Angliában látta meg a napvilágot, második szülöttként. Van egy nővére, Sonja Stonem. Mindig is a nővére árnyékában élt, aki mindenben jobb volt nála. Nem tudta legyőzni semmiben, még a legapróbb dolgokban sem. Melanie az örökös második volt. Az iskolában megpróbálta a maximumot kihozni magából, de otthon mindig megkapta, hogy "bezzeg a nővére erre ötöst kapott".
Lassan kezdte feladni az egészet, de végül kitűzta maga elé a célt: egyszer, valamiben, valamikor le fogja győzni a nővérét és majd elismerik őt a szülei. Még több erőbedobással tanult, aztán középiskolai évei elején egy fiúbanda bevette magukhoz énekesnek. Ám ez nem tartott sokáig, Melaniet nem kötötte le az ének, sokkal inkább a hangszerek keltették fel a figyelmét. Gitártanárhoz került, ahol nekiláttak fejleszteni Melanie tudását.
Ezután ismét bekerült egy zenekarba, immár gitárosként. A szüleit igaz, nem nagyon foglalkoztatta a dolog, sőt, butaságnak tartották a zenélést. De Melanie nem adta fel. Gitározott és tanult, minden idejét elvette ez a két dolog. A tanulása viszont meghozta a gyümölcsét, ösztöndíjat nyert egy igen jó hírnévvel megáldott iskolába, ahol tovább tanulhatja a gitározás rejtelmeit.
Emiatt kötött ki Limoncelloban. Amolyan jutalomféle ez az egész, nem tudja, meddig marad, de itt legalább nyugta lehet a nővérétől és a szüleitől. A gitárját persze nem hagyta otthon és titokban énekelni is szokott, sőt, dalokat is ír.
Nem tudja, mi vár rá ezen a csodálatos helyen, de reméli a legjobbakat. Barátokat is szeretne szerezni, de ez nem csak rajta múlik, bár, talán túlnyomórészt mégiscsak rajta...