[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 -Jajj Jason, remélem azért annyira ismersz már, hogy tudd nem feltétlen ez feljtet el velem bármit is.-néztem rá komolyan. Persze nagyon örültem a Velencei kiruccanásnak, de nem kellettek voln az ilyenek hogy megbocsátsak neki.
-Megbocsájtottam.-néztem bele mélyen a szemébe.-Csak ígérd meg hogy többet nem lesz ilyen.-súgtam fülébe közelebb hajolva.
-Igen, mehetünk.-mosolyodtam el.-Akkor... én most... sietek.-lépdeltem hátrébb egy mosollyal, majd ellibbentem. Egy háromnegyed órán belül érkeztem vissza, immár egy kisebb táskával a kezemben, és más ruhában is.
|
- Muszáj lesz téged valahogy kárpótoljalak azért a sok szörnyűségért, amit veled tettem. - húztam a számat a csók után. - Nem ez az utolsó amivel megpróbálom veled elfelejtetettni a rossz dolgokat, valószínűleg még sokáig kell munkálkodnom azon hogy teljesen megbocsáj, ezt elhiszem és megértem. - magyaráztam neki. - Szóval. - húztam közelebb és megcsókoltam a nyakát. - Összepakolod a cuccaidat aztán indulhatunk?
|
Mosolyogva figyeltem minden mozdulatát a barátomnak, majd elindultunk a folyosókon. Mikor odaértünk, engem már igen mérgesen vártak amiért vagy fél óráig hoztam négy törölközőt...Ezután kaptam még pár feladatot a műszak végéig, így Jasontól fájdalmas búcsút kellett vennem.
Hamarosan lejárt a munkaidő, és mielőtt Jasonnal való találkámat megejtettem volna elsiettem letusolni és átöltözni.
-Szervusz.-léptem közelebb a férfihoz mikor megláttam, mostmár egy fokkal frissebben.
Mikor belekezdtett, és meghallottam ajánlatát eláltt a szavam.
-Ó, komolyan mondod?-ámultam el.-Ez csodálatos.-dadogtam csillogó szemekkel.
-Jason!-tapasztottam két kezem az arcára és megcsókoltam.
|
- Pontosan, mint a régi szép időkben - nyomtam egy puszit a vállára, majd segítettem neki szépen rendbe rakni a törölközőket. - Akkor azt fogom tenni. - vigyorogtam, majd egyik kezemmel megfogtam Holly kezét. Holly hamar végzett, így délután meg akartam lepni. Azt terveztem, felmegyünk Velencébe egy kis gondolázára és ott töltünk egy éjszakát egy szállodában, majd másnap reggel jövünk haza. Miközben Holly takarított én telefonon lerendeztem mindent és reméltem, hogy nem kell lemondani, mert pl.: barátnőm nem ér rá.Három körül akartam indulni, így én átöltöztem és összeszedtem pár tiszta cuccot egy éjszakára meg másnapra pár ruhát. Leültem egy fotelbe a váróban és magamhoz húztam Holly-t.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, van egy szobám ma estére a gyönyörű Velencébe. Megspékelve egy kis gondolázással és egy romantikus csillagfényes vacsorával. - röviden megcsókoltam a lányt és vártam, hogy reagál.
|
-Mint a régi szépidőkben?-vigyorogtam rá, és viszonoztam csókjait.-Hát végülis nincs kifogásom, de ezeket a törcsiket még el kell szállítmányoznom a tulajdonosukhoz.-mosolyodtam el és a tárgyakra pillantottam.
-Elkísérhetsz egy darabon.-pillogtam csábítóan.
|
- Akkor kezdhetnéd az enyémmel. - vigyorogtam rá szélesen. Mikor Holly veszélesen felemte a kezeit, gyengéden a testéhez szorítottam a karjait azzal, hogy átöleltem, finoman. - Ne fenyegess. - a falnak döntöttem a lányt és ismét megcsókoltam - Még szép hogy szent. De még mennyire hogy az. - kb. minden szónál megcsókoltam. Örültem hogy megbocsájtott nekem és úgy ahogy elfelejtette a problémáinkat. Reméltem, most sokáig nem fog semmi sem éket vájni közénk. - Délután van kedved motorcsónakkal kimenni a tengerre? Egy kis mélytengeri búvárkodás?
|
-Hát, igen..Meguntam, úgyhogy most wcket suvickolok.-emeltem fel "ijesztően" kezeimet, majd nevetve néztem Jason reakcióját.
-Nem..-nevettem-egyébként csak kivételesen besegítek.-mosolyogtam.-De még egy wc-hez sem nyúltam.-nevettem szemöldököm felhúzve.
Egy darabig csak néztem a férfit, majd kicsit odabújva hozzá ráemeltem a tekintetem.
-Nos, és most Szent a béke?-doromboltam.
|
A spontán csóknak Holly vetett véget, ami nem lepett meg. Szélesen elvigyorodtam. Örültem, hogy Holly még talán mindig úgy érzett irántam, ahogy pár napja. - Nem, nem igazán mondhatsz nemet, mert akkor véletlen meg találnám kérni a kezet. - cukkoltam még a földön térdelve. Mikor végre rábólintott felegyenesedtem. Holly röviden megcsókolt.
- Hát jó. - vigyorogtam a csók után. - Am, hogy- hogy takarítóként tevékenykedsz? Meguntad a táncot?
Csipkelődtem kicsit de hogy tudja, nem akarom megbántani, röviden megcsókoltam.
|
Láttam Jasonon, hogy most kicsit megleptem, de végülis jól esett eza fura érzés. Vártam a reakcióját.
Szerencsére értette ezeket a lazább célozgatásokat(Lehet hogy ezentúl így fogok vele beszélgetni><) és egyből megmutatkozott viselkedsésében. Magabiztosan karolta át derekam a következő másodpercekben, és húzott magához.Egy halvány mosoly húzódott arcomra, mielőtt ajkaink összetapadtak... Minden ellenvetés nélkül viszonoztam a már annyira hiányzó csókot, de természetesen én vetettem véget is neki... Ne érezze már annyira nyeregbe magát...
A következő mozdulatai viszont engem sokkoltak le enyhén. mikor térdreborult előttem. Egy pillanat alatt pergett le előttem elkövetkezendő életem... Szerencsére hamar jött a felmentősereg, nevetve közölte, hogy ez mégsem az aminek látszik.Egy erőltetett vigyor volt erre a válaszom, majd komolyra véve a szót megembereltem magam és a férfi szemeibe pillantottam.
-Hű...-tettem elkeseredettséget.-Ilyenkor nem illik nemet monddani, mi?-sóhajtottam, de egy aprócska mosoly bújkált a szám szélén..
-Hmm.. Nem akarlak ilyen kínos helyzetbe hozni, úgyhogy kénytelen leszek beleegyezni.- vigyorogtam jasonre, aki közben már kezdtett felegyenesedni. Mikor már talpon volt egy aprócska csókkal nyugtáztam a dolgokat.
|
Holly rámförmedt, ami igazán meglepett. Soha nem tapasztaltam még vele ilyet, hogy ennyire kiakadna. Felhúztam a szemöldökömet, de közben halványan el is mosolyodtam. Hallgattam a sértéseket amiket a fejemhez vágott és mosloyogtam. Elég új volt nekem ez a Holly, de tetszett, hogy végre megmondja a véleményét. - Azt akarod hogy hozzád érjek? Hát tessék! - nevettem, majd elkaptam a derekát és hosszan megcsókoltam, ami már nagyon hiányzott. Nem tudtam hogy reagál, nem is érdekelt ha most ellök, de meg kellett tennem. - Szóval cselekedjek, hát tessék. - letérdeltem és láttam, hogy Holly szeme elkerekedik egy kicsit. - Nem az, amire számítasz. - nevettem. - Holly Whatman. - néztem komolyan kék szemeibe. - Lesz a barátnőm újra?
|
-Tudod ezt az egyet utálom benned!-csattantam fel.-Mindent feladsz, ami nem megy elsőre, legalábbis velem kapcsolatban mindenképp.-ráztam meg rosszallóan a fejem.
-De komolyan, idejössz valami bocsánatkérés félét teszel, majd mikor természetesen tétova választ kapsz, elhúzol...-értetlenkedtem. egycsapásra visszatért belém az álet, és kissé dühös hangon csacsogtam Jasonnek, akit azt hiszem meg is leptem ezzel.
-Most itt hagysz, végleg vagy teszel is valamit azért, hogy meggondoljam magam?!-vontam fel a szemöldököm. - Mostantól azt szeretném ha a földön csúszó mászó Jasonből visszaváltoznál abba akit szeretek.-pirítottam oda.
-Nem mellesleg pedig jó lenne ha végre hozzámérnél-a karszorongatáson kívül- mert eezektől a törölközőktől több gyengédséget kapok, mint attól az embertől aki állítólag szeret.-fintorogtam kissé a megfelelő részeknél, tréfásabbra véve a figurát. Nem tudtam mi ütött belém, egyszerűen csak dölt belőlem a szó, és mindezt olyan stílusban ami egyáltalán nem volt megszokott tőlem... Túl sokáig hallgattam, s talán így ütött vissza ez az egész.
Nem láttam magam előtt mást mint egy elképedt Jasont. Ez mégnevetségesebb volt..
|
- Nem várok tőled semmit. Nem kötelezlek semmire, nem kérem hogy megbocsáss, csak elmondtam, ami igaz és ezt már elakartam mondani két hete. - nehezemre eset mondani az első pár mondatot, mert igen is azt akartam hogy még egyszer utoljára megbocsásson. - Mi az hogy nem tudod mit kezdj magaddal? Nem értelek. - ráztam meg zavarodottan itt a fejemet. - A büszkeségem és a csöppnyi méltóságom már akkor elúszott, mikor mindenki látott ott a földön fetrengeni, max. neked kéne szégyelned magadat de nem magad miatt, hanem miattam, hogy velem mutatkozol. De nem kötelezhetlek arra hogy megbocsáss, nem is kérlek, mert tudom hogy összetörtelek. Csak gondoltam megpróbálom. - húztam el a számat és már fordultam volna el.
|
Ahogy karom után kaptak, majdnem megint kirepültek kezeim közül azok az átkozott törülközők. Nagyon mérges lettem volna...
Bociszemekkel hallgattam végig a monológot, ami egy nagy lvegővételt csalt ki belőlem. Szemeim ide oda cikáztak, akárcsak agytekervényeim.
-És mi lesz velem? Mit vársz tőlem? Mi lesz az én csöppnyi, megmaradt büszkeségemmel? Vagy az nem érdekes; legalább lesz mit letaposni a jövőben?-szinte minden érzelem nélkül daráltam le dolgokat, bár azért egy kis elkeseredettség vegyült hangomba.
Tanácstalanul néztem a meleg szemekbe. kissé nehezen ment; elhinni hogy még szeret, de azért lelkem mélyén tudtam, hogy igaz. És tudtam hogy az utolós pár napokban amikor még beszéltünk, nem az igazi Jasonnel tettem azt...De tényleg nemt udtam mit kéne tennem. Megalázott, és úgy éreztem ha most megbocsájtok, azzal annyit mondok, "Neked bármit elnézek, hisz csak egy lábtörlő vagyok"
Na jó.. Mindegy ezek már elég drasztikus gondolatok voltak.
Karomra pillantottam amit azonnal el is engedett.
-Nem is ez a lényeg. A büszkeséget félretenném érted, de... Nem tudom mit kezdjek magammal.-mondatm és elfordítottam a fejem. Szinte minden érzelem kiveszett belőlem. Nem tudom mi történt.
|
- Ne már Holly! - elkaptam a karját. A monológ, amit olyan szépen megterveztem, kirepült a fejemből. - Mit tegyek hogy jóvá tegyem? Kérlek, mond el mi az, amivel kitörölhetjük mindezt a szörnyűséget amit ellened elkövettem. Én. Nem tudok mit mondani. Nem akartam rosszat, nem akartalak bántani, nem akartalak elveszíteni. Szeretlek. Tudom hogy azt gondolod, hogy hazudok, és ezzel próbállak meglágyítani de tényleg szeretlek. Ez ellen nem tehetsz semit. Sajnálom ha már nem érzel így irántam, de megértem. Csak akartam hogy tudd, én hogy érzek. - sóhajtottam, elengedtem a lány karját, hogy engedjem útjára.
|
-Szia.-mondtam halkan, de akkor már nem is felé irányult a pillantásom, hanem ismételten a törölközőkre próbáltam figyelni.
"Segítek", hangzott el a szó. Nem válaszoltam, úgy tetetem mintha semmit sem hallottam volna. Mikor végül ténylegesen legugolt, hogy valóban segítsen, ránéztem.
-Hagyd Jason.-mondtam fáradt hangon, és felpakoltam az utolsó kóbor törölközőt is.Továbbra is igyekeztem kerülni a tekintetét.
Illata ismét a régi volt, nem bűzlött, szaglott mint egy borz, és valamivel jobban is nézett ki. Ezek a gondolatok legalább egy kis örömmel töltöttek el és megereszettem egy halovány mosolyt, persze nem rá tekintve, nehogy félrértse. Felálltam, és már indulni is akartam, de aztán valami visszatartott. Tétováztam egy csöppet, majd végül kiböktem valamit:
-Azért köszi.-néztem egy röpke pillanatra a szürkéskék szemekbe, majd ellépdeltem.
|
A két hétben elég nyomott volt a hangulatom. Még párszor elmentem bulizni Lucioékkal, de akkor nem volt kedvem annyira szétcsúszni, általában magányosan ültem egy sarokban és alig ittam. De főleg otthon voltam. A napokban Evie felkeresett, és mikor mondtam, hogy most szakítottunk vagyis inkább mosoly szünetet tartunk Hollyval, majd kiugrott a bőréből és nem is igyekezett leplezni. Ez engem kevésbé dobott fel, mint őt. A 14 nap alatt rengetegszer fejembe vettem, hogy visszamegyek Hollyhoz és ha kell térden csúszva esedezem a bocsánatért. Tudtam, hogy nem fog megbocsátani, amit abszolult megértettem, én se tettem volna a helyében. Egyik reggel valóban a fejembe vettem, hogy most aztán tényleg addig zargatom, amíg vagy elhajt, és elfut, vagy pedig megbocsát. Miközben a folyosón járkáltam fel s alá, hogy a fejembe összerakjam a kis monológom, felkaptam a fejemet egy hangra. Az a hang Hollyé volt. Épp a törölközőket rakosgatta össze, amiket elejtett. Ledermeltem és nem moccantam, csak néztem. Szólni se tudtam, inkább csak figyeltem. Arca fáradt volt, és mintha valamennyit fogyott is volna. Így is nagyon vékony volt, most pedig még inkább. Hirtelen észrevett.
- Szi... szia. - nyögtem és óvatosan közelebb léptem. - Segítek.
Legugoltam, hogy segítsek neki összrakni a dolgokat.
|
Már két hét telt el a kritikus időszak óta. Jasont kerültem, nem voltam rá kíváncsi, valami nagyon megváltozott bennem. Azt se tudtam pontosan szeretem-e még.. Bár be kell valljam mikor egyszer-egyszer megláttam a folyosón vagy akárhol, a szívem majd kiugrott a helyéről.Ilyenkor általában észrevétlenül elsliccoltam a tetthelyről, így legtöbbször nem vett észre. A nyár is lassan véget rt, és kezdtem úgy érezni hogy ezzel együtt a kapcsolatunk is. Ma egy igazán dolgos napnak néztem elébe. Mivel az egyik szobalány lebetegedett, megígértem az egyik kedves barátnőmnek hogy besegítek neki a táncorim után. Így most kicsit belecsöppentem ebbe a lóti-futi dolgokba. Csak kisebb feladatokat kaptam, de ez körülbelül csak annyiból állt, hogy én cikáztam a folyosókon, szobából-szobába. Épp ezokból történt az is hogy nagy sietségembe sikerült összemennem egy vendéggel.
-Jajj, kérem ne haragudjanak!-szabadkoztam kétségbeesetten még egy jó darabig, és idegesen kapkodtam össze azt a néhány törölközőt amit elejtettem. Egy kis idő múlva bármily hihetetlen is, de Jason tűnt fel, sőt lehet , hogy már hamarabb is ott volt csak én nem vettem észre.. Mindegy..De miért épp most?!
|
- Az remek lenne. - mosolyogtam halványan. Elindultam a fürdőszoba felé, mikor Holly kissé közelebb lépett. - Köszönöm, hogy vagy nem, nem tudom mi lenne velem ha te nem lennél nekem. - újra kivillantottam fehér fogaimat, amik szinte egybeolvadtak arcom színével. Gyengéden és röviden megöleltem, átkarolva a derekát. - Szeretlek. - súgtam még egyszer, csak hogy biztosítsam róla, egy kicsit sem változott a véleményem és nem csak úgy a levegőbe mondom. Mikor elengedtem, finoman megszorítottam a kezét, rámosolyogtam, majd a fürdőszoba felé tartottam, ahol lekaptam magamról a cigitől és mástól bűzlő ruhákat.
|
Igyekeztem mindenben segíteni amiben csak tehettem míg a szobájáig jutottunk. Ezután hagytam had intézze egymaga dolgait, de egy pár perc után azon kaptam magam hogy némán állva őt bámulom. Tekintetem elkapva hallgattam , hisz ő ekkor kezdett bele valamibe.
-Az utóbbiban tudok segíteni...-sóhajtottam majd Jasonre néztem.-menj zuhanyozz le, ha nem bánod én itt megvárhatlak.-léptem hozzá közelebb. Hiányzott már, jobban mint valaha.
|
Hallgattam miközben Holly próbál egy kicsit beszélni a fejemmel. Miután befejezte a mondanivalót lehunytam a szememet. Mikor Holly nyomott egy puszit az arcomra összeszorítottam a szemem. Sóhajtottam, majd újra felé fordítottam a fejemet és pár pillanatig némán bámultam kék szemeibe, majd mikor felállt, én is lassan feltáplászkodtam. Lassan, kissé ámbár dölöngélve elértünk a szobámhoz. A zsebembe turtam a kártya érdekében, amit végighúztam az érzékelőn, majd belöktem az ajtót és egyből a konyhába siettem és kiöntöttem magamnak egy nagyobb pohárba vizet, majd szinte egy húzásra felhajtottam. Ezt még háromszor megismételtem, majd nekitámaszkodtam a pultnak és lehajtottam a fejemet. Észre se vettem eddig, hogy Holly figyel. Ittam még egy pohár vizet, majd betettem a poharat és barátnőm felé fordultam.
- Minden vágyam, hogy letusoljak, tiszta ruhát vegyek és igyak egy kávét vagy egy teát. - sóhajotottam.
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés