[40-21] [20-1]
// Játék zárás - Eliffe //
 - Valóban nem az... - nyugtázom a megállapítását de azért elgondolkozom ezen. Különösebben nem gondoltam bele ebbe eddig. Kicsit nyűgösnek tűnt ugyan de tényleg nem volt éppen egyszerű. Minden esetre, ha nagyon akarnék, bármikor leléphetnék. De mégis csak érdekesebb így élni... Nem tudnám megtalálni a gyökereimet, nem tudnék leállni, odaköltözni valahova és ott maradni... Ha jobban belegondolok élvezem ezt az életformát. Vannak hátrányai ugyan, de már hozzászoktam és nehéz lenne ezekután máshogy élni. Nem bírom az állandóságot. Gyakran utazok egyedül is, pusztán azért mert élvezem. Vagy csak mert jobb néha hátrahagyni dolgokat. Mert hiába az örökös menet, vannak dolgok amik folyton velünk tartanak, ha akarjuk ha nem.
- Éltem Londonban úgy egy fél évig - jut eszembe ahogy a szülővárosát említi.
- Az se lehet túl jó, ha az embert mindig hátrahagyják - gondolok bele végül. Nekem legalábbis nehét lenne így elképzelnem az életemet.
- Még lehet az - vigyorodok el.
|
 Amíg Scott azon gondolkozik, mit is meséljen nekem, addig én is agyalok. Ha visszakérdez, én mégis mit meséljek neki? Jelenleg nem jut eszembe semmi olyan momentum az életemből, ami említésre méltó. Na, de majd ha odajutok, biztos kitalálok valamit. Ahogy Scott belekezd, az összes figyelmem neki szentelem. Elmosolyodok, aztán sóhajtok egyet.
- Nem lehet valami egyszerű az életed... - húzom el végül a szám, a visszakérdezésre vállatvonok.
- London. Mi nem költöztünk soha. A gyerekkoromat londonban töltöttem, viszont a szüleim gyakran tűntek el, mondván, üzleti útra mennek. - eszembe jut valami - Bár de, hazudok. Egyszer költöztünk. Huzamosabb időn keresztül amerikában éltünk, de végül apa munkája miatt visszatértünk londonba. - gondolkozva nézek ki a fejemből, majd a fiúra nézek egy halvány mosollyal. - Nem valami izgalmas az én történetem, az az igazság.
|
Sokat elárul a reakciója ami a kötözködésemet illeti, így megjegyzem. Bár azt még nem tudom, hogy azért, hogy számon tartsam az érzékeny témákat vagy, azért, hogy a jövőben inkább kerüljem az ilyen jellegű megjegyzéseket. Különösebb szándékom nincs vele. Egyelőre.
- Az elég jó arány - jegyzem meg az állítására. ~ Szóval egy lány, aki mindent megkap amit akar. ~ A kérdés már csak az, hogy a hozzá hasonlókkal jobb-e vigyázni, vagy csak még érdekesebbé teszik-e a dolgot. Végülis, ebben hasonlítunk.
Iszok pár kortyot a poharamból mielőtt válaszolnék. ~ Mit meséljek neki? ~ Elgondolkozom egy percre, azon, hogy mit akarhat hallani. Végül csak belekezdek valahol, valamibe, megragadva egy momentumot az életemből. Nem nehéz. Annyiszor meséltem már történeteket, hogy nem nagy dolog előhúzni egyet a kalapból. Mindig új helyek, újabb történetek, mindig csak szélesebb lesz a repertoár.
- Nos, a szüleim munkája miatt gyakran utaztunk. De nem csak nyaralásszerű kiruccanásként, mindig fogtuk az egész brancsot és költöztünk. Bár lehet, hogy ez nálunk inkább amolyan hobbi... Amerikában születtem ennek ellenére, több időt töltöttem Európában mint ott - nevetek fel cinikusan. Mert tényleg így van. Nem jártam ott, mióta először Franciaországba jöttünk.
- Pontosabban Jacksonville-ben. De nyolc éves korom óta nem jártam ott. Helyette futhattam a szüleim után. Minden esetre nem panaszkodhatok, mert így egy csomó helyen jártam - vonok vállat.
- Na és te? Honnan jöttél ide? - teszem fel a kérdést miközben a tekintetem elkalandozik a lány szőke tincsein.
|
- He? - inkább nem kommentálja a fiú kötöszködését. Illetve próbálja figyelmen kívül hagyni, de nem tetszik neki. Ami a koktélt illeti, egy félmosollyal bólint, de tekintete elég vészjósló. A kérdésre viszont elvigyorodik és vállatvon, majd keresztbe teszi a lábait, úgy fordul ismét Scott felé, kezében a pohárral.
- Valami olyasmi... az igazság az, hogy mindent megkapok, amit akarok. Oké, az esetek 99%-ban
Sóhajt egy nagyot, majd a pohara tartalmára pillant gondolkozva.
- De inkább mesélj magadról. Az jobban érdekel
Pillant fel kíváncsian a fiú arcára. A vonásait kezdi figyelni, aztán inkább a szemeit.
|
- Nem csodálom ha félti a kicsi lányát! - vigyorodik el de kivételesen semmi rossz szándék nem hajtja, egyszerűen nem tudja megállni a kötözködést. És egy pillanatra talán tényleg meg is érti a lány apját, de aztán elhessegeti a gondolatot, hiszen ő mindig is azon volt, hogy a saját szabadságának éljen és vallja, hogy ember csak akkor érhet el bármit is, ha a nem szabnak neki felelseges korlátokat.
- Nem is olyan rossz - ismeri el, az italra értve, miközben megforgatja maga előtt a poharat, majd újra a lányra néz.
- Szóval mindig az van amit te akarsz? - kérdezi vogyorral az arcán.
- Tehát ha megkérdezném ki viseli nálatok a nadrágot...? Gondolom, egyértelmű lenne a válasz. - továbbra is sokatsejtően fürkészi a lányt.
|
Elgondolkozik. Szóval rövidpórázon tartják és nem tetszik neki, plusz az apjával mindig vitatkoznak. Érdekes. Miru egy ideig meg se szólal, aztán felnevet.
- Értem... az én apám is hasonlóan viselkedett egy időben. Sőt. Néha most is. De úgyis az van, amit én akarok
Vállat von, majd maga elé húzza a koktélos poharát. Kíváncsian visszanéz Scottra.
- Na? Hogy ízlik? Kicsit édes, de szerintem finom
Mosolyodik el halványan, majd belekortyol a saját poharába. Már most jobban érzi magát, mint tegnap a másik fiúval. Egy sóhajjal végigméri Scottot.
~Hmm... olyan aranyos arca van. Biztos van barátnője...~
Gondolkozik el, de meg is rázza a fejét. Ő nem barátot keresni jött. Amúgy sem egy nyaralás alkalmával kellene ezt megtennie, hisz bizonyára nem lenne túl hosszú a románc. A nyaralás végével a kapcsolatnak is vége lenne. Nem is agyal ilyeneken, plusz megvan a maga problémája... nem kell még egy fiú is. Bár az őt is meglepi, hogy ennyire normálisan tud viselkedni. Nem bunkó, mint úgy általában.
|
Elégedetten konstatálja, hogy a lány elfogadja a meghívását.
- Két Epres csodát! - int a kiszolgálónak, majd amíg várnak, a figyelmét újra Mirandának szenteli. Tetszik neki a lány mosolygós arca, ezt kénytelen beismerni magának, na de nem ez az első ilyen eset.
- Ahogy modnod - helyesel annak megállapítására a szüleit illetően.
- Akkor ebből a szempontból szerencsés vagy. - ismeri el, amit a lány mesél a saját családjáról és nem bánja, hogy ezt különösebb hezitálás nélkül teszi. Szereti elérni, hogy az emberek megnyíljanak előtte, bár lehet, hogy most egyszerűen csak kíváncsi.
Közben elveszi az egyik eléjük letett koktélospoharat és megkóstolja az italt. Az ő ízlésének némiképp édeskés de semmiképpen sem rossz, annak ellenére, hogy a gyümölcsös ízek nem igazán az ő világa. ~ De sosem árt kipróbálni valami újat. ~
- Az én apám mindig meg akarja mondani mit tegyek... - sóhajt. Némiképp unja már az ő örökös vitájukat.
- Beláthatná, hogy ez nem fog összejönni neki. - somolyodik el majd újra a kokéljába kortyol.
|
*A válaszra biccent. Szóval Scott is új errefelé. Ezt megjegyzi. A további sztorizgatásra viszont sóhajt és a fiúra figyel. Közben a koktélját is fogyasztja, természetesen. Kiszélesedik a mosolya, a kérdésre pedig gondolkodás nélkül biccent.*
- Persze. Még egy Epres csodát kérnék, ha már így felajánlottad
*Fürkészi Scott szemeit, majd kikortyolja a poharából a maradék epres csodát és félretolja. Hamarosan úgyis kapja a következő adagot. A széken ülve fordul Scott felé, hogy jobban lássa.*
- Szóval nem bírtad, hogy a szüleid rövidpórázon fognak. Nekem efféle gondjaim nincsenek... apám néha meglátogat, ma is például együtt reggeliztünk, de egyébként jól elvannak ők is a saját világukba, meg én is. Eredetileg együtt jöttünk volna nyaralni, de ez sajnos nem jött össze
*Kezd mesélni, aztán rájön, hogy túl sokat fecseg, így inkább abbahagyja. Scottot kezdi fürkészni, hátha hozzászól a témához.*
|
- Csak nemrég jöttem én is - *válaszol, nem túl lényegretörően, de úgy véli kielégítően. Valóban csak mostanság érkezett, igazából semmi különösebb céllal. Talán csak azért, hogy szórakozzon, amely célnak a sziget tökéletesen megfelel. Nyár, tengerpart... Na és persze, hogy költse a szülei pénzét.*
- Elegem volt abból, hogy a szüleim tervezzék meg a nyaram, így leléptem. - * von vállat.
A lány "hízelgős" megjegyzésén elgondolkodik egy pillanatra de nem veszi fel. Igazából ha el akarja érni a célját, bármilyen eszközt be tud vetni, így akár igazi gentleman is lehet, ha szükséges. És ha megéri. De persze azért nem szokott túl sok energiát feccőlni olyan dolgokba amelyek már az elején nem mennek jól. De Miranda esetében azért még nem hagyja ennyiben.
Rövid időn belül kiissza a koktélját, majd úgy dönt rendeli a következőt.
- Azt hiszem megfogadom a tanácsodat - *néz a lányra újból, a koktélválasztásra értve.*
- Neked rendelhetek esetleg még valamit? - *teszi fel a kérdést, annak ellenére, hogy a lány, lehet nem végzett még az előzővel sem, de hát hosszú még a nap.*
|
 *Elvan a koktéljával, bele is kortyol, ízlelgeti, ekkor hallja meg a fiú hangját. Meglepve rápillant, végigméri, majd sóhajtva lerakja a poharát.*
- Miranda Tyler
*A bókra, már ha ezt lehet annak nevezni, csak hanyagul vállatvon.*
- Nem kell hízelegni... tényleg nem találkoztunk még. Pár hete érkeztem csak. Te?
*Végigméri a fiút. Kíváncsi, melyik rétegből származik. Nincs kedve összefutni egy Galen 2-vel, mert az túl sok lenen a számára. Szóval bízik benne, hogy Scott szintén "közülük" való. El is gondolkozik, úgy vizslatja a fiú szemeit, arcát, meg a ruháját, megjelenését is.*
~Az öltözködését tekintve talán, de csak talán, gazdag lehet... vagy nem? Amúgy egész normálisnak tűnik. Eddig...~
|
*Fél kézzel a pultot támasztja, másik kezével pedig a kikapott koktélját kavargatja. Ahogy belekortyol valami rumos, kókuszos ízt vél beazonosítani, mindenesetre az iható listájára írja fel.
A szeme sarkából látja, ahogy egy szőke lány telepedett le időközben mellé, s sokkal céltudatosabban rendelt mint azt ő tette az előbb.*
- Micsoda tájékozottság - *jegyzi meg az orra alatt, nem épp gonoszan, de nem is bájosan csak amolyan mellékesen. Mindenesetre megjegyzi az ajánlatát.* - De kössz a tippet.-
Lopva végigméri a lányt, annak szőke tincseit, csinos ruháját és hosszú lábait, majd még egyet kortyol az italába. Úgy dönt ő viszont nem hagyja ennyiben ezt a beszélgetést, talán csak azért mert a szőke lányok a gyengéi, vagy mert tetszik neki ez a határozott sítlus, vagy egyszerűen csak szórakozni akar egy kicsit.*
- Az én nevem Scott Frewen - *fordul felé ültében, röktön be is mutatkozva.*
- Nem hiszem, hogy találkoztunk volna eddig, mert arra biztosan emlékeznék - * mosolyog a lányra magabiztosan, habár jómaga elég nyájasnak tartja a szavait, különösebben nem izgatja. Ha nem tetszik a lánynak, majd mással próbálkozik.*
|
*Már korán reggel talpon van, ezer dolgot elintézett. Beszélt telefonon az apjával, eléggé kiakadva elmesélte neki a tegnap estéjét, aztán össze is futottak egy közös reggeli erejéig. Most viszont úgy dönt, hogy jár egyet. Most kimondottan laza ruhát visel, egy vajszínű, kivágott pólót és egy hozzáillő rövidnadrágot. Szőke haja a vállára omlik. Szolíd sminkje pedig kiemeli a szemeit. A koktélbárba lépve körbenéz. Kicsit bízik benne, hogy Galennel nem fut össze. Közelebb lépked a pulthoz, majd egy srác mellett foglal helyet. Látva, hogy milyen hanyagul választ magának koktélt, érdekes pillantást vet rá, aztán végül elmosolyodik. Rendel ő is egy koktélt, valami epres csoda nevezűt, majd a fiú felé fordul.*
- Ha legközelebb koktélt rendelsz, ajánlom az Epres csodát...
*Jegyzi meg, de ennyiben is marad a dolog. Kihozzák mindkettejüknek az italt, így maga elé húzza a poharát..*
|
~ Istenem... Vajon hány óra lehet? Van már dél?... ~
*Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják miközben betéved a koktélbárba. Nem sikerül eloszlatni a tudatlanságát, mivel sosem votl túl jó az időérzéke, az óráját pedig elfelejtette a csuklójára csatolni mielőtt lejött a szobájából. Így megmaradt az édes tudatlanság mezején. De különösebben nem foglalkoztatta a téma sokáig, neki ez most a reggel, s nem foglalkozott azzal, hogy órát keressen a helyiség falán.
Ugyan evett már pár falatot az ebédlőben, de csak, hogy ne üres gyomorral üljön le koktélozni, ugyanis nem volt különösebben éhes, a napirendje mindig is el volt tolódva valamelyest.
Felüll az egyik magas bárszékre majd lomhán a pultra könyököl s várja, hogy a pultos kiadja neki amit kér. Nem is foglalkoztatja különösebben, hogy mit iszik, csak rábök valamire ami hirtelenjében megtetszik neki a választékból.*
|
*A meglepettségtől elkerekedett szemekkel néz Mirura, pontosabban utána, mert annyira nem számitott ilyen reakcióra, hogy még tiltakozni is elfelejtett. Aztán, amikor már elindult a lány, úgy gondolta, értelmetlen utána menni, majd ha kialussza magát és lehiggad, akkor esetleg beszél vele. Sosem fogja megértei, az ilyen lányokat ilyenkor mi vezérli, de ha neki ez a jó, akkor ez van.
Felhajtja a maradék whiskeyét, majd a tárcájáért nyúl nadrágja zsebébe, és nehéz szivvel, de megválik fizetése egész szép részétől. Még csak most kapta meg, de már elköltötte, ez igy nem túl jó. És még a szemüveget is meg kell vennie holnap valahol... Sóhajtva, a megszokott férfias kézfogással köszön el a pultos sráctól, azután saját szállása felé veszi útját. Előtte még lehet sétál egyet a parton.*
//Én köszi a játékot. Azt mondtam amúgy, hogy nem muszáj, de mindegy, már nem változtat a lényege...//
|
*Nem adja fel, legalábbis még egy ideig nem. Aztán annyira közel kerül a fiúhoz, hogy az arcuk is majdnem összeér, de ekkor adja fel.*
- Oké, tartsd meg
*Elengedi, aztán lemászik a székről. Körbenéz, majd Galenre.*
- A feltünés nem érdekel, az csakis a te hibád. Ég Önnel, Galen
*A táskáját magához veszi, aztán inkább kikerüli a fiút és elindul. Nincs kedve még egy percet Galen társaságában tölteni. Azt hitte, ez a srác valamivel kedvesebb. De tévedett. Ha nem vette volna el az italát, ő sem csinál jelenetet, de ezt bizonyára nem fogja felfogni a kedves Galen. Kilép a koktélbárból és a szállása felé veszi az irányt.*
// Miru kiszáll, köszi a játékot. Azt mondtad zárjak, hát zártam :P De nem akartam. //
|
*Ő már csak ilyen gonosz szerzet, elveszi mások lerészegedési lehetőségét, és maga issza meg a finom itókákat. Mennyire gonosz, de mennyire! Miru bármennyire is háborog nem kapja meg a whiskeyt, maximum jelenetet rendez a koktélbár közepén, de ebből Gabe nem érzi úgy, hogy bármi hatalmas baja származhatna. Maximum a fejére koppintanak, hogy miért lóg az elittel, de tulajdonképpen ő nem csinált rosszat, hiszen a saját zsebéből húzza ki a nehezen megkeresett pénzt.
Teljes nyugalommal néz Mirura, miközben eltartja a poharat tőle, vizszintesen kinyútjva a kezét az ellenkező irányba. Még azt se mutatja ki, hogy zavarná a combjára való támaszkodás, pedig belül nagyon is érdekli, nem szokott hozzá, az efféle intim szférájába való betöréshez.*
- Ó, tényleg? Ezer bocsánat, azt hittem rám is gondoltál. Hát sajnálom, ezt már nem kapod vissza, és szerintem jobban járnál ha visszatérnél a vizedhez, mert elég nagy feltűnést keltettél. *Céloz itt a feléjük forduló emberekre, a rájuk tapadó szempárokra, itt bizony pletyka lesz, azt meg nagyon nem szereti...*
|
*A vizet megkapja, így közelebb húzza magához, ám ahogy a whiskey Gabe elé kerül le, felé fordul, kissé összehúzott szemekkel, vészjósló tekintettel.*
- Azt ÉN kértem ki, szóval add vi.... ne idd meg, Gabe.
*Pislog nagyokat, majd közelebb csusszan hozzá a székkel együtt és nem érdekli, hogy a fiú már beleivott a pohárba, utánanyúl, miközben Gabe combján támaszkodik meg az egyik kezével.*
- Kérem. Nem vagy az apám, vagy az anyám, hogy megtiltsd, mit igyak. A pultosról meg írni fogok a panaszkönyvbe!
*Hisztizik tovább, bár ezt max addig csinálja, amíg a whiskey hozzá nem kerül. Bár, az lenne a legjobb, ha egy újat kapna.*
~Mégis mit képzel magáról? A pultos is, meg ez a... áhh, idióta! Minek hisz magát? Valami Istennek? Ne avatkozzon a dolgaimba!~
|
- Nem zavar, de jobbnak láttam szólni, mielőtt probléma lesz belőle, hogy rosszul áll. *Válaszolja rezzenéstelen arccal. Lekönyököl a pultra, és kezében tartott poharát figyeli, miközben forgatja, és a jégkockák ide-oda gurulnak benne. A következő kérdésre Mirura pillant.* - Nem kellene többet innod, mert baj lehet belőle. Nem vonom kétségbe, hogy birod az italt, de jóból is megért a sok.
*Megint olyan "bátyus" féle óvó beszéd volt ez tőle, erre ő is rájött, és szeretne leszokni róla, mert még elijeszti vele a lányt. Aki természetesen nem hallgat rá, de a pultos srác okosabb, mint Miru hinné, és, mikor kihozza az italokat a vizet teszi le a lány elé a whiskeyt pedig Galennek adja, majd elviszi a két üres poharat. Gabe egyből megfogja a whiskeyt, és ismét felemi, az előbbi gesztus ismétléseként. Na, ez legalább egy jó ötlet volt a részéről.*
|
- Nem szoktam embert enni
*Jegyzi meg még a kijelentést hallva, a továbbiakra viszont lepillant a ruhájára, majd vissza a fiúra.*
- Talán zavar?
*Mosolyodik el, aztán igazít a ruháján, így már nem látszik ki semmi oda nem illő dolog. Bár nem jött zavarba az előbb a fiú észrevétele miatt. Egy ideig nézi, aztán megissza a maradék whiskeyt a poharából.*
- Ha rendelek még egyet, azt is fizeted?
*Pislog angyalian Galenre, miközben az üres poharát mutogatja neki. Nem, még nem szállt a fejébe az ital, de már lassacskán kezd. A pultos felé fordulva int neki.*
- Egy pohár vizet szeretnék, meg még egy whiskey-t
*Rámosolyog a pultosra. A víz azért kell, hogy az égető érzést enyhítse a torkában, az újabb whiskey meg a hangulat kedvéért. A pultra könyököl és úgy pillant maga elé merengve.*
|
- Oké, csak kérdeztem, ne egyél meg azért - *Kezeit megadóan feltartja, miközben arcán szélesedik a mosoly. Persze, persze, egy szavát se hiszi el, de nem firtatja tovább a dolgot, ha Miru igy gondolja, akkor legyen amit szeretne, hiszen Galennek nincs joga beleszólni, a lány a saját akaratából döntött a whiskey mellett. A következő próbálkozását szintén figyelemmel kiséri, előtte ő is felemeli a poahrát, és amolyan "egészségedre" gesztust tesz vele, majd belekortyol és leteszi. A férfi érzéke ismét súg neki, észrevétlenül pillant le Miru koktélruhájára, majd hangosabban megköszörüli a torkát, s egy kicsit elfordulva a bárpultra könyököl, igy szólal meg, máskülönben lehet kicsit elpirulna.* - Azt hiszem, ráférne a ruhádra egy kis igazitás.
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés