlem tudod. - mosolyogtam. - Érdekelne mivel vetted le a lábáról? Mit mondhattál neki, amiért végül melletted kötött ki. Elkeseredet lehetett. - vigyorogtam. - Na. - tapsoltam. - Táncoljunk már. Nem azért fizetnek hogy itt álldogálj. De ha gondolod el is mehetek, de aztán nehogy éhenhalsz mert nem fizetnek ki. - elhúztam a szám. - Szegény kedveském. - megpördültem. - Mi lesz már?
|
Kissé idegesen leviharzottam, először a recepcióhoz, hogy elkérjem a kulcsot,s utána a jól megszokott kis terembe.
Mikor beléptem szomorúan néztem körül. Senki nem volt ott... Természetesen nem is vártam, s nem is gondoltam volna hogy lesz, de jól esett megbizonyosodni erről. Közelebb lépdeltem a tükörhöz, s végigmértem magam.
~Ez az Evie mennyivel lehet jobb?~tettem fel a kérdést magamban... A hajam össze-vissza állt, nem is tudom hogyan került ilyen állapotba, így hát kiengedtem majd újra felkötöttem.
Átgondoltam magamban a mai menetrendemet, hiszen a munka az munka... Ugyan alig bírtam öszpontosítani-hisz Jason nagyon felhúzott(ami mostanra inkább szomorúsággal töltött el)-de végül elkezdtem megkeresni azt a CD-t amit a mai moderntánchoz használni szerettem volna.
Így babráltam akkor is, mikor egy nő jelent meg.
- Jó reggelt!-pillantottam fel kissé kimérten, a nő üdvözlésére reagálva. Összehúztam a szemöldököm, és felegyenesedtem.
Tetőtől talpig megnéztem a lányt, hisz az imént Eviet ismerhettem meg benne. Az a szikra ami kialudni készült újra belobbant.
Nyeltem egyet, a számonkérő kérdését már alig hallottam meg, hisz elöntött a düh.
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel...
~Ezzel a lánnyal császkál helyettem Jason és most meg adjak neki órát?Na persze,.. Még valaki? nem döfne keresztbe ??~
fortyogtam magamban. El telt egy kis idő még nem válaszoltam.
-Nos, még várunk egy kicsit, remélhetőleg érkeznek még.-válaszoltam visszafogva magam. Nagyon szerettem volna ha jön még valaki, különben lehet hogy engedek a kísértésnek és kikaparom a szemeit ennek a kis öntelt fruskának....
|
Mikor felébredtem, kinyújtoztam. Mosoly futott végig az arcomon, a tegnapi találka Jasonnel igazán feldobott. Elmesélése szerint a kis barátnője tánctanár, ezért úgy döntöttem, ma felmérem a leányzót. Gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. Felhúztam egy királykék Hervé Léger leggingset , majd pólónak egy egyszerű fehér Kain toppot vettem föl és betűrtem a leggingsbe. Felhúztam egy zoknit és belebújtam a fehér Converse edzőcipőbe. Kontyba fogtam össze a hajamat, majd enyhén kifestettem magamat. Mire összekészültem, megérkezett a reggelim. Két szelet pirított rozskenyér, tükörtojás és narancslé. Megreggeliztem egy negyed óra alatt, majd magabiztosan indultam el a táncterem felé. Direkt egy pörgősebb tánc órára jöttem, hisz utáltam a páros táncokat. Mikor beléptem még csak Holly volt.
- Helló. - köszöntem flegmán, majd végigmértem a szőke lányt. - Jöttem az órádra. Evie. - nem nyújtottam kezet, inkább a tükörhöz sétáltam és újra végigmértem tökéletes szerelésemet. - Kezdünk már?
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
